13. r�sz

  D�bbent csend hullott r�juk. A lassan rem�nykedni kezd� Calborn cs�ggedten hajtotta le fej�t.
  - Seyda… - suttogta.
  - Mandalore! - sz�lt r� Saborra, mintegy tudatos�tva benne, hogy b�rmi t�rt�nik is, �r� sz�ks�g van, � egy birodalom vez�re, aki nem roppanhat �ssze. - Az �sszes konzol m�k�dik. A t�rkapu� is. Ha Seyda ezen a n�gy �tt�telen kereszt�l ker�lt ide az els� konzolt�l, vagyis a t�rkaput�l, akkor visszafel� is m�k�dnie kell a folyamatnak. Visszateleport�ljuk Seyd�t a legels� konzolig, onnan �ps�gben ki tudjuk szedni a hat f�moszlop k�z�l. Szerintem ez m�g k�s�rleti st�diumban van, �s nem m�k�dik rendesen, mert ez a h�rom asszasszin is ugyan�gy j�rt, mint Seyda.
  Canderous f�lemelkedett.
  - Saborra, ha igazad lesz, Sylas b�cs�t mondhat a felder�t�-parancsnok�nak. Viszlek Ord�ra. Csin�ljuk meg!
  - �s ha m�gis m�k�d�sbe l�p a t�rkapu �s elviszi Malachorra Seyd�t?
  - Sheruk, �n nem tudok erre v�laszolni - s�hajtott a felder�t�-parancsnok. - De j� ideje pr�b�lkozunk az elm�letekkel, �s m�st nem �rt�nk el, mint hogy Seyda ereje �s �lete egyre gyorsabban fogy.

  Calborn ler�zta mag�r�l b�nults�g�t �s fel�llt.
  - Miel�tt v�glegesen d�nt�nk, k�t k�rd�sre v�rok v�laszt. Revan, honnan vetted, hogy a t�rkapu a malachori akad�mi�ra ny�lik?
  - A konzolb�l. A v�laszt�si lehet�s�gek k�zt szerepelt.
  - V�laszt�si lehet�s�gek? H�t lehetett v�lasztani?
  - Igen. Malachor, vagy a bels� teleport… - Revan elhallgatott.
  - Bels� teleport? Eszerint tudtad, hogy nemcsak arra az akad�mi�ra mehetett volna?
  - Tudtam.
  - �s mi�rt nem mondtad el?
  - Mert fogalmam se volt arr�l, hova ker�l. Azt gondoltam, ha t�nyleg elmentek �rte Malachorra, �s �letben is tal�lj�tok, akkor szerencs�je van. Hogy t�nyleg szerencse-e, ha nem hagyj�tok jedik�nt fejl�dni, ezen most ne vit�zzunk. De ha nem oda vitte a teleport, hanem itt maradt ezen az akad�mi�n, nem jut ki innen �lve, mert a bels� teleport v�gc�ljak�nt az a sz� �ll: megsemmis�tend�. Csendben, egyed�l halhatott volna meg. Most jobb, hogy ti is l�tj�tok, mennyire szenved, m�g haldoklik?
  - Hogy tudsz �gy besz�lni Seyd�r�l?! Hogy lehetsz ennyire �rz�ketlen? - t�rt ki Sheruk, de minden harcos �s vez�r szeme is hitetlen�l f�gg�tt Revan arc�n, aki ennyit mondott:
  - Ti is l�tj�tok: b�rmivel pr�b�lkozunk, az �let�be ker�l.
  - De ha nem pr�b�lkozunk, az is!
  - Nem hiszem el, Revan! - r�zta fej�t Canderous. - Meg tudtad tenni vele… vel�nk...
  - V�rjatok! - Calborn a felder�t�-parancsnokra pillantott. - Saborra, mi van most az els� konzolon? Most is szerepel a k�t v�laszt�si lehet�s�g?
  - Igen. A malachori akad�mia �s a bels� teleport. Az�rt j�ttem vissza, hogy elmondjam, de Revan megel�z�tt.

  Telrevan vez�re lepillantott a m�r alig l�legz� Seyd�ra, de er�t vett mag�n �s elfordult. Kiment a negyedik konzolhoz.
  - Figyeljetek! Ha Seyd�ra ennyire vad�sztak, akkor bizony�ra nem a megsemmis�t�be sz�nt�k, hanem az anyj�hoz akart�k elk�ldeni Malachorra. Ha Seyda m�gis ide ker�lt, annak k�t oka lehet: vagy m�szaki hiba t�rt�nt, vagy pedig k�s�rleti st�diumban van a t�rkapu, csak a bels� m�k�dik m�g. Mivel Seyda elt�nt, ezzel elhitett�k vel�nk, hogy Malachorra ker�lt. Meg akart�k v�rni, m�g elmegy�nk innen, addig Seyd�t itt a megsemmis�t�ben �rizt�k, hogy azt�n majd kiengedj�k, �s ha itt lesz az ideje, elk�ldj�k majd az anyj�hoz.
  - Ez el�g zavaros - jegyezte meg Canderous. - De annyit meg�rtettem bel�le, hogy ha valami�rt nem is m�k�dik a malachori teleport, ennek ellen�re m�gis aktiv�lt�k, hogy a l�ny beles�t�ljon, akkor a bels� teleport m�k�d�k�pes kell, hogy legyen. Ha ide tudt�k k�ldeni Seyd�t a megsemmis�t�be, hogy elt�ntess�k el�l�nk, akkor biztons�gban ki is tudt�k volna innen szedni. Csak mi k�zben a fej�kre robbantottuk a komplexumot.
  - �n is �gy gondolom - Calborn megint a n�gyes konzol f�l� hajolt. - Mindenesetre nem Seyd�n akartak k�s�rletezni, ezt ez a h�rom asszasszin bizony�tja, akiket Seyda el�tt k�ldtek el. Revan nem tudhatta, hogy a teleport�l�skor n�gy konzol rendszere ad�dik �ssze. Az els� konzol m�k�d�se aktiv�l�skor, vagyis Seyda elt�n�sekor kikapcsolt, �s mivel nem j�rt�tok v�gig az akad�mi�t, nem is tudhatt�tok, hogy majd egy negyedik konzolb�l lehet csak kik�vetkeztetni az eg�szet. Most pr�b�ljuk visszafel� m�k�dtetni a teleport�l�st! Brailor, k�t perc m�lva ind�tsd a visszak�ld�si parancsot! Saborra, te a harmadik konzolhoz menj, Sheruk, te a m�sodikhoz! �n pedig visszamegyek a t�rkapuhoz, az els� konzolhoz.

  Gyors l�ptekkel indult a kij�rat fel�.
  - V�rj csak! - �ll�totta meg Revan. - Van itt m�g valami. Tudtok sz�molni?
  Calborn megtorpant. Lassan fordult vissza, �s vele egy�tt mindenki a k�nz�terem fel� b�mult.
  - Igaza van… - mondta tompa hangon Brailor. - Seyd��n k�v�l m�g h�rom ketrec van! Melyik lehet most �sszek�tve a konzolokkal?
  - Logikailag Seyd�� a negyedik, vagyis � az utols� k�s�rlet, ha az asszasszinok voltak az el�-k�s�rletek - pr�b�lkozott Sheruk. - De mi van, ha a konzol vez�rl�se a m�sodik bekapcsol�skor automatikusan az els� ketrecre ugrott vissza, �s nek�nk kellene ut�na �ll�tani? B�r, hogy mivel, fogalmam sincs, mert semmilyen parancs nem utal erre. Lehet, hogy valamilyen jelsz� aktiv�lja? Att�l f�lek, ha nem Seyda ketrec�vel van �sszek�tve a konzol, hanem valamelyik asszasszin�val, �s megt�rt�nik a - ki tudja, milyen ir�ny�, �s mennyi energi�val m�k�d� - teleport�l�s, rossz v�laszt�s eset�n mennyi id� m�lva lehet �jra megism�telni a k�s�rletet? Lehet, hogy energiaf�gg� a teleport�ci�, �s ha elhaszn�ljuk egy rossz v�laszt�sra, mikor lehet �jra pr�b�lkoznunk…
  - A keserves istenekre! - k�romkodott Canderous. - Hogy mi�rt nem hagytunk �letben legal�bb egyetlen tetves kutat�t?! Ut�na is r��rt�nk volna kitekerni a nyak�t, ha Seyda m�r szabad!
  - Fogy az id�nk - jegyezte meg Saborra komoran. - Seyd�nak pedig a leveg�je. N�zz�tek, k�t asszasszin m�r halott, �s a harmadik is alig mozog m�r! Nyilv�n r�gebb �ta lehetnek a ketrecben, mint Seyda. Pr�b�ljunk hinni abban, hogy Seyda ut�n m�r nem volt mi�rt vari�lni a ketrecek �s konzolok �sszek�ttet�s�vel. Befogt�k a nemes vadat, csak megzavartuk �ket, az�rt nem tudt�k elsz�ll�tani. Nincs id�nk, Mandalore! Ha az asszonyod nem mozdul t�bb�, akkor m�r mindegy, melyik lehet�s�g elszalaszt�s��rt fogod �tkozni magadat! Ha most nem v�lasztasz, akkor m�g annyi vigaszod sem lesz, hogy legal�bb tenni pr�b�lt�l valamit Seyd��rt!
  Calborn sz� n�lk�l fordult a kij�rat fel�. Revan hirtelen elhat�roz�ssal eredt a nyom�ba.

                                                                  
  A hat oszlop k�z�tti energiafal lassan f�lemelkedett. Calborn minden �z�ben reszketve figyelte, hogyan jelennek meg, �s hogyan �lesednek a f�ld�n hever� test k�rvonalai. A vibr�l� fal lassan leereszkedett. Revan m�r akkor �tj�ra engedte gy�gy�t� energi�j�t, mikor Seyda jelenl�t�nek halov�ny �rzete m�g csak megrezd�tette kifinomult idegrendszer�t.

                                                                                       
  Seyda nagyon m�ly �lomb�l �bredt. Sok�ig csak fek�dt, f�le �rz�kenyen itta be a kintr�l besz�r�d� ismer�s hangokat, tekintete sorra felt�rk�pezte kedves kis otthona ismer�s t�rgyait. Hat �ra elm�lt. Fekete lanilinj�ban aludt, csak p�nc�lja volt let�ve mellette a sz�kre. Valami zavarta, de - mert nem j�tt r�, mi az - egyel�re nem is t�r�d�tt vele. A reggelir�l m�r lek�sett, az nem baj, de az eligaz�t�st nem k�sheti le!
  Gyorsan lezuhanyozott, tiszta ruh�ba b�jt, majd kil�pett a ragyog� napf�nybe. Megtorpant. Lak�sa bej�rat�nak k�t oldal�n �rharcosok �lltak. �rzik? Mi�rt? Megint a furcsa �rzet, hogy valami nincs a hely�n.
  T�tova l�p�st tett el�re, mert m�giscsak oda kellene �rnie! Hallotta a s�lyosan dobban� l�pteket a h�ta m�g�tt. Az �rharcosok ugyan meg sem sz�laltak, csak �ppen... k�vett�k! Eg�szen a sorakoz�helyig. Nem akad�lyozt�k meg, hogy gyorsan bel�pjen a hely�re, de nem mozdultak a k�zel�b�l.

  Mindenki megkapta feladat�t, csak Seyda nem. B�tortalanul l�pett k�zelebb Xarg�hoz, aki v�gigm�rte a j�csk�n k�s�sben l�v� harcosn�t, de semmit nem sz�lt.
  - Xarga - sz�l�totta meg Seyda. - Bocs�ss meg, hogy elk�stem! Sz�gyellem magam, de valahogy elaludtam. K�rlek, mondd meg, mi lesz a feladatom!
  - �n nem adhatok neked feladatot, Seyda. Nem vagy t�bb� a harcosunk.
  Seyd�nak valahonnan ismer�s volt ez a mondat. Ez a szigor� kijelent�s. �pp meg akarta k�rdezni, mi�rt b�ntetik, amikor megpillantotta a fel�j�k igyekv� g�rdakapit�nyt. Olyan f�jdalommal robbant be a tudat�ba minden, hogy pillanatokra megroskadt az eml�kek s�lya alatt. � megt�madta Larsent, �s Sylas… Sylas kitagadta �t. Azt mondta, el kell mennie! Ez�rt �rzik h�t, hogy szem el�tt legyen, am�g ki nem megy a vadonba! �s most j�n Larsen a paranccsal, hogy a K�zt�rsas�giakhoz k�s�rje… Vagy Revanhez. Mert Sylas azt mondta: Menj el a K�zt�rsas�giakkal, vagy Revannel... Revan h�vta �t, az�rt t�madta meg Larsent is...
  - Meg�rtettem, Xarga! - fordult el lehajtott fejjel. Larsen ekkor �rt oda. Tart�sa m�g b�szk�bb volt, mint m�skor. Seyda nem eml�kezett, hogy valaha is laz�tani l�tta volna a g�rdakapit�nyt. Larsen mindig bevet�sre k�sz volt. Mintha nem ismern� a pihen�s fogalm�t. Len�zett a l�nyra, de miel�tt megsz�lalhatott volna, Seyda megel�zte:
  - Sajn�lom, �szint�n sajn�lom! Valami t�rt�nt velem, de nem eml�kszem igaz�n. Most azonnal kell indulnom?
  - Igen. Sylashez kell k�s�rn�nk.
  - Larsen - mondta Seyda sz�gyenkezve. - Nem engedn�d meg, hogy egyed�l menjek Sylashez? Ne k�s�rettel, mint a gonosztev�k. Hiszen k�z�tek tartoztam egy ideig… Egy nagyon boldog ideig.

  A g�rdakapit�ny tekintete a l�ny feje f�l�tt �sszekapcsol�dott a kik�pz�tiszt�vel, azt�n egy szemmozdulat�val h�tr�bb parancsolta az �rharcosokat.
  - Rendben, Seyda, ha zavar a k�s�ret, eltekinthet�nk t�le, de nekem veled kell tartanom.
  Hatalmas l�pteit a l�ny�hoz igaz�tva vezette kereszt�l a b�zison Seyd�t. Udvariasan nyitott ajt�t el�tte. Seyda lehajtott fejjel l�pett be a vez�rek birodalm�ba, a tan�csterembe. Az �rharcosok azonnal kih�zt�k magukat, a vez�rek pedig fel�lltak. Maga Sylas is. Revan nem volt jelen, a l�ny nem �rezte a tiszta, er�s energia �raml�s�t.
  L�tva, hogy m�g mindig tisztelettel b�nnak vele, Seyda m�g egyszer megpr�b�lkozott Sylas lelk�re hatni:
  - Nem igaz�n eml�kszem, mi t�rt�nt, de azt hiszem, Larsent b�ntottam, �s te elk�ldt�l. Mindent sajn�lok, �szint�n sajn�lok! Nagyon boldog voltam itt! Nem tudom, mikor tal�lok olyan helyet, tal�lok-e egy�ltal�n, ahol megint otthon �rezhetem magam. Sylas, ha m�gis meg tudn�l bocs�tani, �s engedn�d, hogy maradjak… - Az elszakad�s f�jdalma d�bbenetes er�vel t�rt ki bel�le. �kl�be harapott, hogy - ha k�nnyeit m�r nem is tudja titkolni - legal�bb hangjukat elfojtsa. A harcoshoz m�ltatlan b�cs��rt is sz�gyellte mag�t, de sz�ve most m�r annyira f�jt, hogy fizikai f�jdalmat okozott. Valahogy meg kellett volna k�nnyebb�lnie.
  - Megbocs�tottam neked, kisl�nyom, Larsen is megbocs�tott. Senki sem haragszik r�d - sz�lalt meg Sylas megrend�lten. - De el kell innen menned! Calborn d�nt�s�n m�r nem v�ltoztathatok.
  - Calborn? �ppen � k�ld el? - suttogta Seyda. - Amikor n�lam volt, azt mondta, nem kell elmennem, nem akarja, hogy elmenjek innen. Nem besz�lhetn�k vele? H�tha m�gis megengedn�, hogy itt maradjak…
  - Nem fogja engedni, de megpr�b�lhatod. Larsen odak�s�r a Striderhez. Calborn �tra k�szen �ll. Sok�ig volt t�vol a kl�nj�t�l, haza kell t�rnie. V�gleg.
  - V�gleg elmegy? - suttogta Seyda, megr�zta fej�t �s h�tr�lt egy l�p�st. - Nem, Sylas, akkor mindegy. Elfogadom a b�ntet�st. Kitasz�tott vagyok, mert b�ntottam Larsent. De nem k�nyszer�thetsz r�, hogy elmenjek Revannel, mert nem akarok jedi lenni, �s nem akarok visszamenni a K�zt�rsas�gba sem! Kimegyek a vadonba, mert azt a jogot nem veheted el t�lem, hogy �n v�lasszam meg a helyet, ahol majd befejezem az �letem! Semmit nem viszek magammal, ami a ti�tek. Minden fegyvert �s felszerel�st leteszek, amit t�letek kaptam, azut�n elhagyom a b�zist. K�rlek, vond vissza az �rz�semre adott parancsot! Ne al�zz meg azzal, hogy vesz�lyes b�n�z�k�nt b�nsz velem! A b�szkes�get, hogy h�rom �vig k�z�tek tartozhattam, engedd, hogy magammal vihessem!

  Meghajolt el�tt�k, majd kiment. M�r nem s�rt, pedig a k�n egyre fokoz�dott benne. Szeme �gett a visszafojtott k�nnyekt�l. Nem t�r�d�tt az �rharcosokkal, akik m�g mindig az otthon�t �rizt�k. Hadd �rizz�k! Nemsok�ra �gysem lesz mi�rt �rizni�k.
  Becsukta az ajt�t, kisz�jazta �s letette p�nc�lj�t, mell�je tette a kar- �s l�bv�d�ket, a p�nc�lkeszty�t �s csizm�t, csukl�- �s t�rdv�d�ket, majd gyors mozdulatokkal b�jt ki a k�nyelmes lanilinb�l. El�vette a szekr�nyb�l r�gi jedi k�peny�t, de k�ts�gbeesve l�tta, milyen r�vid. Az itt t�lt�tt h�rom �v alatt Seyda megny�lt, magasabb lett. Dereka, cs�p�je �s combja az �lland� edz�sekt�l most sokkal form�sabb �s karcs�bb volt, mint h�rom �vvel ezel�tt, bizonyos domborulatain azonban m�r nem �rt �ssze a serd�l�l�nyra m�retezett k�peny. Nem a maalrasokkal, cannokokkal, vagy m�s ragadoz�kkal van baj. Azokat nem r�vid �s kin�tt ruh�ja fogja �rdekelni, de am�g a kapuig el�r, t�bb sz�z harcos fogja figyelni �t. Hogyan lehet m�lt�s�ggal vonulni a hal�lba, ha m�r az odavezet� �t is megal�zza a hal�lra�t�ltet…

  Le�lt az �gyra, majd halk zokog�ssal r�borult, pedig azt hitte, minden k�nny�t els�rta m�r. Hallotta a kopog�st, de nem t�r�d�tt vele. Am�g nem sz�l ki, �gysem fognak bej�nni. T�vedett.
  - Hoztam neked valamit - s�gta f�l�be a szel�d, m�ly hang.
  Seyda nem volt biztos abban, hogy val�ban hallotta ezt a hangot, mert mikor f�lemelte fej�t, egyed�l volt. Az �gy t�loldal�n viszont egy aranysz�lakkal �tsz�tt hossz�, olajz�ld ruha hevert, mellette l�gy tapint�s� als�nem�, a ruh�hoz ill�, meghat�rozhatatlan anyag�, kecses vonal�, magas sark� cip�, f�s�, hajcsatok, szalagok, hajp�ntok, t�gelyek, �s olyan ismeretlen rendeltet�s� apr�s�gok, melyekr�l Seyd�nak fogalma sem volt, mik lehetnek egy�ltal�n.

  �lt az �gy sz�l�n �s n�zte a ruh�t. Mit jelk�pez? A vez�r megaj�nd�kozta �t valamivel, aminek �gyse veszi haszn�t. Miel�tt hazament, �s v�gleg mag�ra hagyta �t, ezzel a ruh�val megk�sz�nte neki... De mit k�sz�nt meg egy�ltal�n?
  Seyda ett�l az eml�kt�l zavarba j�tt, �s nem tudott v�laszt adni mag�nak. V�g�l f�l�llt, ledobta kin�tt k�peny�t, visszab�jt fekete lanilinruh�j�ba �s csizm�j�ba. Legal�bb a m�lt�s�ga maradjon meg. A p�nc�lt azonban nem vette f�l. Minek? Nem harcolni megy.

  Nem n�zett vissza a ruhak�ltem�nyre. Kil�pett az ajt�n. Az �rharcosok most is ott voltak, �s sz�tlanul n�zt�k �t. Seyda t�tov�n ment oda hozz�juk, �s kibuggyant a k�nnye, amikor megsimogatta p�nc�los karjukat, �s megcs�kolta arcukat. Mintha rajtuk kereszt�l b�cs�zna �gy az eg�sz b�zist�l. Utols�k�nt Larsent �rintette meg, majd let�r�lte k�nnyeit, �s mikor meg b�rt v�gre sz�lalni, feln�zett a g�rdakapit�ny komoly arc�ba.
  - K�rlek, mondd meg Sylasnek, k�nytelen voltam ezt a lanilint magammal vinni! Nincs m�s, amit f�lvehetn�k. Az �n r�gi k�penyem egy jedi kisl�ny� volt, �n pedig nem vagyok se jedi, se kisl�ny. Az a gy�ny�r� ruha, amit bent tal�ltok, nem engem illet. K�r lenne �rte odakint... K�rlek, k�sz�njetek el a nevemben Teregrilt�l, Sergert�l �s a t�bbiekt�l! Nem akarok odamenni hozz�juk, nem akarok s�rni el�tt�k. M�g nehezebb lenne kimennem… Nagyon szerettelek titeket, Larsen…

  Most m�r nem n�zett senkire, semerre, szaladni kezdett a kapu fel�. Az �lc�zott kapu�r�k azonnal l�that�v� v�ltak, amint megk�zel�tette �ket. El�llt�k az �tj�t. Seyda furcs�llta, �k mi�rt nem kapt�k meg a parancsot Sylest�l, hogy ki kell engedni�k �t.
  - Sylas kitasz�tott engem, �s Calborn is elk�ld�tt. Ha k�ztetek nem maradhattam, nem akarok elmenni a K�zt�rsas�gba, idegenek k�z�. Itt volt az otthonom. Odakint akarom befejezni, ez minden harcosnak joga.
  - De nem a ti�d - l�pett k�zelebb hozz� Teridon, az �rkapit�ny. - Az �leted f�l�tt m�r nem rendelkezhetsz! M�g a kl�nvez�rek sem. Csak a Mandalore. T�le k�rj enged�lyt! Nem fogja megadni, ebben biztos vagyok, de besz�lj vele!
  - Mi�rt g�nyol�dsz velem, Teridon? - csordult t�l Seyd�n a f�jdalom. - Hogy adhatna enged�lyt az, aki m�r �vek �ta halott?
  Az �rkapit�ny elkomorult.
  - Nem eml�kszem, hogy valaha is g�nyol�dtam volna veled. Az egy�nis�ged csod�latot �s tiszteletet v�ltott ki bel�lem mindig.

  Teridon arca, hangja �s viselked�se egy�rtelm�v� tette, hogy komolyan gondolja, amit mond. Ez elbizonytalan�totta Seyd�t.
  - De... h�t… - dadogta. - Kit�l k�rjek enged�lyt? Nincs Mandalore-unk.
  - Rendben, Seyda - egyezett bele az �rkapit�ny. - Akkor ezt k�z�ld vele te!
  Seyda k�ptelen volt �sszeszedni mag�t.
  - De… h�t… hogyan? Hol van… �?
  - A h�tad m�g�tt.
  Seyda vill�mgyorsan fordult meg.
  - Mi�rt akarsz meghalni? - k�rdezte Calborn szel�d szemreh�ny�ssal.
  Seyda t�rde megrogyott, s�t�t szeme t�gra ny�lt.
  - Te?! Te vagy… a Mandalore?!
  - Igen, �n vagyok.
  - �s te k�ldt�l el? Pedig azt mondtad, hogy nem kell elmennem innen, ahol annyira szerettem…
  - Nem k�ldtelek el, Seyda. De nem maradhatsz itt!
  - Igen, tudom. Sylas elmondta. Kitasz�tott vagyok. De nem akarok a K�zt�rsas�giakkal menni, �s nem akarok visszamenni a jedi mesterekhez! Hazudtak nekem r�latok �s Revanr�l, �s olyan �rz�seket tiltottak, amelyeket pedig m�gis �rzek, de nem tudom, mit kezdjek vel�k… Sylas azt is mondta, hogy te is elm�sz innen… V�gleg. Akkor meg �gyis mindegy m�r.
  Calborn elmosolyodott.
  - Igen, elmegyek. Hogy v�gleg? Nem, nem v�gleg, de sok�ig nem j�v�k vissza. Sok dolgom lesz, �s m�r nincs is mi�rt itt maradnom.
  - Nincs mi�rt maradnod… - ism�telte Seyda lemond�an. A kapu fel� fordult. - Akkor, miel�tt v�gleg elm�sz, mondd meg Teridon�knak, hogy engedjenek ki a vadonba!
  - Kegyetlen az a hal�l, Seyda.
  - De jogom van hozz�! Ti, vez�rek hozt�tok ezt a t�rv�nyt!
  Calborn megfogta a kez�t.
  - Mi hoztuk. Igaz. De te nem vagy kitasz�tott. Sylas �s Larsen megbocs�tott neked. Mindenki tudja, hogy nem gy�l�letb�l, vagy rosszindulatb�l fordult�l Larsen ellen. Meg�rezted, hogy felder�t�t�rsaidat megt�madt�k a sithek, �s seg�teni akart�l rajtuk. �gy hitted, id�ben oda�rhetsz, hogy Revannel egy�tt megv�dd �ket. Helsa vezet�se azonban lassabban reag�lt a s�rget�sedre, mint elv�rtad volna. Elfeledkezt�l arr�l, hogy t�bb id�re van sz�ks�g�nk a mozg�s�t�shoz, mint egy mag�nyos jedinek. Felk�sz�letlen�l el se �rdemes indulnunk, �s az oktalan siets�g mindannyiunk �let�be ker�lhet. Sajnos, semmik�pp se menthett�k volna meg felder�t�inket. M�r akkor halottak voltak, mikor Revan els�k�nt oda�rt. Nem vagy kitasz�tott, Seyda. Elmehetsz innen, vagy maradhatsz, akaratod szerint. De ha m�r v�laszthatsz, nem lenne kedved velem j�nni Telrevanra?
  Seyda l�legzete elakadt.
  - Veled… menni? Veled?
  - Igen, velem - ism�telte Calborn. - De ahova �n megyek, oda nem j�hetsz harcosk�nt! Szeretn�lek l�tni abban az arany-z�ld ruh�ban.
  Seyda feldobog� sz�vvel a lak�sa fel� fordult. A vez�rharcos ut�na sz�lt:
  - Bontsd ki a hajadat! K�rlek...

  Seyda most m�r szaladt, tudom�st se v�ve Canderous, Sylas �s az alvez�rek jelenl�t�r�l. Sylas fejcs�v�lva n�zett ut�na.
  - Calborn, � m�g mindig csak egy gyermek! M�g nem n�.
  - Igazad van. M�g nem n�. De kit�l tanulta volna meg, mit jelent n�nek lenni? Azon az utassz�ll�t�n csak azt tanulta meg, hogyan kell elrejtenie a n�iess�g�t. �szt�n�sen tette, an�lk�l, hogy tudta volna, mi�rt �s mit�l kell megv�denie mag�t. Ha akkor az �szt�ne megtan�totta a v�dekez�sre, ugyan�gy megtan�tja majd, hogyan ny�ljon ki asszonyk�nt.
  - Adj m�g neki id�t, Calborn!
  - Sylas, �n tudom, hogy neked is a sz�vedhez n�tt, �s l�nyodk�nt szereted, az�rt esik nehezedre elengedni, de �n m�r nem maradhatok tov�bb, �s k�ptelen vagyok itt hagyni �t! Ha jedik �s s�t�t jedik sz�m�ra is egyar�nt alkalmas tan�tv�nyk�nt, �s ha k�pes volt k�zt�nk a mesterfelder�t� �s mesterkardforgat� szintj�t el�rni, mi�rt �pp asszonyk�nt vallana kudarcot?
  - Mert m�g mindig kisl�ny, el�rulja a viselked�se. Emberi �r�ks�ge folyt�n az � �lete sokkal r�videbb, mint a mi�nk. K�s�bb �rik, �s hamarabb hervad el, mint a mi asszonyaink. Az � tizenhat �ve nem azonos a mi l�nyaink tizenhat �v�vel! Te csak az �rz�keiddel l�tod �t, nem az �rtelmeddel!
  - Ez igaz, de ha ennek a kisl�nynak esz�be jut �ngyilkoss�got elk�vetni, mert megtudja, hogy hazamegyek, �s nem leszek t�bb� a k�zel�ben, akkor szerinted gyerekk�nt �rez ir�ntam?
  Sylas nyilv�nval�an mulatott mag�ban, hangja legal�bbis erre engedett k�vetkeztetni:
  - Ha meg nem s�rtem Mandalore-i m�lt�s�godat, de an�lk�l, hogy szavaimmal b�rmire is c�lozn�k, ez att�l f�gg, hogy te val�ban csak vez�rk�nt viselkedt�l vele, vagy esetleg... k�zelebb is mer�szkedt�l hozz�.
  Calborn nem n�zett Sylasre.
  - Sz�val h�rom napja m�r titkosszolg�latod is van. Gyorsan fejl�dik a kl�nod.

  Ny�lt a kont�nerlak�s ajtaja, de az, aki onnan kil�pett, alig hasonl�tott arra a Seyd�ra, aki nap, mint nap ezen az udvaron szokott gyakorlatozni fekete ruh�j�ban �s vil�gosk�k p�nc�lj�ban.
  Megtorpant a k�sz�b�n, �szrev�ve, hogyan b�mulj�k az �sszegy�lt harcosok. Calborn is b�v�lten �llt. Seyda harcban form�l�dott karcs�, ny�l�nk test�n l�gyan omlott v�gig a s�t�tz�ld ruha, a rafin�ltan belesz�tt aranysz�lak minden apr� mozdulat�ra megvillantak, �gy sz� szerint is k�pr�zott a szem Seyda l�tv�ny�t�l.
  A z�rt, magas nyak, a lefel� b�v�l� ujjak �s a f�ldet s�pr� ruha szeg�ly�n aranyh�mz�s futott k�rbe. Seyda megemelte a szoknya alj�t, hogy l�pni tudjon, �gy l�tszott a feh�r harisny�ba b�jtatott karcs� bok�ja, �s kiss� bizonytalan j�r�sa el�rulta, hogy szokatlan sz�m�ra a magas sark� cip�. N�h�ny l�p�s ut�n azonban m�r kecses l�ptekkel k�zeledett harcost�rsai sorfala k�zt a vez�rekhez. Larsen �s �rharcosai v�d�gy�r�be z�rva, l�that� b�szkes�ggel k�s�rt�k.

  Seyda arca nem volt kifestve, mert fogalma sem volt r�la, hogy erre szolg�ltak volna azok a kr�mek, fiol�k �s egy�b megfejthetetlen ak�rmik, melyek az �gy�t f�lig elbor�tott�k. Derek�ig oml�, gy�r�kbe csavarod� s�t�t f�rtjei azonban minden arcfest�st p�toltak.
  - Sz�val m�g mindig kisl�ny! - mondta Calborn, nem b�rva elszakadni Seyda l�tv�ny�t�l. Sylas a fej�t ingatta.
  - Igazad van. M�r nem kisl�ny!
  Telrevan vez�re v�gre megmozdult. A l�nyhoz l�pett, k�zen fogta. Az udvar k�zep�re vezette, ahol a harcosok �sszegy�ltek. Seyd�n l�tszott, legsz�vesebben elb�jna valahova, ahol nem b�mulj�k ennyire.
  - Sylas cal Starviller - sz�lalt meg Calborn. - Holnap vissza kell t�rnem Telrevan K�zpontba, hogy elfoglaljam helyemet a birodalom tr�nj�n, n�pem elv�r�sainak megfelel�en. Miel�tt elmegyek, arra k�rlek, hogy Seyd�t, akit l�nyodk�nt szeretsz, add nekem, hogy n��l vehessem! Sz�v�ben �s cselekedeteiben mandal�riai harcoss� nevelted! M�lt�nak tartom �t arra, hogy megkapja a legnagyobb tiszteletet, amit asszony kaphat, �s bet�ltse a Calora hely�t a birodalom nagyura, a Mandalore oldal�n!
  Sylas fejet hajtott.
  - Nagy megtiszteltet�s sz�munkra, hogy a birodalom �j nagyura a mi kl�nunkb�l v�lasztott mag�nak asszonyt! Seyda nagyszer�en k�pzett, h�s�ges �s �nfel�ldoz� harcosunk, egy �ve m�r kl�nunk t�rv�nyes tagja is. B�r a szertart�st, mely t�rv�nyesen Seyd�hoz k�t majd t�ged, nem egy harci b�zison illene megtartanunk, ez azonban egyedi eset, mert Seyda itt �lt k�zt�nk. M�lt� b�cs�ztat�st szeretn�nk szervezni, miel�tt elhagyn�tok ezt a helyet. Ma este �nneps�get tartunk ezen a b�zison, ahol az �j Mandalore �s sz�ps�ges harcos-asszonya el�sz�r tal�lkozott. Kezd�dj�n Hels�n az �j legenda!

                                                          
  Seyda m�g nem fogta f�l teljes val�j�ban az esem�nyeket. Csak a boldogs�got �rezte, hogy a vez�r, akit mindenki tisztel, nem sz�gyelli fogni az � kez�t ennyi harcos �s vez�r el�tt. Megd�bbentette, hogy kider�lt, Calborn maga az uralkod�, a Mandalore, aki ennek a birodalomnak jelk�pe, vezet�je, ir�ny�t�ja. Seyda el sem tudta k�pzelni, mekkora tisztelet �vezi majd ezt a kl�nvez�rt, ha m�r most is ekkora a tekint�lye.
  A h�zass�gr�l m�g kevesebb fogalma volt. A jedik nem h�zasodtak. Jedi f�rfit �s jedi n�t soha nem l�tott k�zen fogva. N�ha hallott jedikr�l, akik a tilt�s ellen�re egym�sba szerettek, ez�rt el kellett hagyniuk az akad�mi�t, hogy ne rombolj�k a t�bbiek mor�lj�t. A szerelem vesz�lyes dolog, mondt�k a mesterek. Megosztja a figyelmet, zavarja a tan�t�sokat, �s elt�lzott reakci�khoz vezet.
  Seyda azon gondolkodott, honnan tudj�k ezt a mesterek, ha �k maguk tart�zkodtak a szerelemt�l.

  - Mandalore - sietett oda Brailor. - K�t k�zt�rsas�gi haj� �rkezett a foglyok�rt. Nemsok�ra lesz�llnak.
  Calborn lehajtott fejjel, elgondolkodva j�tszadozott a tenyer�ben tartott, harcokban edz�d�tt er�s, de karcs� barna ujjakkal, azt�n felpillantott.
  - H�t sz�lljanak le! Megh�vjuk �ket vacsor�ra. Canderous?
  - Sylasnek seg�t a szervez�sben. Mandalore, k�sz�n�m, hogy nem feledkeztetek meg a fi�kr�l! Nagyon boldogok. Egy ilyen b�zison nemigen van �nneps�gre alkalom. Xarga alig b�r vel�k.
  - Xarga? - mosolyodott el Calborn. - Mondd meg neki, hogy adjon szabads�got a fi�knak d�lut�nra, hadd legyen m�g jobb kedv�k est�re! El�g kem�nyen dolgoztatja �ket. Hadd laz�tsanak egy kicsit, �s laz�tson � is!
  - Megmondom neki.
  - J�. �s h�vj�tok be Saborra felder�t�it! Besz�lj Tereton parancsnokkal, �s k�rd, hogy helyettes�tse harcosaival a mieinket ma d�lut�nt�l holnap estig! Ide is k�rj v�lt��rs�get! Revan hol van? Eg�sz d�lel�tt nem l�ttam.
  - A Surran b�zison k�sz�l. De hogy mit csin�l, azt szerintem m�g senki nem merte megk�rdezni t�le.
  - J�. Ha �sszeszeditek a felder�t�ket, sz�ljatok Revannek is! Ne felejts�tek kint �t se a nagy boldogs�gban!

  Brailor b�lintott �s m�r ott se volt. Calborn Seyd�ra n�zett.
  - Test�rs�get kapsz, amelynek feladata a te v�delmed. Larsen lesz a test�rkapit�nyod.
  - Larsen? - pillantott a d�lceg ki�ll�s� g�rdakapit�nyra Seyda. - Hisz megt�madtalak t�ged! Nem gy�l�lsz?
  - Nem. Meg�rtettem, mi�rt tetted, �s bocs�natot k�rt�l m�r. R�d am�gy sem tudn�k haragudni, Calora.
  - Calora? - ism�telte Seyda. - Az mit jelent?
  - A legtiszteletteljesebb megsz�l�t�s, amivel ebben a birodalomban egy n�t illetni lehet. Calora Mandalore azt jelenti, Mandalore Asszonya. Eddig is tiszteltelek, Seyda, �s �r�l�k, hogy te leszel a legnagyobb �r asszonya! �letemet k�sz vagyok a v�delmedben b�rmikor fel�ldozni!
  - De Larsen, �n tudok vigy�zni magamra, nem szabad, hogy vesz�lybe ker�lj miattam.
  - Eddig harcos volt�l, Seyda. Az volt a dolgod, hogy magadat, vez�reidet �s t�rsaidat megv�dd! De most m�r t�bbet �r az �leted, mint b�rki� ebben a birodalomban! Mandalore legf�ltettebb kincse vagy! Nem harcolhatsz, nem sebes�lhetsz meg, nem ker�lhetsz vesz�lybe! Elj�n majd az id�, amikor nem is lenn�l k�pes harcolni, mert… - Calborn elborul� homlok�ra pillantva nem fejezte be a mondatot.
  - Bocs�ss meg, Mandalore! - mondta halkan.
  - Nincs mi�rt - mormolta Calborn. - Csak f�ltem �t. K�zeli m�g az eml�k. F�lek…
  - Tudom, Mandalore. Csak igyekeztem �t meggy�zni.
  - Lesz vele munk�d - simogatta meg a l�ny haj�t a vez�r. Seyda feln�zett r�, szem�ben l�tszott a v�gy, hogy � is szeretn� megsimogatni Calborn arc�t. Kez�t megmozd�totta, de az f�l�tig sem jutott. Lehanyatlott, an�lk�l, hogy a vez�rt meg merte volna �rinteni.
  Mandalore lehajolt a l�nyhoz �s megcs�kolta, majd �jra k�zen fogta.
  - Larsenen k�v�l m�st is elk�rtem Sylast�l, hogy ne legy�l idegenek k�z�tt. Az egyik test�r�d Davrel lesz, de vel�nk j�n Saborra �s Sheruk is.
  - �r�l�k nekik! K�sz�n�m, Calborn!
  - Van m�g valaki, akit szeretn�l magaddal vinni? Lehet, hogy Sylas v�gigkerget a b�zison, ha �szreveszi, hogy megint valakit el akarok t�le cs�b�tani, de meg fogom oldani.
  - Akkor ne vegy�l el t�bb �rharcost Sylast�l! - Seyda elb�tortalanodva folytatta. - Van valaki, akit szeretn�k, ha vel�nk j�hetne… De lehet, hogy nem akarod, hogy elj�jj�n…
  Calborn kutat�n n�zett Seyda szem�be, �s egyszerre meg�rtette.
  - Gyere! - h�zta maga ut�n. Ahogy megindultak, Larsen �s �rharcosai azonnal a nyomukba eredtek.

  Mikor a ker�t�shez �rtek, a k�zt�rsas�gi foglyokra fel�gyel� �rharcosok laza testtart�sa azonnal vigy�zzra v�ltott.
  - Ma lesz a megv�lt�sotok napja! - vigasztalta �ket Calborn. - Hamarosan ide�r a k�t k�zt�rsas�gi haj�. Att�l a pillanatt�l fogva szabadok vagytok. Kitart�sotok�rt k�l�n jutalmat kaptok Teregril�kkel �s Tairon�kkal egy�tt. Az �n parancsom miatt kellett elt�rnie Hels�nak ezt a band�t, Sylas hi�ba tiltakozott ellen�k. Bevallom, �n a helyetekben - saj�t parancsom ellen�re - m�r az els� napon v�geztem volna mindegyik fick�val, de ha meghallom Sylast�l, hogy ezt t�lem hallott�tok, v�ge az �rharcosi karriereteknek, �s mehettek valamelyik civil szektorba �llatokat �rizni! Holnapt�l pedig �j feladat v�r r�tok, miel�tt unatkozni kezden�tek. - Huncut mosollyal n�zett le Seyd�ra, aki csak ennyit jegyzett meg:
 - Szeg�ny Sylas…
  Calborn az �rharcosokra pillantott.
 - Holnapt�l Larsen parancsnoks�ga alatt a Calora test�rs�g�be ker�lt�k Teregril�kkel egy�tt. Kib�rt�tok, hogy a kapit�nyt ne szedj�tek �zekre az els� napon, �s eg�szben meg�rizt�tek h�rom �vig. Ekkora �nuralommal rendelkez� �rharcosokra b�tran r� merem b�zni Seyd�t, aki ma este az asszonyom lesz.
  A n�gy �rharcos egyszerre hajolt meg leend� �rn�je el�tt. Seyda zavarba j�tt.
  - Egy harcosn�re vigy�zni… Nem furcsa ez nektek?
  - Nem - felelt Serger elkomolyodva. - R�d vigy�zni sz�munkra hatalmas megtiszteltet�s, Seyda! Nagyszer� harcos vagy, de nem Calora Mandalore k�teless�ge megv�deni mag�t!
  - Meddig pr�b�lkozol m�g? - k�rdezte szel�den Calborn. - Mi�rt nem nyugszol bele, hogy azoknak az �rizet�re akarlak b�zni, akiket ismersz, akikben megb�zol? Olyan kik�pz�seket csin�lt�l v�gig, melyekre nem minden harcosunk volt k�pes. �k is tudj�k ezt, de feladatuk nem Seyda, a harcost�rs v�delme lesz; a Calora Mandalore-ra, a Mandal�riai Birodalom legels� asszony�ra fognak vigy�zni!
  - Utols� csepp v�r�nkig, Mandalore!

  Calborn most nem engedte el�re Seyd�t. K�t �rharcos l�pett be a foglyok rezidenci�j�ba, m�g�tt�k Serger �s Larsen, azut�n Calborn �s Seyda. A sort �jabb k�t �rharcos z�rta.
  - Elj�ttem, ahogy meg�g�rtem - mondta a vez�r indulatt�l mentes, kellemes hangon. - Egy �r�n bel�l b�zisunkra lesz�ll k�t k�zt�rsas�gi haj�: �n�k�rt j�nnek.
  A f�rfiak k�zelebb nyomultak, Seyd�t b�mult�k d�bbenten, aki a vez�rhez simult, de nem f�lelemb�l. Ezek nem voltak sz�m�ra ellenfelek, de iszonyodott t�l�k. Ezt az �rharcosok is �rz�kelt�k, �s k�zelebb l�ptek �rn�j�kh�z.
  - A l�ny hazaj�het vel�nk, igaz? Persze, mi m�s�rt hozt�tok volna ide! - A pil�ta moh�n ny�jtotta kez�t Seyda fel�. - Mutasd csak magad! J� dolgod lesz, majd megl�tod!
  - Vissza! - Serger �s Lantisol egyszerre l�pett k�t oldalr�l a h�tr�l� Seyda el�. Serger f�lre�t�tte a pil�ta kez�t. - Ha csak a leheleted is meg�rinti a Calor�t, meghalsz!
  - Micsoda? Kicsod�t? - l�pett k�zelebb a navig�tor.

  Ahogy Calborn elmozdult az ajt�b�l, hogy a t�voli sarokban �ld�g�l� Mrs. Winterhez vezesse a l�nyt, Larsen �s test�rs�ge gy�r�je k�rbevette �ket. N�gy �jabb �rharcos l�pett be m�g�tt�k a nyitott ajt�n, �s laz�n sz�tvetett l�bbal, leeresztett fegyverrel, de �beren figyelt�k a foglyokat. A sarokba �rve Seyda elengedte Calborn kez�t �s �tfogta az id�s asszony nyak�t. Mindk�t oldalr�l megcs�kolta az arc�t. Az asszony mag�hoz �lelte.
  - Nagyon csinos vagy, kicsi Seyd�m! Igazi n� lett bel�led! �r�l�k, hogy t�ged is l�tlak, fiam! Ne haragudjatok, ha �lve maradok, de el�g nehezen mozgok. Id�v�ltoz�s lesz, mert f�jnak az �z�leteim, a csontjaim.
  Calborn lehajolt �s megcs�kolta Mrs. Winter kez�t.
  - Asszonyom, hazaviszik �n�ket. Bizony�ra �r�l, hogy viszontl�tja a csal�dj�t.
  - A csal�domat, fiam? A csal�dom m�r r�gen sz�tsz�r�dott, feln�ttek m�r az unok�im is. Ezt a kedves kisl�nyt szeretgettem helyett�k, am�g velem volt a haj�n. Meg amikor idej�tt hozz�m, l�togat�ba.
  Seyda Calbornra pillantott, aki v�laszul b�lintott. Seyda arca felragyogott.
  - Mrs. Winter, musz�j elmennie holnap ezekkel a… - Nem fejezte be, de egy�rtelm� volt, kikr�l besz�l. Az �rintettek vett�k is a lapot, mert a pil�ta d�ht�l v�r�sl� arccal ugrott fel�je. De nem �rhette el. Az �rharcosok figyelmeztet�en magasodtak el�tte, �gy csak ord�toz�ssal tudott felh�borod�s�nak hangot adni:
  - H�t ilyen j� dolgod volt k�zt�k, hogy a saj�tjaid ellen fordulsz? El�l�nk mindig bujk�lt�l, ezeknek a h�meknek meg els� sz�ra meg�llt�l, te szajha?

  Larsen p�nc�lkeszty�s �kle bet�rte az orr�t, �s felrepesztette a sz�j�t. V�rbe borul� arccal, �jultan rogyott le. A test�rkapit�ny ler�zta keszty�j�r�l a v�rt, �s megvet�en m�rte v�gig az ugr�sra k�sz t�rsas�got:
  - Ha megpr�b�lj�tok, mind itt maradtok! - mondta hidegen. Az ajt�n�l �ll� �rharcosok beljebb l�ptek, �s Larsen test�reivel egy�tt minden oldalr�l k�zrefogt�k a foglyokat. A r�m�lt Flora hirtelen hiszt�rikusan sikoltozni kezdett:
  - Uramisten, most meg�lnek minket, most t�nyleg meg�lnek minket, jaj, meg�lnek minket!
  A k�zel�ben �ll� Lantisol Flora sz�j�ra tette p�nc�lkeszty�s kez�t, hogy elhallgattassa. A sikoltoz�s abbamaradt.
  Lantisol b�k�s reakci�ja feloldotta a fesz�lts�get. A foglyok harciass�ga elp�rolgott. Larsen a navig�torra szegezte �that� tekintet�t.
  - Ha m�g egy Seyd�t s�rt� sz� elhagyja a sz�tokat, nem fogj�tok ennyivel meg�szni, mint ez itt! - r�gta meg csizm�ja orr�val az �jult pil�t�t. A foglyok egyenk�nt elkullogtak. Larsen �rharcosai vissza�lltak el�z� hely�kre. Seyda j�kedve azonban m�r megcsappant. A pil�ta im�nti szavait a kapit�nyt�l is hallotta. B�r jelent�s�vel nem volt tiszt�ban akkor sem, most sem, hisz se a jedikn�l, se Hels�n senki nem besz�lt �gy vele, de ha Larsen ilyen kem�nyen megb�ntette a pil�t�t, akkor nagyon durva s�rt�s lehetett.
  - Mrs. Winter - mondta, csaknem suttogva. - Holnap �n is elmegyek innen, �s nagyon, nagyon szeretn�m, ha maga is velem j�nne!
  - Hova, kicsi Seyd�m? - mosolygott r� az asszony.
  - H�t... ahova �n megyek.
  - �s te hova m�sz?
  - Ahova Calborn visz.
  - �s hova visz Calborn?
  - H�t… Hova is megy�nk? - n�zett f�l Seyda a vez�rre.

  Calborn megsimogatta a gy�ny�r� s�t�t f�rt�ket, �s k�t roppant tenyer�be z�rta a l�ny egyik kez�t.
  - Holnap vissza kell t�rnem a birodalom k�zpontj�ba, hogy azz� legyek, amit �n k�v�nt nekem, Mrs. Winter. Magammal viszem Seyd�t, aki ma este a feles�gem lesz. Az �n k�v�ns�gom egybeesik az �v�vel. Nagyon ragaszkodik �nh�z, aki f�lt� szeretettel fordult fel�je. �n pedig k�sz�n�m, hogy vigy�zott r� ezek k�zt az ocsm�ny f�rgek k�z�tt! Szeretn�nk, ha vel�nk j�nne!
  Mrs. Winter �sszekulcsolta k�t r�ncos kez�t az �l�ben, �s Seyd�r�l Calbornra n�zett, majd vissza Seyd�ra.
  - �s egy fiatal p�rnak �ppen r�m, egy �regasszonyra van sz�ks�ge? Csak zavarn�lak benneteket a kis f�szketekben.
  - Kis f�szek? - Calborn arc�n most futott �t el�sz�r a b�szkes�g mosolya. - Annak a kis f�szeknek a legkisebb cs�csk�be ez az eg�sz b�zis mindenest�l belef�rne! Nem hiszem, Mrs. Winter, hogy �nt igaz�n �rdekli a gazdags�g, a pompa, vagy a hatalom, de tal�n m�gis k�nnyebben tud d�nteni, ha azt mondom, a Mandal�riai Birodalom �rn�je �s ura k�ri �nt, fogadja el a megh�v�sukat!
  Seyda rem�nykedve n�zett az id�s asszony szem�be, aki p�r pillanatnyi hallgat�s ut�n Calbornhoz int�zte szavait:
  - A hatalom �s a gazdags�g soha nem izgatott engem, mindig a csal�dom�rt �ltem, �rt�k dolgoztam. De nekik m�r hossz� �vek �ta nincs sz�ks�g�k r�m, messzire sodr�dtak t�lem. Ez a kicsi l�nyka belopta mag�t a sz�vembe. Ha t�nyleg a k�zel�ben lehetn�k, annak tudn�k �r�lni, �s azt is l�tn�m, �gy korm�nyozza-e a fiam a birodalm�t, ahogy meg�g�rte nekem.
  - Akkor h�t vel�nk j�n? - ragyogott Seyda.
  - Ha komolyan gondolt�tok, akkor �r�mmel!
  - Megtisztel minket a d�nt�s�vel! - hajolt meg el�tte Calborn. - De akkor most kell j�nnie! Ez a fert�z�tt leveg� nincs j� hat�ssal r�nk. Lehet, hogy �nt is ez beteg�tette meg.
  A Mandalore maga seg�tette f�l az id�s asszonyt, �s Seyd�val k�t oldalr�l t�mogatva vezett�k ki. A navig�tor azonnal el�r�bb j�tt, l�that�an tiltakozni pr�b�lt, de mikor Serger egyet l�pett fel�je, a fick� becsukta a sz�j�t �s visszah�z�dott.

  A friss leveg�re �rve Mrs. Winter �sszeszedte mag�t. K�r�ln�zett a t�gas b�zison, m�r amennyit innen egy�ltal�n l�thatott bel�le.
  - Te l�ny, nem tr�f�l az urad? T�nyleg olyan hatalmas az a f�szek?
  Seyda megr�m�lt a tiszteletlen sz� hallat�n.
  - Calborn soha nem tr�f�l! Ez s�rt�s! � vez�r, �s a vez�rek soha nem tr�f�lnak! Mindig igazat mondanak! A harcosok is! �n is! Itt mindenkinek k�telez� igazat mondani!
  - J�l van, j�l van, nem akartam s�rtegetni az uradat! Hova visztek most?
  Calborn csatlakozott hozz�juk, miut�n besz�lt Sergerrel. Ezut�n Larsen halkan sz�molt be neki a kapit�ny t�voz�s�r�l. Calborn nem f�z�tt megjegyz�st a hallottakhoz. El�resietett a k�t n�h�z, �s az id�s asszony temp�j�hoz igaz�totta l�pteit, ahogy Larsen �s test�rei is tett�k. Mikor Mrs. Winter utols� k�rd�se elhangzott, Seyda k�rd�n pillantott Calbornra, aki csak annyit mondott:
  - Ezen a b�zison csak egyetlen - n�nek val� - helyis�g van: a ti�d.
  - Calbornnak igaza van - mondta lelkesen Seyda. - Majd meg tetszik l�tni, milyen k�nyelmes, hangulatos szob�m van! Itt most jobbra kell kanyarodnunk. Tetszik l�tni, mekkora ez a b�zis? N�zze csak, itt szoktunk edzeni, ott szoktunk sorakozni, amott pedig az eb�dl�…
  Nagy j�v�s-men�s volt, de mindenki megn�zte az �rharcosokkal k�r�lvett nagyurat �s �rn�t, akik egy lassan v�nszorg�, kopott ruh�j�, hatvan �v k�r�li asszonyt vezettek. Ahogy el�rt�k Seyda lak�s�t, Larsen visszatartotta a l�nyt.
  - Bocs�ss meg, Calora, de csak akkor l�phetsz be, ha �n enged�lyt adok r�! Ha val�ban nem fenyeget vesz�ly, akkor bemehetsz!
  - Vesz�ly, Larsen? Itt? De h�t ez az �n szob�m! - Seyda hirtelen t�madt idegess�g�ben elnevette mag�t, azt�n elkomolyodott. - Hogy lenne itt vesz�ly? Eddig is itt laktam!
  - Igaz, Seyda, de eddig a harcost�rsunk volt�l, m�t�l viszont te vagy az �rn�nk, Mandalore asszonya! Saj�t �let�nkkel felel�nk a Mandalore el�tt a te biztons�god�rt!

  Seyda v�gign�zett az �rharcosok komoly arc�n, �s l�tnia kellett, hogy amit Larsen mond, az sz�r�l sz�ra igaz!
  - Calborn! - fordult hirtelen a vez�rhez. - Az nem lehet, hogy te �ket vonod felel�ss�gre, ha velem baj t�rt�nik… Bocs�ss meg… - hajtotta le fej�t. - Megfeledkeztem magamr�l. Egy vez�rt k�rtem sz�mon.

  Calborn meg�rintette az arc�t.
  - Seyda, �n a birodalom vezet�s�nek minden terh�t f�lv�llaltam, t�ged pedig asszonyomnak v�lasztottalak. Nem lehetek mindig melletted, de Mandalore-nak is - mint minden harcos�nak - tudnia kell, hogy b�rhova megy is, b�rmit kell is tennie, az otthon�ban b�ke van, a csal�dja biztons�gban van. Minden olyan ter�letet fokozottan kell v�den�nk, ahol asszonyaink �s gyermekeink, �let�nk alapjai �s fenntart�i �lnek. A birodalom ur�nak asszony�ra pedig mindenkin�l jobban kell vigy�zni! Larsen �s minden �rharcos, aki a szolg�latodba l�p, tiszt�ban van azzal, mekkora felel�ss�get v�llal. De egyik�k sem riadt vissza ett�l a m�rhetetlen�l nagy feladatt�l! Az�rt akartam a szem�lyi v�delmedre olyan �rharcosokat k�rni, akik ismernek t�ged, akiknek t�bbet jelentesz, mint azoknak a telrevani �rharcosoknak �s Karendhor g�rdist�knak, akik semmit se tudnak r�lad. Sokan k�sz�nhetik neked az �let�ket, nemcsak Davrel �s Tairon. K�zt�k �lt�l, mellett�k harcolt�l, gy�gy�tottad �ket. Ezek az �rharcosok ezut�n �rted, az �rn�j�k�rt tesznek meg mindent, hogy megv�djenek. Ez a f�ld a harcosok vil�ga, �s te, az �ld�z�tt kis �rva �pp �gy meg�lltad a benne a helyedet, mint b�rmelyik harcos, aki v�r szerinti sz�l�tte ennek a f�ldnek. Harcosa volt�l, l�gy h�t most az �rn�je ennek a birodalomnak!
  Seyda lassan Larsenre emelte pillant�s�t.
  - Meg�g�rem nektek, hogy mindig csak azt fogom tenni, amit biztons�gosnak �t�ltek, nehogy miattam b�ntessenek titeket, �s soha nem foglak vesz�lybe sodorni benneteket!
  - Ez megk�nny�ti a v�delmez�sedet, Calora! - mondta Larsen m�ly tisztelettel, �s bel�pett a lak�sba. R�videsen visszat�rt, �s kit�rta az ajt�t.
  - Bel�phetsz, Calora!