14. r�sz

A roppant DAF a sof�r rutinos mozdulatainak engedelmeskedve kifordult az utc�b�l, �s bev�gott a k�ls�, majd a bels� s�vba. Lilla az esti f�v�ros sz�neiben gy�ny�rk�d�tt. Mennyire m�s a biztons�gos f�lk�b�l szeml�l�dni, mint odakint gyalog bolyongani... megborzongott. T�l friss volt az eml�k. A r�m�let eml�ke.

- Neked ez mind megszokott l�tv�ny, ugye? - pillantott a kamionosra, aki a letekert ablakra k�ny�k�lve, �ll�t a tenyer�be t�masztva, a gy�r�l� forgalomra, a l�mp�kra meg a t�bl�kra figyelt. Jobbj�val forgatta a korm�nyt, balj�val csak a nagy �v� balkanyarokn�l seg�tett be.

- Hm? - rezzent f�l.

- Semmi - r�zta fej�t Lilla �s hallgat�sba burkol�zott. Mikor el�rt�k Ferj�nc otthon�t, Lilla k�v�l�ll�nak �rezte mag�t; a sof�r �s a spedit�r mintha nem is vett volna tudom�st r�la. S�rt�d�tten vonult f�lre, �s h�tat ford�tott nekik. Ellens�gesen m�regette az el�tte tornyosul� truckot.

Ez a kamion meg az a spedit�r, az eg�sz fuvaroz�s veszi el t�le Zolt�nt. �k ir�ny�tj�k az �let�t...

- Lil - �rintette meg a v�ll�t Csizovszky. Az asszony inger�lten r�zta le a kez�t, �s od�bbl�pett, �gy nem l�tta az ajk�ba harap� f�rfi megvillan� szem�t. A spedit�r kinyitotta a kocsi jobb oldali ajtaj�t Lilla el�tt:

- Parancsoljon a h�lgy besz�llni! - udvarias szavait sz�les gesztussal k�s�rte.

Csizovszky sz�tlanul n�zte a hat�sos nagyjelenetet. Kurt�n biccentett Ferj�ncnak, majd be�lt �s startolt. Hogy merre mennek, Lill�nak fogalma sem volt r�la, mivel k�ptelen volt t�j�koz�dni, de egy id� m�lva az�rt � is r�j�tt, hogy kifel� tartanak a v�rosb�l.

- Azt mondtad, egyed�l m�gy le apuk�d temet�s�re. Meggondoltad magad? M�gis leviszel?

Elhallgatott. A f�rfi mintha leveg�nek n�zn�, csak az �tra koncentr�lt.

Az elfut� f�nyekben n�ha-n�ha kirajzol�dott mark�ns arc�le.

- Mi�rt nem mondasz m�r valamit? - s�rgette a n�.

- Ha csak valamit akarsz hallani, nincs �rtelme besz�lnem.

- Hova viszel?

- Le. A nagyany�dhoz.

- Nem akartad, hogy lemenjek a temet�sre...

- Nem a temet�sre viszlek. Csak a nagyany�dhoz.

- De, h�t... nem �rtem...

- Sajnos sok egyebet se �rtesz - s�hajtott a kamionos.

Lilla sz�ve �sszeszorult:

- Ott akarsz hagyni? El akarsz hagyni...

Csizovszky lehajtott egy s�t�t mell�kutc�n. L�p�sben v�gigment rajta, �s mikor az utols� h�zat is maguk m�g�tt hagyt�k, meg�llt. Lekapcsolta a f�nysz�r�kat, �s oldalt fordult az �l�sben:

- S�rsz. Megint s�rsz. Fogsz valaha valamikor is m�sk�ppen reag�lni egyetlen cselekedetemre, vagy szavamra, mint s�rt�d�ssel vagy s�r�ssal?

Az asszony igyekezett visszanyelni k�nnyeit:

- Mit csin�ltam rosszul? Mit tettem helytelen�l? Nem �rtelek...

- L�tod, ez a baj. �s tal�n nem is veled van a baj, hanem velem. Olyasmit v�rok t�led, amire nem vagy k�pes. �n szabad ember vagyok. Megvannak az elk�pzel�seim, �s a hozz�ll�som ezek megval�s�t�s�ra. Igyekeztem neked is megadni ezt a szabads�got. A d�nt�s szabads�g�t. De te nem tudsz mit kezdeni vele, mert a f�rjed meg�lte az akaratodat. Azt hiszed, �n vagyok a cs�cs az �letedben; hogy enn�l magasabbra m�r nem is k�v�nkozhatsz. Anna mindig f�lfel� t�rekedett…

Elharapta a sz�t.

Lilla arca megr�ndult a n�v hallat�n, azt�n b�tortalanul araszolt a f�rfi keze ut�n:

- Nekem el�g, hogy melletted vagyok.

A kamionos megsz�nta a tenyer�be k�sz�, felk�n�lkoz� kis kezet. Gyeng�den megszor�totta:

- Sajn�llak - mondta csendesen. - De a sajn�lat el�bb-ut�bb meg�li a szerelmemet.

Lilla hirtelen kiv�gta az ajt�t, �s elt�nt az �jszak�ban. Csizovszkyt ingerelte az asszony reakci�ja. Legyintett. Majd visszaj�n, ha megnyugszik. Megv�rja. Csak elveszteget egy csom� id�t.

H�trad�lt �s lehunyta szem�t. F�lt a holnapt�l. A holnapt�l, amikor viszontl�tja apj�t. Amikor bele kell n�znie halott arc�ba, mely vakon, idegen�l mered r�; amelyr�l t�bb� nem olvashatja le a f�lt� szeretetet, mely v�gigk�s�rte �t az�ta, hogy az az ember mag�hoz vette �t...

Megrend�l�s�ben, v�zi�inak el�z�s�ben, el�lopakod� gy�sz�ban t�rsra v�gyott; meg�rt�st v�rt Lill�t�l, erre az belerohan az �jszak�ba.

Ha Anna itt lenne, higgadtan v�gighallgatn� �t, �s a temet�s legapr�bb r�szlet�t is megbesz�lhetn� vele. Vele meg tudn� osztani gondjait. Igen, a gondjait, de nem az �rz�seit �s a f�lelmeit, melyek most gy�t�rt�k. Azokr�l sosem besz�lhetne neki. Anna er�slelk� n� volt, �s megvetette a gyenges�get.

Anna.

Hogy juthatott esz�be? H�t ekkor hat�ssal van az �let�re m�g mindig? Azut�n is, hogy a hal�lba menek�lt? Vagy �pp a hal�l gondolata hozta el� az eml�k�t?

Megmozdult. A s�t�tbe meredt. Ismerte a terepet, nem el�sz�r fordult meg erre, de nappal. Felkattintotta a f�nysz�r�t, de mert az se mutatott t�bbet, v�rosira billentette, hogy majd visszatal�ljon a kocsihoz. Leh�zta farmermell�nye zippz�rj�t, �s kik�sz�l�dott a Lanci�b�l.

Eml�kezet�be id�zte a t�jat �s gyalog v�gott neki. A hepehup�kon, a g�dr�kben elakadna a kocsi, �s egy tengelyt�r�s nem hi�nyzott neki. Ahogy zsebredugott k�zzel bandukolt, mag�ba n�zett.

Musz�j volt megs�rtened Lill�t? El�t�lned, ami�rt ragaszkodik hozz�d, mert �rzi, hogy a gyerekeivel egy�tt hajland� vagy elfogadni �t? Mi vonzott benne k�t �ve, amikor �reg kocsija v�ratlan m�szaki hib�ja miatt kis h�j�n eltapostad a kamionoddal? Az, hogy kocsit vezetett? Sz�modra az�rt volt �rt�kes n�, mert aut�t vezetett?

Most egyszerre kider�lt, hogy kor�ntsem annyira �n�ll�, mint hitted. Nem mer k�rni, v�rni az �lett�l egyebet, mint hogy te d�nts helyette. Ezt rovod fel b�n��l?

Anna �n�ll� volt. Nem lerobbant csatrag�nnyal k�szk�d�tt. Komoly aut�t tartott, �s nem adta volna fej�t t�bb kilom�teres gyalogl�sra nap mint nap, dacolva az id�j�r�ssal �s az �jszakai �t rettenet�vel csak az�rt, hogy azt a munk�t v�gezze k�t m�szakban �hb�r�rt, amit sosem tanult!

Anna vezet� beoszt�sban d�nt�tt emberek sors�r�l. Sok p�nzt keresett, �s rendk�v�l magas volt az intelligenciaszintje. �s ezt az intelligenci�t arra haszn�lta, hogy megcsaljon t�ged!

T�ged, aki pedig m�rhetetlen�l b�szke volt�l r�! Megcsalt. Ugyanolyan egyszer�, h�tk�znapi m�don, ahogy a legutols� h�lye pancser f�rjet szarvazz�k f�l.

Anna d�nt�sk�pes volt. �s ezt arra haszn�lta, hogy �tverjen t�ged. �s megsz�k�tt a bossz�d el�l. Bossz�? Mif�le bossz�t �llhatt�l volna egy halotton? A gy�sz �s a d�bbenet porig s�jtott.

Anna k�rt t�led valamit? Soha. Amit adt�l, elfogadta, de sosem k�rt. Semmit. Mindent el� tudott teremteni mag�nak, amire sz�ks�ge volt.

R�d sz�ks�ge volt egy�ltal�n? M�g az �gyban sem volt soha kezdem�nyez�. Ha k�zeledt�l hozz�, elfogadott.

Elfogadott, de soha nem h�vott. Lehet, hogy csak elviselt...?

�s ez az intelligens, d�nt�sk�pes n� mindennek v�get vetett, sz�gyenbe �s k�ts�gbees�sbe tasz�tva t�ged, aki nem �rtetted, hogyan sodr�dott ez a t�k�letes n� a gyermek-�s �ngyilkoss�gba... H�t mert ez volt a legutols� d�nt�se!

Lilla is d�nt�tt. Neked adta mag�t felt�tel n�lk�l, miel�tt meggy�z�d�tt volna arr�l, hogy val�ban v�llalod �t �s a gyerekeit. �s mikor a f�rje mag�val hurcolta, Lilla ink�bb elviselte a ver�st, mint hogy megcsaljon t�ged, aki pedig csak egy lehets�ges j�v� volt�l a sz�m�ra.

Megcsaljon? Hisz csak h�zast�rsi h�s�g�t bizony�totta volna, ha enged a f�rj�nek, ha meg nem enged, annak a ver�s ut�n mindenk�pp er�szak lett volna a v�ge. � is tudta, m�gis az ellen�ll�s mellett d�nt�tt. �rted, miattad.

� m�r bizony�tott. Tett �rted. A kedved�rt. �s t�rt. Miattad.

Tett�l ��rte ugyanennyit?

Hogyne! Megs�rtetted, megal�ztad. Visszadtad neki, amit te szenvedt�l Ann�t�l.

Az er�s Anna. Akit im�dt�l. �s a gy�nge Lilla. Aki im�d...

Let�rdelt a bokor mellett, ahonnan a halk, sz�vett�p� zokog�st hallotta.

Az asszony riadtan h�z�dott od�bb a fel�je ny�l� er�s teny�r el�l:

- Csak s�rhatok... megvetsz �rte... de nekem csak ez maradt... s�rni...

- Lil - sim�tott v�gig az arc�n a f�rfi. - �pp oly elveszetten bolyongasz az �let �tveszt�iben is, mint ennek a v�rosnak az utc�in.

Az asszonyban a szel�d hang �tszak�totta az utols� g�tat is, mellyel eddig f�kezni igyekezett f�jdalm�t:

- Meg szeretn�k halni... Senkinek se hi�nyozn�k... De a gyerekeim m�g kicsik... nem �rten�k meg... nem bocs�tan�nak meg...

Csizovszky mag�hoz �lelte:

- S�rj, kicsim, s�rj, tal�n ez az egyetlen gy�gyszer a f�jdalomra. B�r �n is tudn�k s�rni...

Lilla riadtan vette k�t tenyer�be a f�rfi arc�t:

- Zolt�n? - mondta agg�dva.

Te b�ntottad meg, � m�gis �rted agg�dik. H�t mif�le isten teremtette ezt az asszonyt?

- Lil - mondta csendesen. - Lil! - ism�telte a rem�nyked�k hangj�n.

- Zolt�n... - a f�l�nk hang elveszett a langyos �jszak�ban. - F�lek t�led, de f�ltelek... Eg�sz nap kisz�m�thatatlan vagy. F�lt� �s kedves, azt�n durva, k�z�mb�s. Szenved�lyes, d�h�s, azt�n nekikeseredett, megvet� �s most... Mi zajlik benned? Csizo...

- Most fogom lerombolni a m�ltamat! - mondta a kamionos zord �r�mmel, �s ledobta farmerdzsekij�t a f�re.

Gyeng�den fektette r� Lill�t. Lassan ereszkedett f�l�:

- Mindig ilyen maradj! �n azt szeretem benned, aki te vagy, �nmagadat �rizd meg magadban, kicsi Lill�m...

- Csizo... Zolt�n...

A kamionos ajka bel�fojtotta a sz�t:

- Most ne mondj semmit… - suttogta. Minden �rz�k�vel Lilla fel� fordult, minden sejtj�vel �t akarta �rezni.

Anna, gondolta, amikor a forr� �l befogadta, Anna, megbocs�tok neked, de soha t�bb� ne pr�b�lj uralkodni rajtam. Er�s volt�l, de �n adtam ehhez az er�t. Hatalmad volt f�l�ttem, de �n adtam neked a hatalmat magam f�l�tt.