14. rsz
- Holnap visszamgy New Citybe?
Angie keze a btyja vlln nyugodott. Chuck elgondolkodva bmult a sttbe.
- Tudod - folytatta a lny egszen halkan, - mindig bmultalak
14. rsz
- Holnap visszamgy New Citybe?
Angie keze a btyja vlln nyugodott. Chuck elgondolkodva bmult a sttbe.
- Tudod - folytatta a lny egszen halkan, - mindig bmultalak s felnztem rd. Megprbltam kitallni a gondolataidat, de annyira rejtlyes vagy, taln mg egy gondolatolvas sem boldogulna veled. Merre jrsz, mikor elmerengsz? Az ember egyfajta reakcit vr, aztn egsz ms trtnik, mint amire szmt. Mi az, ami klnlegess tesz? Nha olyan rzsem van, ha nem lennk a testvred, mskpp szeretnlek...
Chuck elmosolyodott:
- Ne udvarolj nekem kishgom, mert zavarbajvk! Mit szlnl egy finom bcsvacsorhoz? Elmegynk Viviannel, Chrisszel s Ringoval valahova.
- Ksõ van...
- Nincs ksõ. Menj, csinostsd ki magad! n riasztom a tbbieket.
Vacsora alatt Harrison volt a trsasg kzppontja, s senki nem igyekezett elvitatni tõle ezt a cmet.
Ringo, aki egybknt j kedlyû ember hrben llt, lthatan jl mulatott Chris szvegein, de idõnknti mlabjrl csak Wilson sejtette, hogy Rebecca tvolltnek tudhat be. Angie-re j hatssal volt a trsasg, ami igazolni ltszott Wilson elkpzelst. Vivian azonban annyira szomor volt, hogy Chuck megsajnlta:
- Volna kedved tncolni?
Vivian szinte megriadt a krdstõl, s Angie-re kapta pillantst.
- Ne a hgomtl krj engedlyt! Tged krdeztelek.
Vivian btortalanul nyjtotta kezt, s Wilson magval vitte a tncolk kz. A kellemes, rgi, lass dallam elandaltotta a modern zene elõl meneklõ prokat, Chuck ezrt vlasztotta ezt a nosztalgiabrt.
Vivian eleinte feszlt volt, de mikor vgre felengedett, Wilsonhoz simult. A frfi rezte, hogy inge tnedvesedik, ahol a lny arca rinti. Lepillantott, s ltta a knnycseppek csillagait ragyogni Vivian szemben.
- Gyere! - kzenfogta, s kivezette a terembõl a stt utcra.
- Mi baj? - krdezte csndesen. Vivian letrlte knnyeit.
- Te elmgy holnap, s ki tudja, mikor jssz megint vissza...
- s? - Chuck vrta a folytatst.
- s n... n egyedl maradok...
- Hogy rted ezt? Van bartnõd. Angie igen mozgalmas llek, mellette nem unatkozhatsz.
- Angie nem a bartnõm - mondta halkan Vivian. - Lenz engem, s szre sem veszi, ha megbntott...
- Mirt vagy akkor vele? - krdezte szelden Chuck. Vivian mg mlyebbre hajtotta fejt; szavait alig lehetett rteni:
- rdekbõl...
- rdekbõl? Ugyan mit nyersz azon, ha srteget?
- Ha nem viselnm el a gõgs termszett, ha egyszer is ellentmondank neki, elkldene...
- s?
- s akkor nem lehetnk mellette azokban a ritka idõszakokban, amikor... te... megrkezel s nem lehetnk... legalbb olyankor... a a kzeledben...
A frfi mellre hajtva fejt csendesen srt. Wilson hallgatott, nem volt felkszlve e vallomsra.
- El akarok kerlni otthonrl, de csak akkor lesz erre lehetõsgem, ha frjhez megyek...
- Sok rossz hzassgnak ez az alapja, Vivian. Nem szeretnek a szleid?
- Mostohaanym van.
- Tudom. De attl mg lehet j asszony.
- Apmat is befolysolja! Az a nõ megmrgezi az letemet!
- Megrtem, hogy ilyen gondolatok foglalkoztatnak, de mshogy kellene megoldani...
- Hls lennk a frjemnek, ha elvinne hazulrl...
- Vivian, a hla nem azonos a szerelemmel s fggõsgben tart!
- Neked nemcsak hls lennk! n mindent felldoznk, ha te...
- rtsk meg egymst - mondta csendes szval Chuck, a lny kt csukljt a tenyerben tartva. - Elkeseredsedben elhitetted magaddal, hogy kpes vagy sszektni az letedet egy frfival, brki legyen az, s mivel engem rgta ismersz, s szimpatizlsz velem, ktsgbeessedben felajnlkozol nekem. Szerintem csak nyugalomra van szksged, nem frfira.
- Chuck, n bebizonytom, hogy szeretlek! Ha nem veszel felesgl, n akkor is a tid...
- Csss! - Wilson a lny ajkra tette ujjt. - Nem akarom megalzni egyiknket sem azzal, hogy a szavadon foglak. Gondolkodni fogok azon, hogyan segtsek, de se Angie, se ms ne tudjon errõl a beszlgetsrõl, j?
Vivian blintott, majd lbujjhegyre llva tenyerbe fogta a frfi arct, s megcskolta a szjt.
- Ne felejtsd el, hogy szeretlek, Chuck! Akkor is, ha csak szeretõre van szksged! Te leszel az elsõ, s az utols frfi is az letemben! Vrni foglak... ameddig lek! Mindig jhetsz hozzm, ha szksgt rzed!
Mgegyszer megcskolta s beszaladt a terembe.
A terepjr megllt a hz kzelben. Stt volt mg, csak az orszgt kgyzott fehren az lmot õrzõ vidk csendjben.
Hamarosan nylt az ajt, s a hz faltl egy alak vlt el. A kocsihoz surrant, s belt.
A terepjr elhajtott. Sofõrje mellktra trt le, azon mentek egy darabig. A termszet vgtelenje lelte krl õket, mikor meglltak. A frfi lelltotta a motort:
- Tegnap este nem akartl megrteni, s n nem akarok elmenni gy, amg nem tisztztuk ezt a dolgot. Nem volna fer tlem, ha remnykedni hagynlak...
- Szeretlek, Chuck, mit nem rtesz ezen?
- Vivian, tizennyolc ves vagy, n voltam ennyi, amikor te szlettl, most kezdõdik az leted, ne rontsd el mindjrt az elejn...
A lny kzelebb hzdott hozz:
- Azt hiszed, csak fellengzõs szavak, ugye?
- Nem hihetek mst. Õszinte leszek: szeretek New Cityben egy lnyt. Ha valaha is megnõslk, õt akarom majd felesgl venni, rted? Tudom, otrombasg, hogy ilyen szavakat vgok a szemedbe, de nem akarsz megrteni!
Vivian spadtan, de emelt fõvel nzett Wilson szembe:
- Nem hûsget s szerelmet krek, csak tged, Chuck... Csak annyit krek, hogy te lgy az elsõ...
- Uramisten kislny; tudod te, hogy a tûzzel jtszol? - ragadta meg a kt csukljt Wilson, mikor Vivian elkezdte kigombolni a halvnylila hlinget.
- Nem jtszom. Azt teszem, amire mr vek ta kszlk. Azutn nem krek tõled tbb semmit. s ez is az n titkom marad...
S mikor vgre Chuck a karjba zrta, Vivian shajtva engedte t magt az lelsnek...
A terepjr krl a fehrlõ homok lgyan fodrozdott, mintha lthatatlan talpak blyegnek lenyomata lenne, de e nyomokat nem emberi lb taposta...
Wilson kifinomult rzkei boldogsga tetõfokn is jeleztk az idegen aura megjelenst, de mert lthat lnyt nem kzvettett a tudata, a kellemetlen rzst feltmad lelkiismeretfurdalsa elsõ jeleknt rtkelte...
- Hogy telt a szabadsga? - fogadta Black a feszes vigyzzban tisztelgõ Wilsont.
- Pihentem - mondta egyszerûen Chuck.
- No, n mst hallottam, magrl, Mr.Hero. Egyetlen nyugalomra val hetet sem kpes akci nlkl eltlteni?
- rulkodtak?
- Mr.Brensen dicshimnuszt zengett magrl. Csodlkozik? n nem. A maga aktivitst ismerve nem is vrtam egyebet. De van valami. Egy volt kollgja tett fljelentst, azt lltvn, hogy n megverte, majd magval vitte s... kidobta a szemttelepre. Van sejtse rla, kirõl beszlek?
- Persze. Eric Spector skldik.
- Eltallta. Mondja, mi a francrt bnt gy vele?
- Tolakodan viselkedett egy hlgy hznl. Csupn eltvoltottam.
- Spector nem ezt lltja!
Wilson vllat vont:
- n termszetesen annak hisz, akinek akar.
- Nem hihetek mst, mint amit n llt, Chuck, tekintettel a Spector s a maga kzt lvõ erklcsi klnbsgre, de errõl a nzeteltrsrõl a jelzett napon nem olvastam az n jelentsben, gy azt felttelezem, nem szolglatban trtnt az incidens.
- gy igaz, uram.
- Nõgy van a httrben?
- Uram, engedje meg, hogy a magnletem az n titkom maradjon.
- Ez becsletbeli gy, Mr.Wilson! - szlt r erlyesen Black. - A magafajta rendõr nem jhet ki annyira a sodrbl, hogy laptra tegye, s szemtre ntse egy kollgjt, ha volt is oka r! Mindenki tudja, hogy maga a legjobb, mirt kellett ezt ilyen alpri mdon kifejezsre juttatnia?!
Chuck arcn felhõ vonult t.
- No lm, Spector egy pofon miatt nyavalyog?
- Ne vegye knnyelmûen a dolgot! - szlt r fõnke feddõn. - Tudnom kell, mirt viselkedett nhz mltatlanul.
- Well! - mondta Wilson. - Knyszerhelyzet. Ismeri ezt a fogalmat?
- A tnyeket, Wilson!
- A tny: Jessy Blake fegyverrel vdekezett Eric Spector ellen. Ha az a pisztoly elsl, Jessyt felfggesztik. Ha nem sl el, akkor n Jessy hallval elveszti egyik legjobb jrõrt.
Black shajtott:
- OK, Chuck. Minden vilgos. Keresse meg Mike-ot, aki szvrepesve vrja! Este mr maguk a terep.
Wilson nem mozdult. Black a rezzenetlen arcba nzve megrezte, hogy jrõre vr valamire:
- Ja igen! - gylt vilgossg az agyban. - Amirõl az imnt sz volt, nem kerl nyilvnossgra. Spectort leszerelem; gondolom, Miss Blake is elgedett az n intzkedsvel, gyhogy az gy lezrva!
- Ksznm, uram! - emelkedett fl Chuck s csendben elhagyta a szobt.
Rebecca benyitott a szobjba.
Letette tskjt, s fel sem kapcsolva a villanyt, fradtan vgigdõlt gyn. Lenyomta az jjeliszekrnyen ll magn play-gombjt, s hallgatta a beksztett kazettrl az In My Life-ot (letemben).
- Vigyzz magadra, Ringo! - suttogta a mennyezetet bmulva. A kellemes zene elringatta. Az elalvs elõtti flbrenlti llapotban mozgst rzkelt s mire feleszmlt, kt erõs kz bilincsben vergõdtt.
- Rebecca, n vagyok! - csittotta O`Connor. - Nagyon megijedtl?
Elengedte, s a kis kz, kiszabadulva a tenyerbõl, az arct smogatta.
- Nem esett bajod, Ringo?
- nvdelmet tantok, kicsim, ha elfelejtetted volna.
Baljval a lny hta al nylt, s lõ helyzetbe emelte; jobbjval beletrt a selymes hajba, ajkt a lnyra szortotta.
Lptek csosszantak odakint:
- Rebecca! Hol vagy kislnyom? Kpzeld, Ringo hazajtt!
Nagymama lenyomta a kilincset, felkapcsolta a villanyt, s megpillantotta az sszefond szerelmeseket.
- Elksett, nagymama! - kacsintott r O`Connor. - Hiba rejtegette elõlem, megtalltam!
- Nono, mg egy kicsit vrjl fiam! - fenyegette meg ujjval trfsan az regasszony. - Eddig nagyon rendesen viselkedtl, vrd ki ezt a kis idõt mg, gyse meri elvenni tõled Rebecct senki! Gyertek, gyerekek, stttem nektek finom magyar csemegt!
Fejt csvlva kifordult a szobbl. O`Connor felllt az gyrl, s flemelve a lnyt, cskolta, mg az ajtig nem rtek.
|