16. r�sz

Nagymam�nak megint kellemetlen perceket szerzett l�nya l�togat�sa, aki most m�r egyenesen fenyeget�z�tt:

- Megvannak az eszk�zeim, hogy k�nyszer�tselek, anya!

- Gonosz vagy, Wendy, de semmit nem tehetsz ellen�nk! Az a der�k fi� megv�d minket!

- Nem ismersz, ha azt k�pzeled, lemondok a vagyonr�l... akarom mondani a l�nyomr�l! Ami meg azt a der�k fi�t illeti, t�l gyorsan l�ngoltak fel az �rzelmei ahhoz, hogy õszint�k legyenek!

- Ringo �szint�n szereti Rebecc�t!

- Persze, az �r�ks�g�t! De �n k�zbel�pek.

- Kev�s vagy te ahhoz, Wendy, hogy megakad�lyozd...

A h�v�sra val�s�gos d�jbirk�z� l�pett be:

- Tess�k, nyuszik�m!

- Alfred, ez az �regasszony el akar szak�tani Rebecc�t�l, �s tudod, hogy az mit jelent sz�munkra! Jobb bel�t�sra kell b�rnod!

- Igazad van, nyuszik�m, Rebecca felt�tlen�l vel�nk j�n! No, mi lesz akkor, v�n szatyor? - l�pett Alfred fenyegetõen a megrettent nagymama fel�.

- Mi t�rt�nik itt? - csoszogott elõ nagypapa. - Mi ez a l�rma megint?

- M�g egy v�ns�g? - csod�lkozott a birk�z�. - Melyikkel kezdjem, nyuszk�m? A v�n kotl�ssal vagy az �reg kecsk�vel?

- A fiatal bik�val! - sz�lalt meg a h�ta m�g�tt a most �rkez� O`Connor fojtott d�hvel.

- Jaj, Ringo, kisfiam, menek�lj, mert meg�lnek! - s�rta kez�t t�rdelve nagymama. - �s vidd Rebecc�t is, mert ez a sz�rnyeteg...

- Alfred, l�pj akci�ba! - intett zsebkendõj�vel az anya fogalm�t h�rbõl sem ismerõ nõ. Rebecca a nagysz�leit f�ltve berohant a folyos�ra. Alfred ut�nakapott, mire a felbõsz�lt Ringo rettenetes erõvel les�jtott a kiny�l� karra... Alfred maga sem eml�kezett k�sõbb, hogyan �s mikor ker�lt a f�ldre. Ringo beletaposott a gyomr�ba, �s l�ba m�r a d�jbirk�z� tork�n volt, mikor Rebecca szavai meg�ll�tott�k:

- Ne l�gy gyilkos!

A sz�nalmas anyaut�nzat sikoltozva menek�lt. Ringo g�ncsot vetett neki, s az asszony kereszt�lesett az eszm�letlen d�jbirk�z�n. O`Connor feltekintett:

- �gy eml�kszem, m�ltkor nem ezzel a pasassal volt.

A telefonhoz l�pett �s t�rcs�zott:

- Mike, rem�lem, szolg�latban vagytok. Van egy kis gondom, a m�ltkorihoz hasonl�. Igen, Rebecc��kn�l! M�ris j�tt�k? K�sz, pajt�s!

Letette a telefont, �s a reszketõ h�rmasra n�zett:

- Nagymama, van egy sz�p fekete koszt�mje, azt legyen sz�ves kik�sz�teni, nagypapa, mag�nak j�l fog �llni a galambsz�rke �lt�nye, Rebecca, csinos l�gy! Holnap megnõs�l�k, mielõtt valaki megint k�zbej�nne!

Wendyre n�zett �s megcs�v�lta fej�t:

- Rebecca megbocs�totta volna neked azt a h�sz �vet, ha nem eszk�zk�nt akartad volna õt felhaszn�lni a vagyon megszerz�s�hez. �n viszont nem bocs�tom meg neked a k�t pasasodat, �gyhogy j� lesz, ha eg�sz �letedben ker�lni fogsz engem!

- Csin�lt valamit a l�nyom, hogy a rendõrs�g keresi?

- T�bb�-kev�sb� - vette le kalapj�t mosolyogva a fiatal rendõr. - Chris Harrison vagyok, �s hoztam valamit a h�lgynek, helyesebben visszahoztam!

- Angie m�r visszavonult, �s am�gy sem szokott fiatalemberektõl aj�nd�kot elfogadni.

- Nem ragaszkodom a szem�lyes tal�lkoz�shoz, k�rem, legyen sz�ves �tadni neki ezt a kis apr�s�got. Az �v�. Bocs�nat a k�sõi zavar�s�rt, Mr.Wilson! J� �jt!

- V�rjon, Mr.Harrison!

Chris besz�llni k�sz�lt a rendõraut�ba. Egyik l�ba bent volt, kez�t a nyitott ajt� tetej�n nyugtatva n�zett vissza:

- Ugye maga az a rend�r, aki a l�nyunk v�delm�re kelt? Azt gondoltam, valami �cska tr�kkel akar a l�nyom bizalm�ba f�rkõzni, ez az �kszer azonban t�nyleg Angie-�. A legut�bbi kalandja sor�n vesz�thette el.

- A helysz�nelõk tal�lt�k meg, uram.

- Megk�rem, Mr.Harrison, j�jj�n be, �s adja �t neki szem�lyesen! - t�rta sarkig az ajt�t Wilson. - Angie az�ta nem mozdult ki itthonr�l, de õ is, meg Chuck is tisztelettel besz�ltek az �n helyt�ll�s�r�l; ne haragudjon a bizalmatlans�gom�rt, de f�ltem a l�nyomat.

- J�l teszi! - l�pett levett kalappal a h�zba a fiatal rendõr.

- Isten hozta! - ny�jtott kezet az idõsebb Wilson, mark�ns arc�n õszinte mosoly. A fia nagyon hasonl�t r�, �llap�totta meg mag�ban Chris.

- Charles Wilson vagyok. Foglaljon helyet, h�vom a kisl�nyomat!

Mielõtt azonban kimehetett volna, disztingv�lt �lt�z�kû idõsebb h�lgy l�pett az elõt�rbe. Chris fel�llva �dv�z�lte.

- Õ Maria, a feles�gem. Angie �s Chuck �desanyja.

- �dv�zl�m, Mrs.Wilson - hajolt a keze f�l� Chris. Az apa bemutatta a fiatalembert.

- K�sz�nettel tartozunk �nnek, ami�rt nem hagyta sors�ra a kisl�nyunkat! - mondta az anya. - Sz�lok Angie-nek.

Wilson kisasszony megjelen�se megt�rte az �nnep�lyes hangulatot.

- Hello, Chris, mi j�ratban n�lunk? - vetette oda cseppet sem szertart�sosan.

- Hoztam neked valamit - ny�jtotta �t a kis csomagot Harrison.

- A kark�tõm! Chuck aj�nd�ka! Hol tal�ltad meg? M�r lemondtam r�la.

- Mi visszavonuln�nk - karolt f�rj�be Maria. - K�r egy forr� k�v�t, Mr. Harrison?

- K�sz�n�m, elfogadom. M�g elõttem �ll az �jszakai szolg�lat.

- Akkor sz�lok Elsie-nek, õ majd felszolg�lja.

- K�sz�n�m, asszonyom - hajtott fejet Chris. Angie k�nyes l�ptekkel j�tt lefel�:

- J�l n�zel ki egyenruh�ban. F�rfias vagy. Ak�r a b�ty�m.

- Nem is siker�lne! - n�zett r� �rtatlan szemekkel Angie. - Azt akartam ezzel mondani, hogy n�lam ez megtiszteltet�s...

- �gy hiszem, nincs t�bb k�z�s t�m�nk, Miss Wilson.

- V�r a szolg�lat - Chris fej�be nyomta kalapj�t �s kisietett, de meg�llt a verand�n, mert hallotta, hogy ny�lik m�g�tte a sz�nyogh�l�s ajt�. Let�rdelt, �s �gy tett, mintha a cipõfûzõj�t k�tn� meg, aminek azonban technikai akad�lya volt, mivel:

- Nem baj, hogy csizm�d van? - sz�lalt meg h�ta m�g�tt Angie csendesen.

A f�rfi lassan f�legyenesedett, de nem fordult meg.

- Rossz term�szetem van - folytatta a l�ny. - De tõlem ezt v�rj�k...

- Ostobas�g! Csak eltûrik a s�rt�seidet, de �n nem tartozom k�z�j�k!

Lel�pett a verand�r�l.

- V�rj! - szaladt ut�na Angie. Harrison kinyitotta a kocsiajt�t.

- Veled mehetek? - hallotta cs�ndes hangot. Megfordult �s len�zett.

- Dolgozni megyek.

- Csak egy kicsit... - k�rte a l�ny m�g halkabban.

- �lj be! - intett a fej�vel Chris.

- Mr.Harrison, a k�v�ja! - sietett oda hozz� Elsie.

- K�sz�n�m - a rendõr megitta a forr�, erõs italt, �s visszaadta a cs�sz�t.

- Elsie, mondja meg Angie kisasszony sz�leinek, ne agg�djanak, velem van a l�nyuk, �s nagyon vigy�zok r�!

- Megmondom, uram.

- Teljes�lt a k�v�ns�god. Halljam, mi�rt akart�l velem j�nni?

- Rendk�v�l izgat az egy�nis�ged.

- Ez n�lad b�kot jelent?

- Nem arra volt�l k�v�ncsi, meddig b�rlak elviselni?

- Tudom, hogy elidegen�tem magamt�l az embereket, pedig csak �n�ll� akarok lenni, megyek a magam feje ut�n...

- Brensen is ezt vetette a b�ty�d szem�re.

- Chuck pedig, gondolom, a v�delm�be vett.

- Eeegen. Ezzel j�l feld�h�tette az �reg parancsnokot.

- �s velem megosztod a titkodat?

- Az�rt szerettem volna elj�nni. Besz�lgetni veled, mert te meghallgatsz.

- Megtisztelsz a bizalmaddal, kisl�ny.

- M�r nem vagyok kisl�ny! - csattant Angie akaratos hangja. Chris elnyomott egy mosolyt:

Angie hallgatott. F�nycs�va v�gta kett� a s�t�ts�get s egy aut� h�zott el mellett�k. Mikor eltûnt a kanyarban, v�ratlanul megeredtek Angie szavai:

- Elk�sett gyerek vagyok. A b�ty�m tizennyolc �ves volt, mikor �n sz�lettem. Aki most ismeri Chuckot, nem tudn� elk�pzelni r�la, mennyit dajk�lt, k�nyeztetett engem. Minden tud�som j�szerivel az �v�. Mellette fedeztem f�l a vil�got. Bolyongtam vele naps�t�tte mezõk�n �s �rnyas erdõkben, m�sztam vele hegyet, �sztunk a foly�k hûv�s habjai k�zt. K�boroltunk nagyv�rosok �tvesztõiben, �s a v�gtelen orsz�gutakon. Ha nem voltam otthon, sz�leim csak akkor voltak nyugodtak, ha tudt�k, hogy Chuckkal vagyok. Õmellette nem ismertem a sz�t: f�lelem. Az �n vil�gn�zetem szerint Chuck a vil�g k�zepe, n�lk�le �rtelmetlen az �let. Soha nem szidott, �s nem �t�tt meg, �gy terelt a helyes ir�nyba, hogy �szre sem vettem. Ha velem van, ma is sz�t fogadok neki, de tiltakozom mindenki m�s fegyelmez�se ellen. Elmondhatatlanul b�szke vagyok r�, a legk�l�nb embernek tartom, aki valaha is �lt ezen a vil�gon, mindenkit õhozz� m�rek... �s... most f�lek, mert szerelmes egy New City-i l�nyba, �s el fogom vesz�teni õt...

Let�r�lte k�nnyeit, �s kib�mult az �jszak�ba. Harrison f�lre�llt az �t sz�l�re, lekapcsolta a gy�jt�st, �s a l�nyt n�zte, akinek profilj�t kirajzolta a holdf�ny.

- ...�s most pr�b�lkozom, hogy tal�ljak valakit, de m�r senki nem hiszi el, hogy bar�tkozni akarok...

- T�rsat tal�lni egy�ltal�n nem k�nnyû - jegyezte meg Chris csendesen. - De a b�k�l�si sz�nd�kod se lehet igaz�n õszinte. Szeg�ny Vivian retteg tõled, nem is �rtem, mi�rt marad a k�zeledben, hisz �lland�an macer�lod.

- Vivian? - legyintett Angie. - Õ egy buta kis liba.

- Szerintem viszont kedvesebb, j�lnevelt �s megk�zel�thetõbb, mint te, akit ugyan angyalnak h�vnak, de az �rd�g is tanulhatna tõled sz�vtelens�get!

- Chris, te nem ismered Viviant, az�rt veszed a v�delmedbe. �vek �ta im�dja a b�ty�mat, �s azt hiszi, nem vettem �szre. Chucknak csak f�ttyentenie kellene, ha a h�g�val egyidõs szeretõt akarna mag�nak...

- A f�lt�kenys�g elvette az eszedet! - r�zta meg a v�ll�t Harrison, �s az arc�hoz hajolt. - Milyen jogon mered el�t�lni azt a kis teremt�st, amikor te magad is tulajdonk�pp szerelmes vagy a b�ty�dba?!

- Elmondtad �s �n ezt szûrtem ki belõle, Angie! �ppen ideje, hogy a b�ty�dat megh�d�tsa valaki, hogy elszabadulhass a bûvk�r�bõl! Chuckon k�v�l sok m�s kiv�l� f�rfi is l�tezik, aki sz�vesen k�zeledne hozz�d, ha engedn�d...