18. r�sz

- J� est�t. Vivian�rt j�ttem.

- Mint hat�s�gi szem�ly.

- Ahhoz az�rt a f�rjemnek is lesz n�h�ny szava!

- Rem�ltem is. H�vja ide vagy vezessen hozz�!

- Nincs itthon. Vid�ken van. Hetekig.

- A l�nyt akkor is elviszem!

- Azt hiszi, hogy megijedek az egyenruh�j�t�l?

- Ki h�vta ide magukat? - az asszony m�r nem volt olyan biztos a dolg�ban.

Wilson a t�rs�t sz�l�totta, �s m�ris megjelent mellette a szõke Bross kedves, kisfi�s arca.

- Mike, figyelj a nõre!

Wilson f�lrel�kte a mostoh�t, �s kettes�vel v�ve a l�pcsõket, felrohant. R�gebben Angie-vel t�bbsz�r is j�rt itt, �gy tudta, hogy melyik Vivian szob�ja. Lenyomta a kilincset, de az ajt� z�rva volt. Chuck nekivetette a v�ll�t.

- Itt vagyok - ereszkedett t�rdre mellette Wilson.

- Mi a fen��rt j�ttek ide? Te csõd�tetted ide a zsarukat, te kis szajha! - t�madt r� Hamupipõke mostoh�j�t megsz�gyen�tõ modorban a nõst�ny�rd�g, �s nekiugrott a hal�lrav�lt l�nynak, aki Chuck h�ta m�g�tt keresett mened�ket.

- Ak�rmit pof�zt�l is nekik r�lam, hazudt�l, �s erre õk is r� fognak j�nni! Sz�gyentelen!

- Ez nem hazugs�g! - ford�totta Wilson a f�ny fel� Vivian k�k-z�ld foltokkal tark�tott arc�t. - �s ez sem l�tom�s! - mutatta f�l a v�res hajcsom�t, melyet odaf�nt tal�lt. - Vidd ki a l�nyt, Mike! - parancsolta kem�nyen, m�g h�tracsavarta a megvadult n�mber k�t karj�t �s megbilincselte. - No sz�passzony, �gy vigyelek a rendõrs�gre, vagy ink�bb h�vjam ki a zsarukat, hogy kevesebben l�ssanak ebben az �llapotban?

Bross biztons�gba helyezte Viviant, �s m�ris j�tt vissza.

- L�ncraver, mint egy veszett kuty�t?! - tombolt az asszony.

- J� az �nkritik�ja, nem? - pillantott Wilson a koll�g�j�ra, s a falhoz taszig�lta a megbilincseltet, aki egyre sz�rta �tkait a mostohal�ny�ra.

- Vivian azt mondta, sz�rnyeteg vagy. Nem t�lzott! - jegyezte meg Chuck.

- De azzal ugye nem dicsekedett, hogy nemr�g egy �jjel elsz�k�tt a kint v�rakoz� terepj�r� sofõrj�vel, �s �r�k m�lva j�tt csak haza! Faggattam, de nem volt hajland� el�rulni a szeretõje nev�t! Hamarabb elmenne a h�zt�l, ha f�rjet tal�lna, de egy szajh�t nem szoktak feles�g�l venni! �s ki fogja Vivian fatty�t f�lnevelni? Maguk?!

Wilson tal�n agyon is �ti hirtelen t�madt indulat�ban, de Mike m�r ismerte bizonyos jelekbõl a reakci�it:

- Chuck, ne! - ugrott oda ijedten.

Wilson elfordult, s a kis h�j�n �ldozatt� lett mostoha fell�legzett. M�g r�szegs�ge ilyen fok�n is tudat�ban volt annak, hogy �letvesz�lybõl menek�lt.

- Menj�nk, Chuck! - mondta Bross, �s az asszonyra n�zett: - Ha nyugton marad, leveszem mag�r�l a bilincset. M�g sz�ks�g�nk van r�!

- Mit mondok a vil�g elõtt, hogy hov� lett Vivian? - b�torodott f�l a mostoha, l�tva, hogy a fiatalabb zsaru szem�ben nem lobog az az eszelõs f�ny, amivel a m�sik �gy megr�m�tette.

- N�zze, maga meg akar szabadulni tõle. Mi hozz�seg�tj�k, hol a hiba?

- Ember, nem �rti? Vivian itt lakott eddig, nem tûnhet el nyom n�lk�l!

- Pedig pontosan azt teszi! - villant Chuck tekintete. - Tizennyolc �vesen joga van elk�lt�zni, mielõtt mostoh�ja meggyilkolja a nemt�rõd�m apja szeme l�tt�ra! Jegyzõk�nyvet vesz�nk f�l, amiben elmes�lheted, hogy leselkedt�l Vivian ut�n! Tan�skodhatsz arr�l, amit l�tt�l! Viszont, hogy a b�ntet�s, amit kapott �rte, s�lyos testi s�rt�snek minõs�l, Mike �s �n tan�s�tjuk!

- �s mi lesz a l�nnyal?

- Ha kiskor� lenne, a gy�m�gy bizony�ra elvenn�, �gy viszont el�g, ha mi l�p�nk k�zbe...

- Vigy�k h�t azt az �tkozottat, ne hozzon sz�gyent r�nk!

- Rendben, akkor �rjuk meg a jegyzõk�nyvet!

- Nem �r r� holnap?

- Nem, asszonyom! - mondta Mike. - Holnapra esetleg meggondolja mag�t, �s feljelent�st tesz az itteni rendõrs�gen, hogy Viviant elraboltuk, vagy kerestetni fogja, mondv�n, hogy megsz�k�tt. �s nem szeretn�k szeg�ny kisl�ny hely�ben lenni, ha megint az �n kez�be ker�l!

Az asszony d�htõl fuldokolva engedelmeskedett, majd �tkoz�dva csapta az asztalra az al��rt jegyzõk�nyvet. Mike f�lvette, b�lintott �s t�vozott. Chuck kem�ny tekintete az asszonyra szegezõd�tt, de ez�ttal f�ket rakott a nyelv�re. Bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, s a kocsi fel� indult. F�l�ton megtorpant; meg mert volna esk�dni r�, hogy �rnyat l�tott elsuhanni a h�z fel�, ugyanakkor az a kellemetlen �rz�s t�rt r�, mint a Viviannel val� elsõ egy�ttl�t ut�ni percekben...

Akkor azt hitte, csup�n a lelkiismerete tiltakozik az ellen, hogy a fiatal l�ny �rintetlen test�t elfogadja, de most biztosan tudta, hogy akkor sem k�pzelõd�tt! Akkor az �des m�mor elk�b�thatta, de most tiszta fejjel tudott gondolkodni!

Az az �rny nagyon is val�s�gosan surrant el a rendõraut�t�l, �s a szemek magass�g�ban k�t v�r�s pont par�zslott...

Wilson pisztollyal a kez�ben k�zel�tett a h�zfalhoz, ahol az �rnyat eltûnni l�tta. K�toldalr�l megker�lt�k a h�zat: de sehol senki!

- Azt mondom, h�zzunk inn�t! - engedte le fegyver�t Wilson �s Mike Bross r�b�lintott.

Leadt�k a j�rõrkocsit, �s �tsz�lltak Chuck terepj�r�j�ba. Mike otthona elõtt �lltak meg.

- Chuck, mi lesz a kisl�nnyal?

- Az az �n gondom. J� �jt! - Wilson el akarta ford�tani a slusszkulcsot, de Mike a karj�ra tette kez�t:

- Nincs jogod hozz�! Hat�s�gilag ment�nk �rte, �s mivel nem jelentetted az esetet a kapit�nys�gon, tudnom kell, mi lesz a tov�bbi sorsa! Nem tarthatod õt magadn�l!

- Ez senki m�sra nem tartozik, de jelen esetben elõtted nincs titkom! N�zd meg a kocsit, �s eml�kezz a mostoha v�djaira!

Mike elgondolkodott:

- A terepj�r� - mondta halkan. - Teh�t Vivian veled volt azon az �jszak�n...

Chuck b�lintott:

- Te mit tenn�l a helyemben? K�rt�ljem vil�gg�, hogy h�rbe hoztam egy l�nyt, azt�n cserbenhagytam? Ha nem hozom el, a mostoh�ja elõbb-ut�bb el�ld�zi otthonr�l, �s õ a k�rny�kbeli band�k pr�d�j�ul esik. Mellettem marad, am�g akar, �s igyekszem rendbehozni az �let�t.

- OK, pajt�s. Senki nem fog tudni errõl, de nem az�rt, mert f�lek tõled, hanem mert becs�letes elj�r�snak tartom, ha m�r �gy t�rt�nt.

- Mike, �n mindig �gy kezeltelek, mint egy j� koll�g�t, pedig j� ideje �rzem, hogy t�bb vagy ann�l, bar�tom!

Megszor�totta a meglepett fiatalember kez�t, akinek hevesebben kezdett verni a sz�ve e szavakra. Hogyne, hisz az õ sz�m�ra Chuck Wilson mesebeli hõs volt, akire feln�zhetett, akit p�ldak�p�l v�lasztott, akihez igyekezett m�lt� lenni, s �m ez a f�rfi, kinek neve fogalomm� v�lt a bûn�ld�z�s t�rt�net�ben, a bar�tj�nak sz�l�tja õt! Igaz, hogy elcs�b�totta ezt a fiatal l�nyt, de v�llalja is tette k�vetkezm�nyeit!

- K�sz�n�m, Chuck - mondta elfog�dottan. Wilson ut�nan�zett, �s hitetlenkedve cs�v�lta fej�t.

- Chuck? - hallatszott h�ta m�g�l a b�tortalan hangocska. - Mi lesz most velem?

A f�rfi len�zett r�:

- Most hazamegy�nk.

Mikor bevezette Viviant a k�nyelmes, tiszta lak�sba, k�rbemutatott:

- �rezd otthon magad!

Vivian nem n�zett k�r�l, lehajtott fejjel �llt a f�rfi el�tt:

- Amint l�tom, a h�gom alaposan megtaposta az �nbecs�l�sedet, �n meg m�g egy lap�ttal r�tettem; h�t nincs szerencs�d a Wilsonokkal! Megmutatom a f�rdõt, ez pedig a szob�d, be is reteszelheted az ajt�t �jszak�ra. �n a h�z t�ls� v�g�ben alszom. Csak akkor fogok elõj�nni, ha te m�r visszavonult�l. Pihenj le �s nyugodj meg! Holnap majd besz�l�nk arr�l, hogyan tov�bb!

Az �jszaka k�zep�n megmozdult a kilincs. Az ajt� kit�rult, �s Vivian jelent meg hossz� h�l�ingben. D�s, kibontott haja a v�ll�ra �s mell�re omlott.

- Nem tudsz aludni? - k�rdezte Wilson gy�ng�den �s odament hozz�. Vivian lassan emelte tekintet�t mind f�ljebb, m�g pillant�sa tal�lkozott a f�rfi�val. V�kony ujjai l�gyan v�gigsimogatt�k Chuck erõs kar-�s v�llizmait, majd lefutottak a sz�les, dombor� mellkason.

- Vivian, nem ez�rt hoztalak ide... - kezdte a f�rfi, de l�tva az arc�hoz k�zel�tõ nyitott ajkat, az ig�zõ szemekre borul� hossz� pill�kat, a h�l�ingen �tsejlõ nõi test izgat� k�rvonalait, lecsapott r�, mint erõs sas a gy�nge galambra. Csakhogy ez a kis galamb saj�t maga provok�lta ki a t�mad�s�t... Percek m�lt�n a s�t�tbe borul� szob�ban csak Vivian feh�r teste vil�g�tott. Chuck gy�ny�rk�dve b�multa, �s m�g elmer�lt az �rz�kek birodalm�ban, tudat�ban egyetlen gondolat l�ktetett csup�n; hogy harminchat �vet meg�rt, de soha egyetlen nõ sem tudott �s akart annyira az �v� lenni, mint ez a szerelmes kisl�ny...