19. r�sz

- Mit k�rsz reggelire? - �lt az �gy sz�l�re Wilson.

Wilson a fej�t cs�v�lta:

- Hogy mik meg nem fordulnak egy kisl�ny fej�ben! Mindenesetre szerencs�s vagyok, hogy csak Norris a vet�lyt�rsam.

Vivian fel�lt, s nem t�rõdve azzal, hogy lecs�szik a takar�ja, �t�lelte a f�rfi derek�t �s a mell�hez szor�totta arc�t. Chuck gyeng�d mozdulattal fektette vissza a p�rn�k k�z�, �s f�l�je hajolt:

- Legfeljebb k�sõbb reggeliz�nk.

Az eg�sz nap az �v�k volt, Wilson csak estefel� kapott �szbe.

- Egek, Mike mi�ta v�r!

Be�llt a zuhany al�, �s elmosolyodott, mikor Viviant bel�pni l�tta:

- Sz�ljak Mike-nak, hogy nem megyek be? Maradjak itthon veled?

A l�ny szeme felf�nylett, ahogy az im�dott f�rfit n�zte:

- Menj csak dolgozni! A bûn�zõk elb�zz�k magukat, ha te nem vagy az utc�n. �gy is alaposan f�lbor�tottam a napirendedet.

Chuck v�ll�ra bor�totta a t�r�lk�zõt, �s ujjaival elrendezgette a f�lhossz� vizes, vil�gosbarna f�rt�ket. Wilson a karj�ba z�rta, nedves ajka a l�ny�t kereste:

- Indulnom kell. Vide�zz, n�zz t�v�t vagy aludd ki magad!

Beleb�jt zubbony�ba, nadr�gj�ba.

- Uramisten - d�nny�gte mag�ban, �ton Mike fel�. - Megbolondultam? Ha egy korombeli f�rfi a h�gommal teszi ugyanezt, biztos, hogy kitekerem a nyak�t!

A kocsi belsej�ben l�võ visszapillant� t�k�r �tl�tszatlann� v�lt, mintha az �jszaka rendezõd�tt volna �n�ll� emberi form�ba, �s a k�t izz� v�r�s pont gonoszul csillant...

- Mi�rt j�rsz a nyomomban? - h�rd�lt f�l inger�lten a rendõr, v�lasz azonban nem �rkezett.

H�trafordult, de m�r csak az olvad� massz�t l�tta szertefoszlani...

- Nem t�lz�s ennyit k�sni, koll�ga? - hajolt be az ablakon Mike. - Az eg�sz nap a rendelkez�sedre �llt...

- �lj be! - intett Wilson, �s hosszas v�v�d�s ut�n besz�molt h�tborzongat� utas�r�l.

Bross elgondolkodva hallgatta.

- Nem lehet, hogy f�ld�nk�v�li? - kock�ztatta meg.

- Mike, azt a po�nt Dolph Lundgrennel kapcsolatban m�r els�t�tt�k a S�t�t angyalban! - derengett f�l Chuck mosolya, �s fiatal t�rsa vele egy�tt nevetett.

- No pajt�s, mire jutott�l szerelmetes szomsz�dasszonyoddal, Mrs. Mosszal?

- Ugyan, Chuck, ellens�gem vagy, hogy ilyet k�rdezel?

- Okay, csak vicceltem! A l�nya azonban szemreval�. Ha eml�kezetem nem csal, Kimnek h�vtad, ugye?

- �n ugyan nem h�vtam, de mindig n�lam l�g.

- Mondd csak, Mike, mibõl �l ez a Spyder?

- K�lcs�nk�r valakitõl, azt�n k�lcs�nk�r m�st�l is, hogy az elõzõ k�lcs�nt vissza tudja fizetni, majd �jra k�lcs�n kell k�rnie az elõzõek t�rleszt�s�re �s �gy tov�bb...

- Sz�lj majd nekem, Chuck, ha ismersz m�sik balekot rajtam k�v�l is!

Wilson elnevette mag�t, �s bar�ts�gosan megveregette t�rsa v�ll�t:

- M�g j�, hogy Spyder nem �l nagy l�bon, m�sk�pp te m�r koldusbotra jutott�l volna! Mondd, hogy lehetsz ennyire na�v?

- Meg�g�ri, hogy visszaadja, de elfogy a p�nze, mire vissza tudn� adni...

- Az a helyzet, hogy sajn�lom a szerencs�tlent - vallotta be Bross. - Mindig �zletel, de �tverik...

- �s te iszod meg a lev�t - b�logatott Wilson. - �s ha �sszeboron�ln�d �zvegy szomsz�dasszonyoddal, Mrs. Mosszal?

- Mondasz valamit! - csillant fel a fi� szeme.

Neh�z �jszaka v�rt r�juk.

- Volt m�r �nakasztottunk, baleseti helysz�nel�s�nk, kocsmai vereked�s... - sz�molta Bross. - Azt�n k�t csal�di perpatvar, h�rom gar�zda megsz�ntet�se, megakad�lyoztunk k�t rabl�st...

- Mindezt �n is tudom, mivel v�gig melletted voltam - jegyezte meg Wilson. - Minden alkalommal lelt�rt k�sz�tesz a szolg�lat v�g�n?

Mike s�hajtott:

- N�ha az az �rz�sem, hogy t�vedtem, mikor a zsarukat v�lasztottam.

- Hozz� lehet szokni - v�gasztalta Chuck.

- Azt mondod, hozz� lehet szokni?! A tr�g�rs�ghoz? A f�ld�n fetrengõ nark�sok l�tv�ny�hoz? A z�ll�tts�ghez? Az utca mocsk�hoz? Nem mondhatod komolyan!

- Van m�s v�laszt�sod? - vont v�llat Wilson. - �n se �gy k�pzeltem tizen�t �vvel ezelõtt. �s tudod, mi a gyan�m? Hogy ez a v�r�sszemû iz�, ez az ideges�tõ ak�rmi nem a k�pzelet�nk sz�lem�nye! Valamilyen form�ban k�ze van ahhoz a fertõh�z, amit ez az embernek nevezett l�ny a t�nyked�s�vel l�trehozott. Egyszer r�gen valaki a r�m�lmair�l mes�lt nekem, s bizony sokszor eszembe jut az�ta, hogy jobb lett volna v�gighallgatni, h�tha errõl a fazonr�l is sz�t ejt...

- Ki a fene gondolta volna, hogy a t�rsam hisz a k�s�rtetekben?

- Ne sz�nokolj, Mike, mert te is l�ttad Vivian�k h�z�n�l!

- Hogyne l�ttam volna! Csak azt nem tudom, mit l�ttam. Annak egy�bk�nt az lehet a magyar�zata, hogy Vivian mostoh�ja vonzza az eff�le alakokat...

Jessica k�zeledett Clive t�rsas�g�ban.

Wilson megsajn�lta ifj� t�rs�t:

- Jessy mindenki sz�m�ra megk�zel�thetetlen, ebben van a vonzereje.

- Gondolod, hogy Clive se jutott k�zelebb... - kezdte t�tov�n Bross.

- Gondolom - mondta hat�rozottan Wilson. - Szerintem ha Jessy megtal�lja a p�rj�t, itt fogja hagyni a rendõrs�get. No gyere, jelentkezz�nk le, h�tha m�r agg�dnak �rt�nk!

Cs�nd volt a lak�sban. Wilson halkan nyitott be Vivianhez, de nem tal�lta. Saj�t szob�j�ban lelt r�, amint az õ fotelj�ban kuporogva szendergett. A f�rfi �rkezt�re felemelte fej�t, arc�n szel�d mosoly, de a szeme alatti s�t�t karik�k arr�l �rulkodtak, hogy nem aludt sokat. Chuck leguggolt a fotel mellett:

- Sok�ig n�zt�l t�v�t?

- Nem n�ztem t�v�t.

- Olvast�l?

- S�t�tben nem lehet olvasni.

- Mi�rt volt�l s�t�tben?

- Mert a szomsz�daid bizony�ra tudj�k, mikor vagy szolg�latban. Ha f�nyt l�tnak a h�zadban a te t�voll�tedben, nyilv�n ut�naj�rnak a dolognak.

- �s az mi�rt baj?

- Mert a jelenl�tem kompromitt�l t�ged - mondta cs�ndesen Vivian, �s szem�n l�tszott, hogy komolyan gondolja, amit mond. Chuck megd�bbent ezen az erk�lcsi felfog�son, �s kezdett r�j�nni, hogy valami m�lyebb tartalom van a l�ny viselked�se m�g�tt. Vivian nem kalandot �s szeretõt keresett h�t, �s ez megnehez�tette Chuck dolg�t a k�sõbbiekkel kapcsolatban. D�bbenete fokoz�dott, mikor az �gyra pillantott: Egyik rendõregyenruh�ja fek�dt olyan p�zba igaz�tva a lepedõn, mintha aludna... Chuck megborzongott a l�tv�nyt�l, �s megfordult agy�ban a gondolat, hogy Viviant mostoh�ja t�nyked�sei az õr�let hat�r�ig sodort�k. Egyelõre azonban nem tett megjegyz�st, mert f�radt volt, �s mielõbb aludni szeretett volna.

- F�radt vagy? - �llt f�l a l�ny szolg�latk�szen, leseg�tette a f�rfir�l a zubbonyt, s a sz�k karf�j�ra ter�tette.

- Mi�rt nem aludt�l? F�lt�l?

- A h�zad t�bbi r�sze idegen, de ez a szoba �t van itatva a jelenl�teddel. Bizony�ra itt szokt�l tart�zkodni a legt�bbet. Itt biztons�gban �reztem magam - a l�ny tekintete a f�rfi�t kereste. - Nem lett volna szabad idej�nn�m?

Sz�ja �s hangja remegett, nem sok v�laszthatta el a s�r�st�l. Chuck le�lt a fotelba, �s az �l�be vonta.

- Nem tiltottalak el semmitõl - meg�rintette Vivian arc�t, s az mindk�t kez�vel megfogta a f�rfi simogat� kez�t, �s belecs�kolt az erõs teny�rbe. Chuck zavarba j�tt:

- Reggelizt�l? - pr�b�lt h�tk�znapi dologra t�rni, mert fesz�lyezte Vivian viselked�se.

- Csin�lhatok neked reggelit? - hangzott a b�tortalan k�rd�s.

- Hogy csin�lhatsz-e? M�g meg is k�sz�n�m! Mondjuk... t�k�rtoj�st tudsz?

- Vivian - hangja vibr�lt, mert lassan megmagyar�zhatatlan fesz�lts�g kezdte hatalm�ba ker�teni; ujjait �sszefûzte az asztalon, �s merõn n�zte a l�nyt. - Megb�ntad, hogy ideker�lt�l, igaz? Hogy a szeretõm lett�l, �s szeretn�d meg nem t�rt�ntt� tenni az eg�szet, igaz?!

- Nem b�nok semmit! - sietett a v�lasszal Vivian �s let�rdelt elõtte. - Ne ûzz el magadt�l, mindent megteszek neked, csak itt maradhassak...

Wilson idegeit megint a gyûl�letes �rz�s borzongatta:

- Ne al�zkodj meg elõttem! - ugrott f�l, �s v�gigrohant a h�zon, idegess�ge forr�s�t kutatva, de persze megint eredm�nytelen�l. Mire visszat�rt a konyh�ba, Vivian m�r �rr� lett mag�n, �s rezzenetlen arccal fejezte be a reggeli k�sz�t�s�t, de a f�rfi l�tta visszafojtott k�nnyeit s ez teljesen megvad�totta:

- Ne engem hib�ztass sorsod alakul�s��rt, mert te akart�l minden�ron az eny�m lenni, pedig becs�letesen megmondtam neked, hogy m�st szeretek...

Rettenetes erõfesz�t�ssel harapta �ssze ajk�t, hogy a tov�bbi szavaknak �tj�t �llja, �s kegyetlen harcot v�vott az akarat�t g�zsbak�tõ idegen tudattal... Vivian m�r nem s�rt. Szoborr� dermedve õt n�zte �res, ki�gett pillant�ssal.

Mikor Chuck v�gre egyed�l maradt �nmag�val, m�lyet l�legzett, �s egy l�p�st tett a l�ny fel�, nem csup�n, hogy fizikailag k�zelebb ker�lj�n hozz�; a lelk�hez akart utat keresni, mert az im�nt lezajlott k�zdelem megsejtetett vele valami elk�pzelhetetlent... Vivian elh�tr�lt elõle. Nem f�lelembõl �s nem s�rtõd�sbõl, ezt a f�rfi olyan �rz�ke s�gta, amelyrõl eddig sejtelme sem volt. Csak t u d t a... A dolgok m�s megvil�g�t�sba ker�ltek; mintha nem a saj�t szem�n kereszt�l �rz�keln� a vil�got. Nem Chuck Wilson felfog�sa �rv�nyes�lt most, hanem olyasvalaki�, akinek a legkevesebb k�ze sem volt Chuck Wilsonhoz, a bûn megsz�llott ellens�g�hez. Chuck Wilson nem engedett volna a k�s�rt�snek akkor �s ott a terepj�r�ban, de valami vagy valaki befoly�solta, ahogyan az im�nt is megbilincselte az akarat�t. J�tszott az �rz�seivel �s �rz�keivel, az indulat�val, befoly�solta a v�gyait, szavait �s mozdulatait. Chuck Wilson, az ember megrettent ettõl az iszony� erõtõl, melynek nem tudott ellen�llni, �s amelynek l�tez�s�rõl eddig a k�l�n�s pillanatig tudom�sa sem volt.

Olyan hatalom j�tszott vele, mely megrend�tette stabilit�s�t, vil�gn�zet�t... Eszerint tudat�n �s akarat�n k�v�l meg is �lhet valakit, ha annak az idegen hatalomnak ebben telik �r�me! Vajon h�ny embert ir�ny�t m�g, �s h�nyan k�pesek ellenszeg�lni neki? H�ny bûnelk�vetõ nem cselekszik saj�t akarat�b�l �s fõk�pp, mi�ta... Ennek az iszonyatnak a tudat�ban joga van-e el�t�lni b�rkit is, ha az õ szil�rdnak hitt erk�lcsi �rz�k�t is k�pesek voltak manipul�lni? Szeretett volna vil�gg� rohanni, �s �v�lteni a f�lelemtõl, a borzalomt�l, ehelyett itt �ll, szemben azzal a l�nnyel, akinek az im�dat�t nem k�pes meg�rteni, aki mindent f�lredobott õ�rte, �s akit õ cser�be olyan m�lyen megs�rtett, amennyire csak egy ember megal�zhat egy m�sikat!

Ezt soha nem lehet j�v�tenni, megbocs�tani, de a legsz�rnyûbb az, hogy megmagyar�zni sem lehet, mert ugyan ki hinn� el azt az õr�lts�get, amelyet az õt j�t�kszernek haszn�l� felsõbbrendû tudat szesz�lybõl �s kegyetlens�gbõl felt�rt elõtte!

- Tudom, Chuck.- a lehelethalk v�lasz megsajd�totta a sz�v�t. Vivian oly elesett �s sebezhetõ volt erõszakkal visszatartott k�nnyektõl csillog� szem�vel, �s oly megind�t�an sz�p, hogy Chuck Wilson lelk�ben a szerelem cs�r�ja sarjadozni kezdett. Õszinte �rzelem, s nem csup�n �rz�kis�g kezdte �thatni Viviannel kapcsolatos gondolatait.

- Nem hiszem, hogy tudn�d, mirõl besz�lek - mondta l�gyan.

- Tudom, Chuck - ism�telte alig hallhat�an Vivian. - Tõle kaptam ezt a lehetõs�get...

- Kitõl?! Mif�le lehetõs�get? Kirõl besz�lsz?

- Hisz te is l�ttad �t... A s�t�t, amorf alakot, villog� v�r�s szemekkel...

- Besz�lj! - r�zta meg a v�ll�t Wilson, nem t�rõdve azzal, hogy f�jdalmat okoz.