26. r�sz

- Viv miatt tett�l meg ekkora utat? - csod�lkozott Mike.

- Az apja nagy pat�li�t csapott a rendõrs�gen, hogy elrabolt�tok a l�ny�t. Kij�rtam Brensenn�l, hogy engem b�zzon meg az �gy felder�t�s�vel. Nem akarom, hogy errõl cs�mcsogjanak a k�rny�ken!

- Hivatalosan hoztuk el! - v�dekezett Bross. - Ha �ppen tudni akarod, Viv mostoh�ja egy r�szeges õr�lt! Kis h�j�n agyonverte a l�nyt!

- Elhiszem, de az apja nem volt otthon, �s az õ beleegyez�se n�lk�l nem hozhatt�tok volna el Viviant, arr�l nem besz�lve, hogy nem is a New City-i zsaruk hat�sk�r�be tartozik az �gy!

- Vivian hozz�mfordult seg�ts�g�rt, �s nekem nem jutott eszembe azon medit�lni, hogy k�zigazgat�silag jogom van-e a v�delm�re kelni.

- De mi�rt fordult �pp hozz�d?

Chris vil�g�t� k�k szeme fogva tartotta Chuck kem�ny tekintet�t.

- Viv sz�m�ra az egyetlen, akiben megb�zik, Chuck Wilson.

Harrison csapda-tekintete valamelyest lazult:

- M�g valamit tudnotok kell! A mostoha azzal v�dolja Chuckot, viszonya van Viviannel, mert felismerte a terepj�r�t...

- Marhas�g! - fakadt ki Mike d�h�sen. E pillanatban nagyon sajn�lta, hogy meg�ll�totta Wilsont, mikor az csaknem agyon�t�tte azt a r�szeg boszork�nyt.

- Chuck? - Chris v�rakoz�an n�zett r�.

- Vivian n�lam van - mondta v�g�l Wilson. - Ha vissza akar menni veled, elengedem. Ha nem akar, nem fogom engedni, hogy elvidd!

- Veled �l?! - d�bbent meg Harrison. - Tudod te, mit besz�lsz?! Az a l�ny m�g gyerek!

- Egyidõs Angie-vel. Eszerint te is egy gyerekl�nynak udvarolsz?

- �gy �rtem, hozz�d k�pest gyerek...

Chuck hallgatott �s Chris zavarbaj�tt:

- Sz�val egy�tt �ltek. Mit gondolsz, mit sz�lnak majd a sz�leid, a h�god, a szomsz�ds�g?

- Jav�ts ki, ha t�vedn�k, de �gy hiszem, felnõtt f�rfi vagyok!

- Chuck, itt a vid�ki emberek pletyk�ir�l van sz�! M�ris tal�lgatnak, mi�rt �ppen te j�tt�l �rte...

- Mondtam. Ha vissza akar t�rni, visszamehet.

- Hogy akarna, mikor mindenki tudni fogja, hogy a szeretõd volt?! Kinek kellene ezut�n?!

- Jobban megv�logathatn�d a szavaidat! - jegyezte meg Wilson hûv�sen.

- Tudod, h�nyszor hallgattam v�gig Angie elõad�sait a te image-edr�l, te meg azzal j�ssz, hogy v�logassam meg a szavaimat?!

- Te milyen megold�st javasoln�l? - fonta �ssze k�t karj�t Wilson.

- Ha feles�g�l venn�d.

- Ez h�lye felfog�s! - vetette k�zbe Mike. - Ak�r a feles�ge, ak�r nem, mindenk�pp egy�tt �lt Chuckkal! Mit v�ltoztat egy pap�r a meg�t�l�sen?

- A vid�ki ember szempontj�b�l egy�ltal�n nem mindegy, hogy Vivian elv�lt nõ vagy megunt szeretõ!

- Nem untam meg. Velem akart j�nni, elhoztam. Gondoskodtam r�la. Nem zavartam el dolgozni �s nem k�ldtem ki az utc�ra. Ha m�r nem akar velem �lni, elengedem.

- Besz�lnem kell vele! - jelentette ki Harrison.

Chuck olyasf�le mozdulatot tett, mellyel egy uralkod�nak nyitunk utat, ha kegyeskedik lesz�llni tr�nus�r�l, hogy k�r�ln�zzen alattval�i k�z�tt.

Mike legnagyobb d�bbenet�re Vivian sz�tlanul �sszecsomagolt:

- K�sz�n�m, Chuck - suttogta, elhaladva a n�m�n �ll� rendõr mellett.

Bross elk�pzelte, mit �rezne, ha Heather �gy menne el tõle, egy kurt�n-furcs�n odavetett k�sz�n�mmel.

Ez a k�sz�n�m fel�rt egy arculcsap�ssal! Meg lehet k�sz�nni egy szelet kenyeret, egy finom eb�det, egy sz�p ruh�t, de nem szerelmes�nk haj�nak sz�n�t, ajk�nak �z�t, hangja m�z�t, �s nem az �nfeledt �jszak�kat, amikor k�t sz�v egy �temre dobog, �s nem az egy�tt b�mult naplement�ket, amikor �sszefon�dva suttogj�k egym�snak, a szerelm�k nem halhat meg, ahogyan Heliosz korongja eny�szik el...

Mike biztosra vette, hogy Wilson kitart a l�ny mellett, ha el akarj�k szak�tani tõle, de nem mozdult, mikor a l�ny szabad akarat�b�l elhagyta. Hideg, rezzen�stelen tekintettel �llt az ajt�ban, szobormerev arc�ra egyetlen �rzelmet sem engedett csal�dott sz�v�nek kisug�rozni.

Chris csaknem gyõzedelmes mosollyal �llt f�lre, hogy a l�ny kimehessen mellette, �s kivette kez�bõl az utaz�t�sk�t.

Mike nem haragudott Vivianre, de megvetette ez�rt a sietõs t�voz�s�rt, mert tan�ja volt annak, hogyan fon�dott bar�tja �let�be ez a l�ny, minduntalan belekapaszkodva, hajl�kony ind�j� csod�latos borosty�nk�nt �t-meg �tszõve e komoly f�rfi sz�v�t, aki igaz�n azt hitte, ez a fiatal test csak az õ �lel�s�t �h�tja, ezek az ig�zõ szemek csak az õ k�p�t vet�tik agy�ba, ez az ifjonti sz�v csakis �rte dobog!

Bizony�ra a l�nyban is volt valamif�le sz�gyen�rzet, mert enyh�n megg�rnyedve, lehajtott fejjel surrant ki az ajt�n, mint aki mielõbb min�l messzebbre akar jutni e meggondolatlan kit�rõ ut�n, �s vissza akar t�rni megszokott �let�be, csak a lehetõs�gre v�rt, hogy megszabadulhasson a nyûgg� v�lt szeretõtõl.

Chuck nem n�zett ut�na. Bement, �s helyis�grõl helyis�gre j�rva minden ablakot kinyitott, mintha ki akarn� szellõztetni Vivian aur�j�nak legutols� foszl�ny�t is.

Mintha azt akarta volna, hogy a b�torok �s a falak, melyek tan�i voltak megannyi v�ggyal fût�tt, szenved�lyes �r�nak, most megszabaduljanak a l�nynak az eml�k�tõl is, �gy, ahogyan õ akart felejteni!

Mike azonban tudta, felesleges erõfesz�t�s, hisz a dolgok eml�keznek �s eml�keztetnek a kedves �rint�s�re; hogyan igaz�tott meg egy rakonc�tlan tincset a homlok�n, hogyan csod�lkozott r� egy apr� porcel�nszobrocsk�ra, mely kecses hatty�t �br�zolt, hogyan b�multa mag�t a szobasz�kõk�t d�szk�vein lefel� csobog�, alant els�mul� vizben, �s ha j�ttek a l�zas percek, hogyan hajolt a f�rfi arc�hoz s finom von�sain, kiboml� haj�n v�gigcsordult a meleg l�mpaf�ny...

- Ne b�sulj, partner, este kir�gunk a h�mb�l! - mondta hangosan.

- Mike! - �rkezett a ki�lt�s Chuck szob�j�b�l, ahol eddig Vivian is lakott.

- Mi a baj, pajt�s? - guggolt le Mike az �gy t�loldal�n, az ablak elõtt. Wilson t�rdelt:

- Tudod, mi ez? - emelt f�l a szõnyegrõl valamit, ami m�sodszorra is annak tûnt, mint elsõre. Egy rendõregyenruha gombj�nak. Benne volt a c�rna is, mely a ruh�hoz volt hivatva k�tni.

- Egy gomb az egyenruh�dr�l - vont v�llat Mike, nem �rtve, mi�rt csin�l ekkora hûh�t t�rsa egy leszakadt gomb miatt. A legped�nsabb emberrel is elõfordulhat...

- Ezt let�pt�k! - mondta k�l�n�s hangon Chuck �s k�rbetapogatott a mint�s, bord� szõnyegen, azt�n csak b�multa tenyer�t, mint aki nem hiszi azt, ami mindenn�l nyilv�nval�bb. Egyszerre felugrott �s kirohant a f�rdõszob�ba.

Wilson falfeh�ren sz�delgett elõ, �s nekit�maszkodott az ajt�keretnek.

- Nem! Nem lehet! Nem hiszem! Nem hihetem!

- Az Isten�rt, besz�lj m�r! Hal�lra r�m�tesz ezzel a tal�nyos sz�veggel! Chuck, az istenedet, mi van veled?

- Itt j�rt. Itt j�rt! Az �n h�zamban!

- Kicsoda?

- Spector! - sziszegett Wilson d�h�dt indulattal. - Megerõszakolta Viviant, �s m�g arra is volt ideje, hogy nekem �zenetet hagyjon! Utol kell �rnem Christ!

Kirohant a h�zb�l, �s bev�g�dott a terepj�r�ba.

- Mit akarsz csin�lni? - vetõd�tt be mell�je Bross.

- Vivian nem az�rt hagyott el, mert haza akart menni...

- Chuck, fel szeretn�m h�vni a figyelmedet arra, hogy a megengedett sebess�get m�r r�g t�ll�pted...

- Utol kell �rnem! - Wilson teljesen kivetkõz�tt mag�b�l. Fogcsikorgatva nyomta a g�zt.

Ami azt illeti, Chris kocsija se panaszkodhatott arra, hogy gazd�ja nem haszn�lja ki a kilom�ter�ra �ltal lehets�gesnek tartott legnagyobb sebess�get, mert j� ideje �ton voltak �s m�g nem �rt�k utol.

- Mire alapozod?

- Spectort? - Chuck szinte vicsor�tott. - Vivian v�re a szõnyegen, a f�rdõszob�ban pedig Spector �zenete... Nem siker�lt b�ntania se Rebecc�t, se Jessyt, de Viviant elvette tõlem!

- Mi�rt akarod utol�rni õket? Mitõl fest m�sk�pp a dolog?

"Te leszel az elsõ �s az utols� f�rfi is az �letemben!"

Az elsõ �s az utols�...

Chuck tudta, hogy nem fellengzõs szavak. Viviantõl nem.

Mire lesz k�pes Spector brutalit�sa ut�n?

- Mike, pr�b�ld befogni Christ!

- F�l�sleges. Ott a kocsija! Jobbra elõtt�nk. Lehajtott egy bek�tõ �tra.

Arra a bek�tõ �tra... - tette hozz� mag�ban Wilson.

Chuck a k�z�psõ visszapillant�b�l l�tta, mit n�z, de fikarcnyit sem t�rõd�tt vele. Veszett temp�ban k�zel�tette meg a le�gaz�st, f�st�ltek a sikolt� gumik, mikor f�kezett �s elford�totta a korm�nyt.

- Azt hitted, te gyõzt�l? H�t nem! M�r tudom, mire megy ki a j�t�k... - buktak elõ hagym�zas, õr�lt szavai.

A l�ny s�t�t sz�ja g�nyos vigyorra h�z�dott, v�r�s szem�ben a diadal l�ngja lobogott.

Mike b�multa, mintegy megbabon�zva, k�rt am�gy sem tehetett volna benne, ha lett is volna ereje mozdulni.

Chuck m�g ennyit sem t�rõd�tt vele, tudta, mekkora a t�t, az õ gyorsas�g�n m�lhat minden. R�tenyerelt a dud�ra, hogy Harrison figyelm�t felkeltse.

Chris �szrevette õket, �s a hangjelz�s pillanat�ban kocsij�n m�ris felvillantak a f�kl�mp�k.

- Mit akartok? - sz�llt ki, becsapva maga m�g�tt az ajt�t. Szemmel l�that�an inger�lt volt. - Mit akarsz?!

Chuck a m�sik ajt�hoz ment:

- Visszaviszem a l�nyt!

- De hisz elengedted!

- Meggondoltam magam!

Vivian f�loldalt s�ppedt az �l�sbe, feje a t�ml�nak d�ntve f�lrebillent:

- Nem megyek vissza, Chuck.

Chris f�lre akarta tolni Wilsont, de Bross visszatartotta:

- Azt akarom, hogy velem maradj! - mondta egyszerûen.

Wilson �rz�kelte az elõgomolyg� halv�ny v�r�ses k�d birtokl�an terjeszkedõ ny�lv�nyait, �s mell�hez szor�totta a b�gyadtan tiltakoz� l�nyt.

- Bocs�ss meg kicsim! Nem tudtam... Orvoshoz viszlek! Meggy�gy�tanak, �n pedig meg�l�m Spectort, �s el fogom feledtetni veled, hogy mit tett...

Vivian arc�n a test�t elbor�t� f�jdalom ellen�re felragyogott a szerelmes asszony mosolya.

A gomolyg�s s�t�tlil�n �rv�nylett k�r�l�tt�k, az amorf l�ny k�rvonalai beleolvadtak a kavarg�sba, sz�ja n�ma �v�lt�sre ny�lt.

Chuck elsz�ntan k�zd�tt a t�lvil�gi vet�lyt�rssal Vivian �let��rt:

- Feles�g�l veszlek, kicsim! M�g ma! - a l�ny szem�re szor�totta ajk�t, hogy eltakarja elõle az �rz�keket õrlõ l�tv�nyt. - Szeretlek! - minden izma remegve megfesz�lt, olyan erõvel �lelte Viviant.

�rezte, ha nem tartan�, a gyenge test ellen�ll�s n�lk�l zuhanna az elm�l�sba, s m�g teste lassan porladna egy k�z�ny�s temetõben, mag�nyos, szomor� lelk�t ez az iszony� teremtm�ny birtokoln�...

K�k �rny�kok hullottak a t�jra, idegen dimenzi� kapuja ny�lt a vil�gra.

- Sz�ks�gem van r�d, szeretlek... - k�nt�lta Chuck a szavakat, �s lehunyta szem�t. Nem akart l�tni semmit a k�k pokolb�l, melynek elj�vetel�t iszony� h�rn�ke, vagy tal�n ura, k�t h�napja m�r jelezte...

Chris a kocsinak sz�d�lt a f�rgetegben, �s fej�t beverve, eszm�let�t vesztve lecs�szott a f�ldre.

Mike rezzenetlen�l �llva b�mult a felt�rul� ismeretlen vil�gba, �s lelk�n, sz�v�n hagyta �t�ramlani a fel�je �rad� tengernyi s�hajt, elmondhatatlan f�jdalmak �z�n�t, lelkek sikolt�s�t, s az utols� pillanatig, m�g a f�l�tte f�ggõ s�lyos, s�t�t fellegek r� nem zuhantak a F�jdalom orsz�g�-nak lassan bez�rul� kapuj�ra, �llt moccanatlanul, felfogva az �zenetet, mely az oszladoz� k�kf�nyû balsejtelem m�ly�bõl fel�je sziv�rgott, �s õ meg�rtette a fenyeget�st...

Chris m�g a kocsi mellett hevert.

Mike Bross ki�r�lt l�lekkel fordult Wilson fel�, aki Viviannel a karj�ban t�rdrerogyott, majd f�ldre ejtette, szinte ledobta a l�nyt �s fej�t lassan Vivian mell�re hajtotta.

Nem bizonyoss�got keresett, mozdulata a gy�sz mozdulata volt.

Mike len�zett a fiatal halottra. Vivian haja sz�tter�lt, feje f�lrebillent, ajk�n azonban a megnyugv�s mosolya vil�golt.

Chuck f�lemelte fej�t, tekintete Vivian arc�ra tapadt.

Kem�ny von�sai gr�nitt� szil�rdultak:

- Elvesztettem. Nem tudtam megv�deni - mondta rekedten.

- De igen. Megv�dted. B�k�ben nyugodhat. A szerelmed megmentette õt a F�jdalom Orsz�g�-t�l...

Wilson megs�mogatta a halott arc�t. Bross let�rdelt vele szemben, a l�ny m�sik oldal�n, �s ujjait �sszefûzve halk im�t mormolt.

Chuck tagoltan mondta ut�na a szavakat, szaggatottan, mintha most tanulna besz�lni. �rny�k vetõd�tt r�juk. Harrison mag�hoz t�rt �s t�rdreereszkedett mellett�k.