30. r�sz

- Heather, k�rlek, hallgass meg. B�rmily f�jdalmas is errõl besz�lnem, nem akarom, hogy t�rs n�lk�l maradj �s nehezebben tal�lsz f�rjet, ha gyermeked van. Ha elvetetn�d, m�g nincs hozz� k�sõ, akkor k�nnyebb lenne neked is, mert nincs, aki r�m eml�keztet �s nekem is k�nnyebb elm�lnom azzal a tudattal, hogy nem hagyom el a fiamat, a l�nyomat...

Heather a fej�t ingatta. M�r nem s�rt, de szem�bõl idõnk�nt �jabb k�nnypatak indult.

- Ha feles�g�l veszlek - pr�b�lkozott Mike. - Akkor, mint az �zvegyem, a rendõrs�gtõl is kapn�l p�nzt...

Mike soha nem szerette m�g annyira ezt a l�nyt, mint most, szavai hallat�n. Szeg�ny Heather azonban nem tudta azt, amit õ; hogy ha otthagyja is a rendõrs�get, ahol l�pten-nyomon �letvesz�lynek teszi ki mag�t, akkor sem ker�lheti el eleve elrendeltetett hely�t. Akkor itthon �ri baleset, mert az a k�kes f�nyekben szikr�z�, meghat�rozhatatlan form�j� l�ny, aki Vivian hal�lakor az �zenetet k�ldte, ig�nyt tart a lelk�re...

Hogyan szedhetn�nk vir�got az illatokt�l terhes r�ten; hogyan gy�ny�rk�dhetn�nk az �gbet�rõ hegyl�ncok felhõk k�z� veszõ cs�csaiban; hogyan csod�lhatn�nk az esõ�ztatta f�ld felett kifesz�lõ sziv�rv�nyt; hogyan mer�lhetn�nk el �nfeledten a b�cs�z� nap felragyog� sz�npomp�j�ban, mik�zben a s�rk�ny barlangja fel� tartunk?

Jessy cs�ngetett:

- Azt hitt�k, lek�sted a buszt! - mondta az apja, amikor kaput nyitott.

- Lek�ste! - bontakozott elõ a s�t�tbõl Wilson. - �n hoztam el kocsival.

- Maga az, Chuck? - az ap�t l�that�an nem �rintette kellemetlen�l a zsaru megjelen�se.

- M�gis megj�tt�l? - j�tt el�b�k az anya. - Paul eg�szen csal�dott. S�rva ment aludni...

- Nem alszom! - tiltakozott a kisfi�, elõkeveredve a gyerekszob�b�l, azt a macit szorongatva, amit anyja akkor hozott neki, amikor koll�g�i t�rsas�g�ban elõsz�r j�rt odahaza - �s ugye megint egyed�l j�tt�l. Megint nem hozt�l nekem apuk�t... - leg�rb�lõ sz�jjal fordult el.

- De hozott! - l�pett a f�nybe Wilson, �s let�rdelt el�.

- Chuck! - ragyogott f�l a gyerek arca. - Hi�nyozt�l nekem! Ugye �n is hi�nyoztam neked?

- Az�rt j�ttem - b�lintott a f�rfi. - Az apuk�d akarok lenni!

- Az... apuk�m? - akadt el a kicsi szava.

- Igen. Az anyuk�d is engem v�lasztott...

- �s ezut�n itt fogsz lakni vel�nk?

- Nem. De magammal viszlek New City-be. Oda fogsz j�rni ezut�n iskol�ba! Ezt az �vet m�g itt befejezheted, azut�n mindig az anyuval �s velem leszel. Most bek�s�rlek a szob�dba, �s megn�zem, hogyan alszol el.

- Mondasz mes�t? - ny�lt f�l a kez��rt Paul.

- Van kedvenc mes�d?

- Persze, hogy van! De te azt olvashatod nekem, amelyiket akarod. �s ha nincs kedved olvasni, ki is tal�lhatsz egyet.

K�zenfogva indultak a folyos�n a gyerekszoba fel�, �s Paulnak be nem �llt a sz�ja:

- Holnap m�r eldicsekedhetek azzal, hogy van apuk�m?

- Eldicsekedhetsz - hagyta r� Wilson.

- Eml�kszel erre a macira, Chuck?

- Az�ta ezzel a macival alszom, mert azt k�pzelem, hogy egy�tt vett�tek anyuval, �s a te kezedben is volt. Volt a kezedben?

- Igen, Paul. �n v�lasztottam ki.

- Akkor m�g nem ismert�l! Honnan tudtad, hogy szeretni fogsz?

- Anyuk�d sokat mes�lt nekem r�lad. Arr�l is, hogy j� tanul� vagy, de szokt�l verekedni.

- Az�rt, mert cs�folnak. De ha te vel�nk maradsz, akkor t�bb� nem fogok verekedni!

A szobaajt� bez�rult m�g�tt�k. Jessy a szob�j�ba fel� indult.

Apja ut�nasz�lt:

- Meg�rtem, kisl�nyom, hogy sz�ks�ged volt... r�, de amit Paullal tesztek, az kegyetlens�g!

Anyja a szem�t t�r�lgette:

- Olyan rendes ember, hogyan k�pes hazudni egy gyereknek?

Jessy pillanatra megtorpant, majd tov�bb ment szob�ja fel�. Chuck hamarosan megjelent a konyh�ban.

Szeme k�r�lvillant a helyis�gen. Az apa egy �veg bort k�sz�tett az asztalra, az asszony a k�sz s�tem�nyt rakosgatta egy t�lc�ra:

- Jessy a szob�j�ban van - jegyezte meg. - �lj�n le!

- Kegyetlens�g volt azzal a rem�nykedõ gyerekkel �gy b�nnia! - sz�lalt meg az apa. - Paul t�nyleg odavan mag��rt, �s mi�ta �n itt j�rt, egyfolyt�ban az õ "Chuck-apuk�j�r�l" besz�l. �s �n, hogy joga legyen Jessyhez, kihaszn�lja a gyerek rajong�s�t? Nem �t�lem el a l�nyomat, ha kapcsolatot kezdett �nnel, de ne nem lett volna szabad hazudnia Paulnak...

- Nem hazudtam. Az�rt j�ttem el Jessyvel, hogy feles�g�l k�rjem.

Az anya a sz�v�re szor�totta k�t kez�t, �s n�zte a rendõrt, aki az utols� szavakn�l fel�llt. Az apa arc�n halov�ny mosoly futott �t.

- Mi �gy vett�k �szre, Jessyt is megd�bbentett�k az �n szavai...

- Itt akartam bejelenteni �n�k elõtt. Õ csak annyit tud, hogy szeretem �t!

- Jessy nem tudja, hogy �n feles�g�l akarja venni?

- Elõbb maguknak akartam jelezni sz�nd�komat, v�rva az �n�k j�v�hagy�s�t. A le�nyukat abban a templomban szeretn�m olt�r el� vezetni, ahol kisl�nyk�nt �lmodozott h�feh�r menyasszonyi ruh�r�l, �s az el�je ter�tett bord� b�rsonyszõnyegrõl, ahogy egyszer mes�lt r�la. Az a pap mondja r� az �ld�st, aki keresztelte, mert b�r azt hajtogatja, hogy az�ta tagadja Isten l�tez�s�t, elmondta, hogy emberileg becs�li azt az idõs papot, �s k�ts�gbeesettebb idõszakaiban be szokott menni hozz� a templomba.

Kis sz�netet tartott, figyelve a sz�lõk arc�t:

- A polg�ri esk�võ int�z�s�t holnap megind�tom. Az idõpontot egy h�nap m�lva terveztem, ha nem ellenkezik az �n�k elk�pzel�seivel. Erre az egy h�napra az�rt van sz�ks�gem, mert r�gi h�zamat eladtam, �s idõbe telik az �j otthon megteremt�se. Oda akarom vinni a feles�gemet, �s a fiamat. Mindh�rmunknak sz�ks�ge van �j �let kezd�s�re. El�g magas a fizet�sem ahhoz, hogy eltartsam a csal�domat, ez�rt �r�ln�k, ha Jessy otthagyn� a rendõrs�get. Ha valahol m�gis dolgozni akar, nem tiltom meg. Az ellen sincs kifog�som, ha Jessy itt akar maradni az �n�k k�zel�ben, de akkor hetente csak egyszer tudn�k hazaj�nni, mert kicsi ez a v�ros ahhoz, hogy j�l fizetõ munk�t tal�ljak. Minden megold�s ir�nt nyitott vagyok, igyekszem lehetõs�geimhez m�rten alkalmazkodni az �n�k �rdekeihez.

V�rakoz�n n�zett r�juk. Az apa kezet ny�jtott neki:

- Isten hozott a csal�dunkban, fiam! - �s meg�lelte.

Az asszony k�t kez�be fogta Chuck arc�t �s mindk�t oldalr�l megcs�kolta:

- Rem�nykedtem benned... �s nem kellett csal�dnom... - csuklott el a hangja.

Chuck r�mosolygott a k�t idõs emberre, akik sz�vf�jdalommal nevelt�k fel gyermek�ket, �s nem hagyt�k el a bajban.

- K�sz�n�m, hogy �tseg�tett�k a l�nyukat nyolc �v keserv�n, �s nem engedt�k meghalni. Ezut�n az �n dolgom lesz vigy�zni r�. Anyuk�m, megk�rhetn�m, hogy legyen sz�ves õt ideh�vni?

- �lj le, Chuck! - tolt oda egy sz�ket az apa. F�radt arc�r�l, karik�s szem�rõl, megt�rt tart�s�r�l Wilson l�tta, hogy l�nya trag�di�j�t sosem tudta kiheverni.

Feltekintett, meg�rezve, hogy n�zik. Jessy �llt az ajt�ban. Chuck el�be ment �s k�zenfogta:

- Jessica, a sz�leidtõl megk�rtem a kezedet, �s õk r�m b�ztak. Most rajtad a sor, hogy v�laszolj elõtt�k: akarsz-e a feles�gem lenni?

A s�padts�g b�borr� gy�lt, a f�tyolos szemek felragyogtak, de Jessy k�ptelen volt megsz�lalni, csak b�lintott.

Wilson akkor elõh�zott zseb�bõl egy apr� �kszeres dobozt, �s felnyitotta. Kivette belõle az arany karikagyûrût, �s Jessy ujj�ra h�zta:

- Ezzel a gyûrûvel eljegyezlek - ajk�val meg�rintette az ajk�t.

Jessica b�multa a gyûrût, mely v�get vetett megal�z� helyzet�nek a vil�g szem�ben, �s �j �letet k�n�lt neki.

Miut�n felhajtott�k, valamivel oldottabb lett a l�gk�r, b�r m�g mindig nem mert�k elhinni, hogy egy f�rfi ekkora �ldozatot hozhat a megb�lyegzett l�ny�rt, oly r�g�ta �ltek rem�nytelens�gben.

Chuck m�g k�t poh�rral bel�j�k dikt�lt, majd meg�rintette a l�ny v�ll�t:

- Van elk�pzel�sed arr�l, milyen menyasszonyi ruh�t szeretn�l?

- Ni... nincs - dadogta Jessica, visszat�rve t�voli gondolatai k�z�l.

Ujjaik egym�sba kulcsol�dtak, �s a l�ny a f�rfi karj�hoz szor�totta arc�t, hogy �rezze erej�t.

- A nappaliba - ism�telte Jessy, le nem v�ve tekintet�t a k�t k�zeledõ f�rfir�l, akik bõrszerel�sben par�d�ztak.

- Hogy van a k�lyk�d? - hangzott a megsz�l�t�s.

Jessy reszketni kezdett.

"New City-ben nem ez lett volna a reakci�ja - jegyezte meg mag�ban Chuck. - Ez a v�ros meg�li a b�tors�g�t."

- H�zzatok el! - sz�lt h�tra b�k�l�kenyen.

- Csak nem te fogod megmondani, mikor �llunk sz�ba ezzel a...

A folytat�st Wilson �t�se a tork�ra forrasztotta. K�ny�kkel csapott h�tra, �s el�gedetten nyugt�zta a megrecsenõ orrcsontot, s az azt k�vetõ gurgul�z�st. A m�sik fick� meghõk�lt, de bicsk�t r�ntott, �s a rug� m�ris kil�kte az �les gyilokhegyet.

- Kotr�dj! - vetette oda Chuck �s Jessy el� �llt.

- Chuck, õk ketten az utols�k... abb�l az �tbõl...

Chuck szeme nagyot villant, fenyegetõ magatart�sa k�zeli t�mad�st sejtetett.

- Most a ti�d a csaj? - intett fej�vel a rendõrnõre a bõrruh�s. - Gondolom, neked nem dicsekedett el azzal, hogy p�r �ve vel�nk volt gruppenben...

- Jessy! Hozd a kocsit! Gyer�nk, sr�cok! Az elõbb nagyon b�trak voltatok!

Egyik�k bele akart r�gni, de a harcmester g�ncsot vetett a r�g�sra emelt l�bnak, �s a bõrruh�s nagyot nyekkent a f�ld�n, mag�val r�ntva hozz�bilincselt t�rs�t. K�romkodva hemperegtek a f�ld�n.

- A k�vetkezõ pr�b�lkoz�s a leg�rz�kenyebb r�szetekbe fog ker�lni! - figyelmeztette õket Wilson, �s betuszkolta foglyait a terepj�r�ba, mellyel Jessica leparkolt elõtt�k.

Chuck intett a l�nynak, hogy �lj�n �t a m�sik �l�sre, �s õ maga vezette ki a terepj�r�t a v�rosb�l.

Wilson balj�val fogta a korm�nyt, jobbj�t Jessy kez�re tette.

Egy kiugr� szikl�ra hajtott f�l. Sebess�gbe tette a kocsit, �s beh�zta a k�zif�ket is.

A csillagf�nyben messze lent ny�lt el Jessy sz�lõv�rosa. Wilson kir�ngatta a foglyokat �s levette r�luk a bilincset.

- Jessy, gyere ide! - parancsolta, �s a l�ny akarattalanul engedelmeskedett.

- Ez a l�ny t�l�lte a brutalit�sotokat, �s h�rmat megb�ntetett k�z�letek. Most ti j�tt�k, �s akkor a lelke meg fog gy�gyulni! Jessica, mondj r�juk �t�letet! Jogod van hozz�!

Az egyik fick� a f�ldre k�p�tt:

- Zsaru nem �lhet b�ntetlen�l! K�l�nben is, nyolc �v ut�n el�v�l...

- Ez soha nem �v�l el! - csattant Wilson hangja. - Am�g ti �ltek, õ nem tud felejteni! Jessy?

- Nem tudok �lni - h�tr�lt a kocsi fel� a l�ny. - M�r nem tudok...

- Akkor az �n kezembe adtad a jogot, hogy �t�lkezzek felett�k! - mondta Chuck, �s pisztolyt r�ntott.