35. r�sz

Jessica f�lrohant a gyerekszob�ba, ahol Paul m�r fel�lt�zve �lt az �gy sz�l�n �s a cipõj�t h�zta.

- Mit csin�lsz! - d�bbent meg az anyja.

- Megyek �s megkeresem aput - mondta nagyon term�szetes hangon a kicsi. - Ha te nem veszekedt�l vele �s m�gsincs itthon, akkor biztos elt�vedt.

- �jszaka van, Paul...

- V�gre volt egy apuk�m �s az is elment, pedig szerettem, �s azt mondta, hogy õ is szeret engem. Egy ilyen j�vev�ny apuk�nak sokszor kell mondani, hogy szeretj�k, hogy elhiggye! Te biztos nem mondtad neki el�g sokszor az�rt nem hitte el neked...

F�ny �radt be az ablakon s a falra vet�lt. Aut� f�kezett a kapu elõtt. Paul az ablakhoz szaladt:

- Nem...

- De igen! �s most j�ttek sz�lni, hogy nincs meg, mert csak egyetlen rendõr sz�llt ki az aut�b�l! Elvesztetted az apuk�mat!

Kifutott a szob�b�l, Jessy r�m�lten ut�na. L�ptek csikordultak az ajt� elõtt felsz�rt salakon.

Az egyenruh�s felmagasodott elõtte, a holdf�ny k�r�lrajzolta erõteljes alakj�t:

- Paul - sz�lt cs�ndesen �s let�rdelt. A kisfi� a m�ly, szel�d hang hallat�n a nyak�ba borult. S�rva �lelte �t �s akadozva mondta el neki, hogy nagyon szereti. Ki�nt�tte neki meggy�t�rt kis sz�ve minden aggodalm�t.

Chuck mag�hoz �lelte �s lass� mozdulattal �llt f�l vele. Jessy h�tr�lt egy l�p�st, hogy a f�rfi bel�phessen az elõt�rbe.

- Te l�tod a sz�v�nk f�ny�t? - k�pedt el Paul.

- Igen. Akinek a sz�v�ben szeretet van, annak kisug�rzik a f�nye, �s a k�dben is hazavez�rli azt, akit szeret. �s mivel ti ketten is szerettek engem, v�letlen�l se fordulhat elõ, hogy elt�vedek!

Letette a gyereket az �gy sz�l�re, �s leh�zta a cipõj�t, majd ruh�st�l lefektette �s betakargatta. Kez�be adta a macit.

Paul m�r csak szipogott �s n�zte a f�rfi arc�t. Meg�rintette a szak�ll�t �s a bajusz�t:

- Nagyon tetszik.

- Tudom. M�r mondtad. Pihend ki magad, fiam! Holnap reggel �n is alszom, azt�n megy�nk a vid�mparkba...

- Biztos, hogy itthon leszel holnap? - k�rdezte hirtelen Paul.

A vid�mpark eml�t�se nem tett r� nagy hat�st, l�that�an az izgatta, hogy anyj�t�l nehezen kicsikart apja egy�ltal�n meglesz-e.

- Nem �r�lsz a vid�mparknak? - k�rdezte Wilson. - Nem mes�lted, hogy az oszt�lyt�rsaidat elviszi az apuk�juk...

- De az�ta okosabb lettem. �s tudom, hogy vas�rnap azt a gyereket is vid�mparkba szokta vinni az apuk�ja, ha elv�lt az anyuk�j�t�l �s nem laknak egy�tt �s eg�sz h�ten nem is l�tj�k egym�st.

- H�t hova menj�nk akkor?

- Oda, ahol �nv�delmet tan�tott�l! - v�gta r� a gyerek.

Chuck meglepõd�tt:

- Mi�rt �pp az edzõterembe?

- Mert meg akarom tanulni, hogyan v�djem meg anyut �s magamat, ha m�r nem leszel vel�nk...

- De �n veletek maradok, Paul.

- K�nytelen leszel, mert biztos sok�ra tanulok meg karat�zni, �s mivel addig vel�nk leszel, h�tha olyan hossz� idõ alatt v�gleg megszeretsz minket.

- Mi�rt f�lsz ennyire att�l, hogy itthagylak benneteket? - Wilson d�bbenete �rezhetõ volt komoly hangj�ban. Ez a gyerek felnõtt logik�val gondolkodik. Mit kellett ki�llnia kegyetlen gyerekt�rsait�l, ha ennyire megtiport�k a lelk�t?

- Te nem vagy az anyuk�m f�rje, �s azt m�r tudom a r�gi oszt�lyt�rsaimt�l, hogy csak azok a csal�dok maradnak egy�tt, akik �sszeh�zasodtak.

- �s mi van akkor azokkal, akiknek az �sszeh�zasodott sz�lei v�lnak el?

- Mes�lt�k, hogy sok�ig tart a v�l�s �s a gyerek addig is a sz�leivel maradhat - mondta komolyan a kisfi�.

Chuck homlokon cs�kolta:

- H�t akkor k�zl�m veled, hogy egy h�t m�lva szombaton feles�g�l veszem az anyuk�dat.

- Igazib�l? - csod�lkozott a kicsi.

- Eg�szen igazib�l - biztos�totta a f�rfi, �s a mellett�k �lldog�l� Jessyt az �l�be vonta. - N�zd csak anyu ujj�n ezt a gyûrût! Tõlem kapta. Ez azt jelenti, hogy õ a menyasszonyom, �s hozz�m tartozik addig is, am�g az esk�võ meg nem lesz. Megnyugodt�l?

- Nem igaz�n - ingatta fej�t Paul.

- H�t mit mondtak m�g az oszt�lyt�rsaid? - k�rdezte Wilson inger�lts�g n�lk�l.

Chuck azonban im�dta Jessyt s azzal is tiszt�ban volt, hogy v�g�rv�nyesen siker�l megnyugtatnia a gyermeket, ha egy csal�d lesznek. Akkor majd v�ge szakad ennek a neh�z, bizonytalan idõszaknak, mely mindh�rmukat pr�b�ra teszi.

- Honnan tudod, hogy az oszt�lyt�rsaim mondt�k? - lepõd�tt meg Paul.

- Mert mindent õk mondtak eddig, amivel nyugtalann� tettek t�ged. Sz�val? Mi van m�g h�tra?

- Az, hogy �n nem lehetek ott az esk�võt�k�n...

- H�t mert egyik oszt�lyt�rsam se volt ott a sz�lei esk�võj�n, mert akkor m�g nem sz�lettek meg! - vil�gos�totta f�l a kisfi�, azon csod�lkozva, hogy k�rdezhet Chuck ekkora butas�got! Jessica elford�totta fej�t �s felugrott, hogy kiszaladjon.

M�g mozg�sban volt, mikor a f�rfi karja a derek�n bilinccs� kem�nyedett, �s õ nem b�rt az erej�vel szembesz�llni.

- Amikor elõsz�r tal�lkoztunk, m�r besz�ltem neked errõl. Az az ember, aki az elsõ apuk�d volt, nem akarta feles�g�l venni az anyut �s anyu nem akarta, hogy te megsz�less addig, am�g nem lesztek egy csal�d.

- Anyunak nem volt a f�rje az elsõ apuk�m? - ny�lt el a kisfi� szeme.

Jessica halk zokog�ssal hajtotta le fej�t. Chuck az arc�hoz hajolt �s cs�kolta az ajk�t, am�g el nem csendesedett.

Ezut�n Jessy nem tett t�bb k�s�rletet a menek�l�sre. �tfonta a f�rfi nyak�t, arc�t Chuck�hoz szor�totta.

Paul n�m�n b�multa õket �s v�rt, m�g a f�rfi figyelme �jra r�terelõdik.

A kisfi� beb�jt a paplan al�, �s betakarta a mack�t is:

- M�r csak egyet nem �rtek.

- Ki vele! - biztatta Wilson.

- Azt, hogy hogy sz�lethettem meg h�zass�g n�lk�l.

- Egy gyermek megsz�let�se nem felt�tlen�l jelenti azt, hogy a sz�lei h�zasok. De ha lesz kistestv�red, õ m�r h�zass�gba sz�letik bele.

- Te meg tudod csin�lni, hogy legyen kistestv�rem? - k�rdezte Paul �h�tattal. Chuck nevetett:

- Rem�lem, el�g �gyes vagyok hozz�, hisz nagyon szeretem anyuk�dat!

A gyerek vele nevetett �s Jessy mosolya is �tt�rt keserû eml�kei k�nnyein.

- M�g valamit k�rdezhetek? Azt�n t�nyleg elalszok.

- Rajta! - b�lintott a f�rfi.

- Te szereted anyut, ez�rt lesz majd kistestv�rem. De anyut az elsõ apuk�m is szerette, k�l�nben �n nem lenn�k, nem igaz? Akkor meg hogy tudott elmenni tõl�nk?

- Szerelem n�lk�l �s h�zass�g n�lk�l is sz�letnek gyerekek, Paul �s mondtam neked, hogy anyu nem akarta, hogy te megsz�less h�zass�gon k�v�l, de az ap�d erõs �s durva ember volt, sokszor b�ntotta anyuk�dat, mert sokkal erõsebb volt. Azt akarta, hogy te megsz�less. Gonoszs�g volt tõle, mert tudta, hogy �gysem marad veletek.

- Te is erõs vagy. Nagyon erõs. Sokkal erõsebb, mint az anyu. Nekem is majd akkor lesz testv�rem, ha te akarod? Nem fogod anyut megk�rdezni?

- De igen. �s ha majd anyu is akarja, akkor lesz testv�red, j�?

- J�. Most m�r alszom. Menj vissza dolgozni nyugodtan! Most m�r nem f�lek, hogy nem j�ssz haza reggel.

K�t kis kez�vel leh�zta mag�hoz a f�rfi fej�t �s megcs�kolta az arc�t.

- Szeretlek, apu, mert l�tom, hogy te is szeretsz, meg anyut is szereted �s anyu is szeret t�ged.

Chuck v�rt m�g egy kicsit, am�g az �lom lez�rja a gyerek szem�t, azut�n k�zenfogva Jessyt kivezette a szob�b�l.

Nem csukta be az ajt�t, csak behajtotta. Lementek a l�pcsõn az elõt�rbe.

- Ne agg�dj, nem koll�ganõvel! - Wilson mag�hoz szor�totta Jessyt. �rezte a v�kony pongyol�n kereszt�l karcs� test�t.

- Most legsz�vesebben nekifogn�k a kistestv�r megtervez�s�hez - s�gta felhev�lten.

- De sajnos most szolg�latban vagy... - mondta Jessy, mikor l�legzetv�telre elv�ltak egym�st�l.

Wilson felkapta �s a l�pcsõ fel� indult vele, mikor meghallotta a k�zpont h�v�s�t.

Lebocs�totta �l�bõl a nõt, �s sietõsen mag�val h�zta a kocsi fel�. T�rsa m�r vette az �zenetet �s az ind�t�kulcshoz ny�lt:

- Mel� van, Wilson! - sz�lt ki az ablakon. - Hello, Jessy!

- Szia, Scott! H�t te vagy az �j partner? �s mi van Westtel?

- Lecser�ltem. Kicsit kem�nyebben dolgoztam meg egy stricit, aki "ki a legerõsebb, az a legmenõbb"-et j�tszott az utc�n egy m�sik strici nõj�vel, erre West begyulladt, mert a fick� a k�rh�zban k�t�tt ki. Nem sok hi�nyzott a felf�ggeszt�s�nkh�z.

- Hogy �szt�tok meg?

- Ismered Blacket. Elmagyar�zta annak a h�lye Kerstennek, hogy j�l tettem, az a tetû Kersten m�gis ki akart r�gatni. Gallagher k�zbel�pett, �s menesztette azt a barmot. �n meg Wilsonhoz szegõdtem, miut�n te a tov�bbiakban az otthoni t�rs�t k�pviseled. Na, ha v�ge az idillnek, tal�n mehetn�nk is, cimbora!

A t�nd�r lassan ringat�zott karossz�k�ben �s Sindyt hallgatta, aki mes�lt neki arr�l a vil�gr�l, amely rejtve volt elõtte, s melyet csup�n m�sok �rz�keivel �rz�kelhetett. Hull�mokban �radtak fel�je a palota lak�inak �rzelmei; harag, becsv�gy, k�pmutat�s, �nz�s �s leg�jabban a f�lelem. Sindyben csak ez ut�bbi volt jelen. Sindyt nem a sz�lõi nevel�s form�lta szeretetrem�lt� l�nny�, hiszen k�t nagyrat�rõ ember gyermeke volt. Saj�t lelki harm�ni�ja tette k�pess� a j� befogad�s�ra.

Sokszor menek�lt a t�nd�r �don mes�inek megfoghatatlan vil�g�ba, �s egyetemi re�lis tud�s�t f�lredobva hallgatta sok �vsz�zada �lt hõs�k legend�it. Mind m�lyebbre mer�lt a halk, l�gy hang zsong�s�t�l elandalodva a m�lt csill�ml� hull�mai k�z� s �rz�kelte a fûillat� szabads�g m�mor�t. Vir�gok k�zt t�rdelt, f�rd�tt a krist�lytiszta patakok friss viz�ben, bel�legezte a f�k oldal�n terjeszkedõ moha z�ldszag�t, villan� �kk�vekk�nt reppenõ apr� madarak sz�rny�nak rebben�s�t b�multa, s a trill�t�l hangos erdõ - ki tudja, merre kanyarod� - kavicsos �sv�ny�n l�pdelt �s nagy kortyokban itta a sûrû, tiszta levegõt.

A langyos p�r�n �tderengett az aranyl� napf�ny, titokzatos alakok, szellemek meghat�rozhatatlan, k�klõ aur�j�t k�r�lrajzolva...

Ez a vil�g elbûv�lte. T�lcsordul� h�l�val k�sz�nte meg a var�zslatot, amely kiszabad�totta lelk�t a jelen durva bilincs�bõl, hogy kedv�re k�borolhasson egy r�gi vil�g elfeledett �sv�nyein...