A nyolc �vsz�zados l�lek 1. r�sz

- Korm�nyz� �r, mindenki a hely�n.

- Rendben. Akkor eressz�k be azokat a gazfick�kat!

- Parancsoljanak, uraim! - mondta ny�jasan a korm�nyz�, a belõl�k �rad� szag azonban visszatartotta att�l, hogy t�l k�zel menjen hozz�juk.

- Mr.Belfort - l�pett elõ az egyik vend�g. - Rendezn�nk kell v�gre n�zetelt�r�seinket!

- Magam sem k�v�nok m�st. Van javaslatuk?

- N�zz�k, nem a panasz�radatra vagyok k�v�ncsi. Craig Nelson besz�lni akart velem. Hol van?

- Nem j�tt el. Minket k�ld�tt, hogy l�ssa, �rdemes-e sz�ba�llni mag�val...

- Ugratnak?! - mondta Belfort inger�lten.

Egym�sra n�ztek, egyik a m�sikat b�kd�ste, m�g v�g�l a korm�nyz� elunta a n�maj�t�kot:

- �ll�t�lag t�rgyalni j�ttek, de a viselked�s�k nem erre vall! Vagy elõker�tik Nelsont, vagy halad�ktalanul t�vozzanak a palot�b�l!

- Nelson... csak holnap lesz itt - b�kte ki v�g�l valamelyik. - Csak azt gondoltuk, minek megv�rni, mikor Caratil is el tudja mondani, mit akarunk. Erre Caratil...

- Te akartad, hogy j�jj�nk el! - torkollta le a m�sik, �s tal�n egym�snak is esnek, ha a jelenl�võ rendõr�k figyelmeztetõen k�zelebb nem l�pnek.

- Uraim, akkor halasszuk holnapra a t�rgyal�st, de csakis Craig Nelson k�zvet�t�s�vel vagyok hajland� a kapcsolatot felvenni az �n�k t�rsadalm�val! �s hogy ne ilyen sz�raz l�gk�rben folyjon az eszmecsere, javaslom, feh�r asztal mellett besz�lgess�nk! Holnap este hat �r�ra v�rom �n�ket �s vez�r�ket, Craig Nelsont vacsor�ra. Viszontl�t�sra, uraim!

Az igazgat� kinyitotta rezidenci�ja ajtaj�t, �s beh�vta mag�hoz titk�rnõj�t:

- Ne v�gjon a szavamba, Miss Grant! Az unoka�cs�m a maga d�nt�se miatt elesett egy j� fuvart�l!

- Mr.Griserband, azt a rakom�nyt v�rt�k. K�tszer is idetelefon�ltak, hogy elind�tottuk-e. Gyorsan romland� �rur�l l�v�n sz� mielõbb el kellett k�ldeni! Ne agg�djon, uram, Neil idõben lesz�ll�totta, megkaptam a visszajelz�st!

Az igazgat� homloka r�ncbaszaladt, ajka d�h�sen r�ngat�zott:

- Az igazat megvallva val�ban agg�dom. A maga �ll�sa miatt!

Az igazgat� visszament az asztal m�g� �s fõn�ki p�zba helyezkedett:

- Nyisson ajt�t, Miss Grant! Nem hallja, hogy be akar j�nni valaki?

A titk�rnõ arca l�ngbaborult, de nem akarta megv�rakoztatni a bebocs�t�st k�rõt. Az ajt�hoz ment �s kit�rta.

- Hello, t�nd�rke, h�t itt van? - mosolyodott el a berobog� j�vev�ny, nem sokat t�rõdve az igazgat�i iroda image-�vel. - J� napot, uram, elrabolhatom a h�lgyet? Sietõs fuvarom van.

Griserband sz�tt�rta kezeit, mintegy jelezve, felõle azt�n mindenki azt csin�l, amit akar.

- Pukkadj meg! - d�nny�gte az elfordul� sofõr, �s udvariasan elõreengedte a titk�rnõt.

- M�r elk�sz�tettem a pap�rjait, Ralph - ny�lt Sharon a fi�kba.

- K�sz�n�m, t�nd�rk�m. N�zze csak, mit hoztam mag�nak!

- Feh�r �s �rtatlan, mint kegyed - hajolt a nõ arc�hoz. - �s ugyan�gy rab, mint kegyed ennek a sz�vtelen �regembernek a fogs�g�ban.

A titk�rnõ zavarbaj�tt:

- Ralph... �n... nem fogadhatom el...

- Mi�rt ne fogadhatn� el? Annak a pukkancsnak ott bent, ha sz�z iskol�ja van is, lefogadom, hogy nem jutott m�g esz�be legal�bb ennyivel m�lt�nyolni a kegyed igyekezet�t! Fogalma sincs arr�l, milyen sokkal tartozik kegyednek, hogy itt tart minket. Tudom, hogy maga egy kert�szetben nõtt fel otthon, egyszer mes�lt r�la, hogy szereti is a vir�gokat. De nem kell ahhoz r�zsamezõ, hogy a k�sz�net�nket kifejezhess�k. Jelk�pnek egyetlen sz�l is megteszi.

Sharon �tvette az �vegs�rba z�rt vir�got, melyen k�t harmatcsepp rezgett:

- K�sz�n�m, Ralph.

- �n meg a kedvess�g�t, Sharon. Ha maga nem lenne itt, m�r r�g fak�pn�l hagytam volna azt a p�ffeteggomb�t!

Ralph Sheedy pap�rjaival kez�ben az ajt� fel� indult, melyen �t k�t �jabb sofõr �rkezett.

- Hello, Sheedy! - k�sz�nt Lester, �s kezet r�ztak.

- Hogy vagy, Mark? Idej�t se tudom, mikor l�ttalak itt!

- Ha csak lehet, elker�l�m az �reg rozm�rt. K�zcs�kom, kisasszony, tud valami j� h�rrel szolg�lni nekem?

Sharon Grant m�g nagyobb zavarba j�tt:

- Azon... azonnal ut�nan�zek!

- Itt vannak a te pap�rjaid is, Irwin! Sharon a ti�det is megcsin�lta.

Irwin bele se n�zett. Elk�sz�nt a titk�rnõtõl �s Lestertõl, azt�n kifordult az irod�b�l.

- Ha kev�sb� m�lt�s�gteljesen csin�ln�, menek�l�snek is beillene a t�voz�sa - mulatott Lester, kalapj�t hanyagul az asztalra l�kve, �s ledobta mag�t egy �res sz�kre. Sz�rakozottan figyelte Sharont, aki a sz�m�t�g�p termin�lja elõtt �lt �s a monitor kijelz�seit figyelte. Karcs� ujjai f�rg�n sz�guldoztak a billentyûzeten.

Mark pillant�sa feljebb v�ndorolt a szol�d ruh�ba �lt�z�tt nõi alakon, �s meg�llapodott a profilb�l l�that� arcon.

�velt, v�kony szem�ld�ke alatt hossz� pill�k borultak a szel�d vil�gosbarna szemekre. Keskeny, egyenes orra �s apr�, telt ajka volt. R�vid �lla karcs� nyakban folytat�dott, mely enyh�n ereszkedett al� a z�rt ruha gall�rj�ig. A mell l�gy domborulata megpezsd�tette a f�rfiak v�r�t, pedig Lester a n�gy �v alatt sosem l�tta Sharont kih�v� �lt�z�kben.

De azt is �szrevette, hogy ezek az ajkak remegnek, szempill�i minduntalan megrezzennek. L�that�an ideges. Nyilv�n Griserband mûve.

Mark levette tekintet�t a nõrõl. Az oroszl�nbarlang bej�rat�t b�multa, de nem az �llatok kir�ly�nak kij�r� tisztelettel.

Hirtelen k�v�ncsi lett, van-e valakije ennek a szol�d teremt�snek, vagy csup�n itt az irod�ban csillogtatja term�szetes b�j�t, �s elbûv�lõ egy�nis�ge f�ny�ben f�rdeti a bevetõdõ f�radt sofõr�k sz�v�t, akiknek t�bbs�ge csak tõle kap emberi sz�t �s megbecs�l�st.

- Sharon, mag�nak nincsenek probl�m�i? - k�v�nkozott ki belõle a k�rd�s. - Mert negyedik �ve, mi�ta ismerem, mindig kedvesnek l�tom. Mint akinek rendben van az �lete.

- De... dehogynem, Mark, nekem is vannak neh�zs�geim!

- Hogy tud m�gis mindig mosolyogni?

- Szeretek itt dolgozni - mondta halkan a titk�rnõ, l�that�an �sszeszedte mag�t. - Tisztelem azokat, akik idej�rnak munk��rt. Kem�nyen harcolnak a meg�lhet�s�k�rt.

- Tisztel minket? - ism�telte Lester. - Hhhm! H�t ez a sz� se hangzott m�g el ebben az irod�ban! Tud r�la, hogy n�ha tr�gy�t vagy �llatokat sz�ll�tunk �s �gy bûzl�nk, hogy el�julna a szagunkt�l? Hova tenn� akkor azt a nagy tisztelet�t?

- Nem vagyok olyan k�nyes, mint gondolja, Mark - jegyezte meg cs�ndesen a titk�rnõ, �l�be ejtve k�t kez�t, m�g a nyomtat� dolgozott. - Kert�szetben nõttem fel �s tudom, mire van sz�ks�ge a n�v�nyeknek. Csak v�gy�dtam a nagyvil�gba, ez�rt tanultam tov�bb.

- Ha sz�nh�zba vagy vacsor�zni h�vn�m, elj�nne velem? Mutatkozna eleg�ns, iskol�zott nõ l�t�re egy k�z�ns�ges sofõrrel?

Sharon remeg�se �jra kezdõd�tt �s Mark �gy hitte, �rti a v�laszt. Sokkal laz�bb volt, hogysem megpr�b�ljon olvasni a nõ szem�ben, pedig ha veszi r� a f�rads�got, olyan megd�bbentõ felfedez�st tehetett volna, melytõl �lete m�s fordulatot vesz...

Sharon n�gy �v f�jdalmas, viszonzatlan szerelme reszketett rem�nykedve lelk�nek t�kr�ben az im�dat t�rgy�t k�pezõ Mark Lester ir�nt, de mert az fel�letes volt, a nõi ajak nem zokoghatta el neki sz�ve n�gy �ven �t õrz�tt vallom�sait, az �tvirrasztott �jszak�kat, melyeken leveleket �rt hozz�, k�nnyeiben f�r�sztve a hol l�ngol� szerelemrõl, hol cs�ggedt lemond�sr�l tan�skod� sorokat...

Sharon igenlõ v�lasza meglepte Markot, aki nem v�rt pozit�v feleletet.

Kis idõ m�lt�n a f�rfi tov�bb pr�b�lkozott:

- Ma este p�ld�ul… r��rne?

- Igen, Mark. Sz�vesen menn�k mag�val az emberek k�z� - mondta a nõ nyugodtan, b�r sz�ve õr�lt dobog�s�t�l s az ereiben szilajul sz�guldozva dobol� v�r zubog�s�t�l saj�t hangj�t sem hallotta.

Tal�n most v�gre megt�rt�nik a csoda...

- Sajnos nem �rek r� - vetette oda Lester. - Ne f�ljen, nem fogom a szav�n! Csak k�v�ncsi voltam, komolyan gondolta-e az �g�ret�t...

A sz�v kihagyott egy �temet, majd m�g egyet, a v�r ledermedt, azt�n v�gre a m�ly l�legzetv�tel ut�n a v�zes�s d�b�rg�se b�k�s folyamm� szel�d�lt, a k�lvil�g ism�t hallhat�v� v�lt, a torokban fesz�tõ �rz�s megszûnt.

Lester nem lehetett tudat�ban annak, milyen kegyetlen j�t�kot ûz�tt a szerelmes nõi sz�vvel, de Sharon nem tudta gyûl�lni rem�nyei �sszeoml�s��rt.

- Sharon? - hallotta megint Lester dallamos hangj�t.

- Igen, Mark - mondta nyugodt lemond�ssal, de nem akart r�n�zni, tal�n �gy k�nnyebb lesz.

- Sharon, megtenn�, hogy n�h�ny pillanatot nekem szentel?

Ez a hang eg�szen m�s volt. L�gy �s cs�ndes. �s hi�nyzott belõle a Markra szinte �lland�an jellemzõ fanyar g�ny. A nõ lassan emelte r� tekintet�t, hogy legyen ideje parancsolni sz�v�nek �s von�sainak. �s megd�bbent.

Ezt az õszinte arcot, ezt a ny�lt tekintetet nem ismerte:

- Csak annyit akartam mondani, Sharon, hogy cs�ny�n viselkedtem az elõbb, mert ilyesmivel nem szoktak j�tszani. Bocs�sson meg a faragatlans�gom�rt! �s hadd mondjam meg, hogy itt bel�l az�rt nagyon j�lesett a v�lasza!

Felragyog� �gtiszta szeme a l�nyra villant:

- Tudom, hogy sokat kell eltûrnie Griserbandtõl, amikor a mi �rdekeink�rt sz�ll vele harcba. �s mi nem felejt�nk! Azokra, akik sofõrk�nt megfordultak itt, mindenkor sz�m�that, engem is bele�rtve! J�, ha tudja, hogy nem akad kamionos, akinek f�l�ben ne csend�lne kellemesen Sharon Grant neve...

Kiv�g�dott az ajt�, �s megjelent a nagyfõn�k. Hat�sos f�n�ki pozit�r�ba helyezkedve szabadj�ra engedte kegyetlen v�rcsetekintet�t.

A titk�rnõ s�padtan emelkedett f�l, de Mark szel�den visszanyomta a sz�kbe:

- Legyen sz�ves v�gezni a list�val, hogy mehessek! �dv, uram! - hangja g�nyos sz�nezetet �lt�tt, arca enyhe megvet�st t�kr�z�tt, s e v�ltoz�s hihetetlen�l r�vid idõ alatt zajlott le. Kisebbfajta szemtelens�ggel �rt fel az az unott mozdulat, mellyel lec�vekelt Griserband elõtt.

A tipikus fõn�k�t megszem�lyes�tõ igazgat� nyilv�n ismerte m�r ezt a modort, de nem ezt tette sz�v�:

- Mr.Lester, ne munkaidõben udvaroljon a titk�rnõmnek, mert akad�lyozza feladatai elv�gz�s�ben!

- Bocs�nat, uram - biccentett hetyke g�nnyal a kamionos. - De �n csup�n akkor �rek r� udvarolni, amikor nem vezetek, �s ez igaz�n r�pke idõ az �letemben. Azt pedig, hogy kinek teszem a sz�pet, nem az �n enged�ly�tõl teszem f�ggõv�!

- Ugye tudja, Lester, hogy ezzel a st�lussal nemigen fog bev�g�dni n�lam. - j�solta s�t�ten az igazgat�.

- Nem fogok s�rvafakadni, uram, m�g akkor sem, ha �n az Atya�risten ut�n a m�sodik legfontosabb szem�lyis�g. Egyebekben most is az �n dolgait vagyok hivatva int�zni azzal, hogy masin�mat a rendelkez�s�re bocs�tom. Fuvar�rt j�ttem.

- Ne mondja! - csod�lkozott g�nyos fintorral Griserband. - Legut�bb is �t fuvaromat utas�totta vissza!

- Mert k�t �zben m�sf�lszeres s�lyt akart f�lpakoltatni, amivel az elsõ rendõr azonnal megb�ntet �s m�ris el�szott a hasznom!

- �, h�t maga f�l a zsarukt�l? Mit nem hallok!

Lesternek fej�be ment a v�r:

- K�v�ncsi vagyok, az �n helyemben nem lenne-e tele a gaty�ja, ha t�lterhelt dobozzal a h�ta m�g�tt k�k f�nyt l�t villogni az orsz�g�ton!

- �s a m�sik h�rom fuvar mi�rt nem nyerte el a tetsz�s�t?

Mark arca elborult:

- M�g van k�pe megk�rdezni?! - szem�ben az indulat f�nye lobbant. - Az egyik rakom�nyr�l mindenki tudta, hogy heroint dugtak el benne, a m�sik kettõ pedig csemp�sz�ru volt, pap�rok n�lk�l! Csak az merte elv�llalni, aki vagy milliomos, vagy nincs ki a n�gy kereke! Kapott r� egy�ltal�n sofõrt?

- Azt hiszem, Mr.Lester, itt az ideje, hogy t�vozz�k! - mondta fagyosan, majd a titk�rnõh�z fordult. - Nagyon rem�lem, Miss Grant, hogy maga semmit nem hallott Mr.Lester megnyilatkoz�s�b�l!

Mark a nõre kapta tekintet�t, hogy l�ssa, mennyire f�leml�ti meg a fenyeget�s. Ha rabszolgam�dra helyesel, az rombad�nti a kamionosok sz�v�ben a r�la kialakult image-t. Sharon �lve maradt, azut�n elk�pesztõ hat�rozotts�ggal a k�vetkezõ v�laszt adta:

- Uram, k�sz�n�m a Teremtõnek, hogy nem fosztott meg a hall�somt�l, �s azt is tudom, hogy titk�rnõk�nt k�teless�gem hallgatni a hivatali titkokr�l, de csak egy bizonyos hat�rig...

Lester szerette volna megcs�kolni ezek�rt a szavak�rt, Griserband azonban nem volt hasonl�k�ppen elragadtatva. Sietõsen visszavonult �s becsapta az ajt�t. Mark diadalmas mosollyal n�zett ut�na:

- Sose fogom elfelejteni, hogy mell�m �llt! - ujj�val meg�rintette a nõ arc�t, azt�n kit�pte a nyomtat�b�l a k�sz list�t, felkapta kalapj�t �s elviharzott.

A korm�nyz� helyet foglalt a hossz� asztal egyik v�g�n, m�g a d�szes t�rsas�g tolakodva, enyh�n sz�lva kult�r�latlanul igyekezett elfoglalni hely�t a ter�tett asztaln�l.

- K�rem, uraim. - mondta Belfort. - Legyenek tekintettel arra, hogy h�lgyek is vannak a t�rsas�gunkban. Mindenkinek jut hely, k�rem, ne l�kd�sõdjenek �s ne k�romkodjanak.

A harci zaj n�mileg csillapodott, amiben Nelson jelentõs szerepet j�tszott. Egykettõre eligaz�totta embereit.

A korm�nyz� feles�ge s�padtan �lt:

- Musz�j nek�nk is itt lenn�nk, Theo? - hajolt f�rj�hez.

- Igen. A ti jelenl�tetek kiss� tal�n f�kezi õket.

Sindy mell� egy k�l�n�sen durvak�pû fick� ker�lt, �s a l�ny, b�r uralkodott mag�n, szemmel l�that�an tiltakozott a vesz�lyes asztalszomsz�d ellen.

Craig ekkor �rt oda, �s finoman eltan�csolta t�rs�t a korm�nyz� l�ny�nak k�zel�bõl, amit Sindy meglehetõs �r�mmel fogadott.

- Kisasszony, �lvezhetem a kegyed elbûv�lõ t�rsas�g�t a vacsora idõtartama alatt? - k�rdezte azt�n Nelson, der�kban meghajtva mag�t, ki tudja, hol tanult j�modorban.

- Foglaljon helyet! - mosolygott r� a l�ny.

Craig p�ld�t mutatott viselked�s ter�n t�rsainak, Sindy pedig a sz�leinek, �gy a vacsora elviselhetõ l�gk�rben folyt le.

Amikor azonban a vend�gsereg mind sûrûbben ny�lt a boros- �s pezsgõspoh�rhoz, a f�lelem ism�t eluralkodott a korm�nyz� csal�dj�n, pedig �gy tûnt, am�g Craig Nelson a sz�nen van, k�pes �tj�t �llni emberei b�rmif�le kellemetlenked�s�nek.

Theo Belfort nem akarta megv�rni, m�g ler�szegednek:

- Itt az ideje, hogy elmondj�k, milyen elhat�roz�ssal j�ttek.

Nelson letette pohar�t:

Nelson �sszeharapta ajk�t, l�that�an s�rtette, hogy f�lbeszak�tott�k. Ez Belfort r�sz�rõl mindenk�pp negat�v hozz��ll�st jelentett, a vez�r azonban oly nehezen teremtette meg a tal�lkoz�s lehetõs�g�t, hogy nem l�zadozott:

- A m�ltkori �sszecsap�s �n szerint jogos volt, Mr.Belfort? - v�gott r�gt�n a t�m�ba.

- N�zze, az �n embereim csup�n rendet csin�ltak.

- Rendet? - ism�telte Craig. - Tudja, h�ny emberem �let�be ker�lt az a "rendcsin�l�s"?

- �n is elvesz�tettem egy rendõr�met, �s inform�ci�im szerint mindk�t esetben �n�k kezdem�nyezt�k a vereked�st!

- Ne �ltal�nos�tson, korm�nyz� �r. Ha �n jelen lettem volna, akkor nem t�rt�nik...

- Mi�rt kell mag�nak mindig jelen lennie ahhoz, hogy ne t�rt�njen baj?! - csattant fel a korm�nyz�. - J�tssza itt nekem a hõst, mintha csak mag�n m�lna, hogyan viselkednek a t�rsai! Ha vel�k van, sz�pen viselkednek, ha magukra hagyja õket, akkor meg elszabadul a pokol?! Sok panasz �rkezik �n�k ellen �s ezt orvosolni kell. Az �n n�gy rendõr�m egyik esetben sem volt szolg�latban, ettõl f�ggetlen�l rendõrk�nt viselkedtek! �gy, ahogyan Mr.Gallagher bel�j�k sulykolta. Az �n�k t�rsadalma erõszakra �p�l, ez�rt a l�tjogosults�gukat felt�tlen�l meg kell k�rdõjeleznem! Ha �n�k szabadon gar�zd�lkodhatnak, anarchia l�p fel ebben az �llamban. A t�rv�ny feladata az, hogy ezt megakad�lyozza, �gy nem �rtem, mi�rt fordulnak �ppen �n�k panasszal a t�rv�nyhez?

- Korm�nyz� �r, elfeledkezik arr�l az egyszerû t�nyrõl, hogy nek�nk is meg kell �ln�nk, hisz mi is egy bizonyos r�teget k�pvisel�nk az �n birodalm�ban. Szabad �llamban �l�nk.

- Ez azonban nem jelenti azt, hogy szabadon gar�zd�lkodhatnak! �n�knek is szabad munk�t v�llalniuk s ha ezt megtett�k, m�r nincs is sz�ks�g�k a m�s tulajdon�ra.

- Helytelen�l �rtelmezi az egy�ni szabads�got, mert a kedv hi�nya az egy�n hib�ja, �s �gy a k�plet m�r nem igaz! M�g egy nyomor�k sem t�maszkodik sz�z sz�zal�kig az �llamra, mindenki igyekszik f�nntartani mag�t! �n�k erõs, eg�szs�ges fiatalemberek, mi�rt tartanak ig�nyt t�mogat�sra?

- Mr.Belfort, mi egyszerû emberek vagyunk �s senkit nem b�ntan�nk, ha hagyn�nak minket �lni.

- De hisz �n�k jelentenek vesz�lyt azok sz�m�ra, aki nem bõrzubbonyban j�r!

- Mert nem tartozik k�z�nk, �gy csakis ellens�g lehet - mondta Caratil b�lcsen.

- �gy teh�t �n�k azt az elvet vallj�k; aki nincs velem, az ellenem van?

- Az�rt a helyzet nem ennyire sark�tott - sz�lt k�zbe Craig. - Egy�bk�nt mag�nak is �rdeke, hogy a b�ke l�trej�jj�n k�z�tt�nk!

- V�lem�nyem szerint �n�k nincsenek annyian, hogy felt�teleket szabhatn�nak, Mr.Nelson! - a korm�nyz�nak forrt az ep�je a m�regtõl.

- Ugye, �n azt hiszi, hogy minden bõrruh�st - ahogy �n�k neveznek minket - kiirtottak. H�t felvil�gos�tom, hogy t�ved! T�bben vagyunk, mint k�pzeli �s egyre csatlakoznak hozz�nk azok, akik ki�br�ndultak a maga �llamigazgat�si terveibõl, mert bõr�k�n �rzik, hogy a t�rv�ny, a maga t�rv�nye nem a nincsteleneknek kedvez! Mindenre felk�sz�lt�nk. Ha esetleg �gy d�ntene, hogy tûzpa-rancsot ad, vagy b�rmelyik�nk hajasz�la megg�rb�l idebent, a v�rost el�z�nlõ testv�reink tudni fogj�k, mit tegyenek. A mi �let�nk elveszhet, de maga is keresztet vethet a v�ros�ra...

- Egy �veg pezsgõ nem �rthat meg annyira, hogy ne tudn�m, mit besz�lek - mondta Nelson higgadtan. Sindy kipirult a haragt�l:

- Polg�rh�bor�t akar?! Nincs mag�ban egy szemernyi embers�g? H�t ennyire elz�ll�ttek m�r?

- A polg�rh�bor� r�m�vel az �n �desapja fenyegeti a n�p�t, kisasszony. Fogalmuk sincs arr�l, mit jelent nincstelennek, hajl�ktalannak, munkan�lk�linek lenni.

- �n�kkel nem lehet t�rgyalni! Nincsenek �rveik, sem elgondol�saik!

Caratil elv�r�s�d�tt �s l�that�an kem�ny visszav�g�sra k�sz�lt, de Craig szigor� pillant�sa megf�kezte. Caratil megh�zta mag�t, Nelson pedig Sindyhez fordult:

- Hogy f�lv�gt�k a nyelv�t, Miss Belfort! A magukfajta a legsz�vesebben a g�zkamr�kba terelne minket, mint Eur�p�ban ak�r a saj�t n�p�t is egy zseni�lis õr�lt, akinek nem voltak meggyõzõ �rvei, csak hatalma volt! �ppen �n�knek k�sz�nhetj�k, hogy a t�rsadalom perif�ri�j�ra ker�lt�nk �s t�rv�nyenk�v�liek lett�nk. Csak azt felejtik el, hogy az a politika, amelyre oly b�szk�k, �jra kitermeli majd azt az elkeseredett r�teget, mely a hely�nkbe l�p. Egyszerûbb lenne, ha megegyez�sre jutn�nk!

- �n mûvelt embernek l�tszik - pr�b�lkozott Sindy. - Mi�rt nem akarja meg�rteni azt, ami olyan nyilv�nval�?

- Csak a maga sz�m�ra nyilv�nval� - jegyezte meg Nelson.

Craig �t�lt Sindy hely�re, �gyet sem vetve t�rsaira, akik k�z�l m�r csak h�rman voltak �bren.

- Anyagi f�ggetlens�gre van sz�ks�g�nk.

- An�lk�l, hogy megdolgozn�nak �rte?! - k�pedt el a korm�nyz�. - �s milyen jogra hivatkozva k�r tõlem ilyet?

- N�zze, sok a felhalmozott k�szlet, a tartal�k. Ha seg�tene nek�nk talpra�llni, jelentõs t�mogat�sra tehetne szert. Sok h�vet szerezhetne.

- Gondolja, hogy �ppen az �n�k t�mogat�s�ra van sz�ks�gem? Egy�ltal�n, miben tudn�nak �n�k engem t�mogatni? Semmihez se �rtenek, csak probl�ma gy�rt�s�hoz. �gy l�tom, nincs �rtelme maradnom, ink�bb �n is visszavonulok. �lvezz�k vend�gszeretetemet, mert ehhez hasonl� lakom�ra egyhamar nem sz�m�thatnak. De reggel dolgukv�gezetlen�l kell t�vozniuk! J� �jt!

Theo Belfort megd�bbent:

- Fenyeget engem a saj�t palot�mban?!

- Nem fenyegetem. De egy j� tan�csot szeretn�k adni a vacsor��rt cser�be; vigy�zzon, mert igenis ki tudj�k k�nyszer�teni mag�b�l a megegyez�st. �n sokat �ldoztam f�l az�rt, hogy az �n sz�ne el� jussak, �s tiszteletben tartom a v�lem�ny�t, miszerint nem ereszkedik le hozz�nk. Most m�r l�tom, hogy nagy f�ba v�gtam a fejsz�met, de nem l�phetek vissza, mert a vez�r�kk� emeltek. Ezek most ugyan alszanak, de reggel, ha kij�zanodnak �s megtudj�k, hogy semmit sem �rt�nk el, fel fogj�k l�z�tani a t�meget, amely k�ldte õket!

- Mit tan�csol, Mr.Gallagher? H�nyan lehetnek?

- Uram, ezt senki nem tudja megmondani. T�megesen sz�ll�solt�k be magukat a k�lv�rosok h�zaiba. Nem tudjuk, mire k�pesek. Ha �n �gy d�nt, hogy nem alkudozik tov�bb, evaku�lni kell a lakoss�got...

- Nagyon megnyugtatott, ugye tudja?

- Uram, csup�n a helyzetet v�zoltam. Az embereim odakint vannak, õk l�tnak el inform�ci�val, de senki sem tudja, mire lehet sz�m�tani.

- Gondolja, hogy idõh�z�ssal nyerhet�nk valamit?

- A katonas�g?

- K�szen v�r, uram.

- A k�l�nleges egys�gek?

- K�szenl�tben, uram. Nemr�g vettem fel vel�k a kapcsolatot.

- Igenis, uram! - a titk�r m�r rohant is.

- Maga szerint mennyien lehetnek, Mr.Gallagher?

- Mint eml�tettem, uram, nem tudjuk. Csak abban lehet rem�nykedni, hogy Nelson megf�kezi õket. Ehhez sikeres t�rgyal�sok eredm�nyeire van sz�ks�g.

- M�r volt sz�ves eml�teni! - Belfort d�h�sen kics�rtetett a terembõl, mag�ra hagyva a rendõrfõn�k�t.

- Hova k�sz�l, kisasszony?

- S�t�lni.

- Sajn�lom, nem engedhetem ki.

- Nem hiszem, hogy meg tudn� akad�lyozni - mondta kedvetlen�l a fiatal nõ. - Alkalmazott vagyok �s letelt a munkaidõm.

- Az�rt vannak itt, hogy vigy�zzanak r�nk? - mosolygott, mert nem ker�lte el figyelm�t a zsaru h�dol� pillant�sa.

- Igen, kisasszony.

- A kij�r�si tilalom nemcsak a korm�nyz�ra �s csal�dj�ra vonatkozik?

- Mindenkire. Legyen az ittrekedt vend�g vagy alkalmazott.

- Megk�rdezhetem a nev�t, uram?

- Term�szetesen. Nem titok: Clive Burly.

- Kiz�rt dolog. Engem itt nem ismer senki.

- Pedig nem t�vedek! Mr.Gallagher, a rendõrfõn�k besz�lt �nrõl. Maga volt egyike annak a n�gy zsarunak, akik �sszecsaptak a motorosokkal!

- Ez most elismer�s vagy g�ny?

- Csod�lom �nt! Egy�bk�nt, b�r nem k�rdezte, be szeretn�k mutatkozni, hogy tudja, honnan vannak az inform�ci�im; Sindy Belfort vagyok.

- A korm�nyz� le�nya, aki annyi mindent kiharcolt a rendõrs�g sz�m�ra! Ezt meg �n tudom Gallaghertõl. Mi�rt mondta, hogy alkalmazott? - szor�totta meg gy�ng�den Clive a fel�je ny�jtott �polt, karcs� kezet.

- Nem is tudja, milyen sokat jelentenek sz�momra ezek a szavak!

- Nem hiszem, Miss Belfort, hogy �ppen az �n b�kjaimra van sz�ks�ge ahhoz, hogy lelki egyens�lya helyre�lljon.

- Pedig elhiheti. Mondja, vannak bar�tai?

Clive arca elborult:

- Igen, tal�n... - felelte �vatosan.

- Nem hangzott valami meggyõzõen. L�tja, �n p�ld�ul hat�rozottan tudom, hogy nincsenek bar�taim. Csak rangomnak megfelelõ t�rsas�gban mutatkozhatom, azok pedig ki tudja, mi�rt, valamennyien talpnyal�k, azokra pedig semmi sz�ks�gem. Egyed�l vagyok. Ez�rt esett j�l, hogy maga rendesen besz�lt velem, an�lk�l, hogy tudott volna a rangomr�l. Az az �rz�sem, hogy �n is csal�dott az emberekben. Vagy t�vedn�k?

- Nem akarom untatni a gondjaimmal, Miss Belfort.

- Nem untat! V�gre egy eredeti ember! Nem hiszi, hogy sz�vesen t�rsalgok �nnel?

- Mi�rt kellene elhinnem?

- Megtenne nekem valamit, Mr.Burly?

- Parancsoljon velem, Miss Belfort.

- K�rem, sz�l�tson Sindynek! Az sokkal k�zvetlenebb. Az �n vagyok, nem a rangom. A k�r�sem pedig az lenne...

Maga m�g� l�kte Sindyt �s sz�tvetett l�bakkal n�zett szembe a bõrruh�ssal, aki ki tudja, honnan keveredett be a h�ts� bej�ratok valamelyik�n.

- �s akkor mi van? - Clive nyugodtan �llt, erõs alakja eltakarta Sindyt.

- �s akkor mi van? A fejedre ejtettek t�n?! Ha t�szul ejtem, az apja mindenre hajland� lesz, hogy visszakapja! Bet�rsulsz az �zletbe? Zsaruk�nt sosem fogsz annyit kapni, amennyit v�lts�gd�jk�nt k�rhetsz! �leted v�g�ig el�ldeg�lhetsz belõle! Arr�l nem is sz�lva, hogy egy ilyen klassz nõ t�rsas�g�ban gyorsabban m�lik az idõ... �rtesz, ugye?

- Hogyne �rten�lek - mondta Clive bar�ts�gosan, �s gyomorsz�jon r�gta.

- Te nem vagy �szn�l! - nyerte vissza hangj�t �s d�h�t a motoros, k�tr�t g�rnyedve a f�jdalomt�l. - Ilyen csak egyszer ad�dik az �letben! Nem akarsz meggazdagodni?

- De. Csak nem �gy.

Sindy s�padtan �llt a rendõr h�ta m�g�tt.

Clive torkon ragadta a motorost �s a l�nyra pillantott:

- Tekerjem ki a nyak�t vagy �ssem agyon?

Mivel a v�lasz k�sett, felr�ntott t�rd�hez �t�tte a motoros arc�t �s nekil�d�totta a falnak. A fick� nagyot nyekkenve ter�lt el �s nem mozdult.

A zsaru a l�nyhoz l�pett, aki a falhoz t�maszkodva reszketett:

- M�g mindig s�t�lni akar, Sindy?

- K�ldj�k be!

Clive Burly feszes vigy�zban �dv�z�lte a korm�nyz�t.

- Mr.Burly - ny�jtott kezet Belfort. - Nagy szolg�latot tett nekem azzal, hogy megv�dte a l�nyomat. K�sz�nettel tartozom mag�nak.

- M�s nõ�rt is megtettem volna. Semmivel sem tartozik nekem.

- M�s nõ�rt nem, de Sindy elrabl�sa olyan megalkuv�sra k�nyszer�tett volna a motorosokkal, ami elveim ellen val�.

- Nem ezt tartottam szem elõtt.

Belfort hosszasan tanulm�nyozta a rendõr f�rfias, komoly arc�t, majd hellyel �s szivarral k�n�lta.

- Sz�val �n egyike annak a n�gy rendõrnek, akikrõl Gallagher besz�lt. A "motorosh�bor�" - ahogy mostan�ban nevezik - egyik kirobbant�ja. Tud r�la, mi�rt hivattam?

- Nem, uram.

- Bocs�sson meg, uram, de kiss� szokatlan...

- Semmi szokatlant nem l�tok benne. Ha mellettem tenn� kock�ra az �let�t, azt term�szetesebbnek tartan�? Ha mag�ra merem b�zni az �letemet, mi�rt ne mern�m a l�nyom�t is?

- Sindy �nt k�rte maga mell� testõrnek. �n pedig a t�rt�ntek ut�n igazat adok neki. Egy�b?

- Nincs, uram.

- Helyes. �n ma �jf�lkor l�p szolg�latba. Itt fog lakni a palot�ban. Szabad ki-�s bej�r�sa van. Kiz�r�lagos feladata �s k�teless�ge, hogy Sindy Belfort mellett legyen �s megv�dje, ha �gy ad�dik.

- Term�szetesen, uram.

- Biztos benne, uram, hogy helyesen d�nt, amikor ilyen sz�les jogk�rrel ruh�z fel?

- N�zze, Mr.Burly, Sindy elmes�lte nekem, hogyan �llt �n ellent a k�s�rt�snek, miszerint v�lts�gd�j rem�ny�ben elrabolhatta volna a gondatlanul odat�vedt l�nyt! A motoros j�l okoskodott, �n azonban nem volt hajland� erre a becstelens�gre. Ez�rt van most itt �s ez�rt b�zom �nre a l�nyomat!

- Megtiszteltet�snek �rzem a feladatot.