A nyolc �vsz�zados l�lek 5. r�sz

- L�tsz valamit? - h�z�dott k�zelebb Scott.

- A-a - ingatta fej�t Wilson.

- Am�g elõ nem j�n.

V�rakoz�sukat siker koron�zta.

Hossz�, s�t�t kab�tos f�rfi bukkant fel egy kapualjb�l, �s k�t j�val kisebb termetû, szemmel l�that�an h�z�doz� alakot vonszolt mag�val.

- Hova lesz a s�ta? - ugrott el�b�k a nyughatatlan Noringer. A hossz� kab�tos meghõk�lt:

- Mit akar tõl�nk? A gyerekeimmel megyek...

- A gyerekeiddel, mi? �j szok�st vett�l f�l? Gyerekeidd� fogadod azokat, akiket meg akarsz rontani?

A hossz� kab�tos h�tr�bb l�pett:

- Ne f�ljetek, kicsik�im – suttogta, �s egy pillanatra elengedve az egyik gyerek kez�t, a kab�tj�hoz kapott.

- Ccc, lass� vagy, Don.!- villant a pisztolycsõ Scott kez�ben.

- T�relmetlen a begyûjtõ kocsid? Tartsd csak ide a kecses kis csukl�idat, te gennyl�da! - Scott balj�val az �v�n l�g� bilincs�rt ny�lt. A hossz� kab�tos ki�t�tte a pisztolyt a rendõr kez�bõl, �s r�vetette mag�t, a gyerekek k�tfel� iramodtak. Wilson ut�nuk eredt, az im�nt reflektoroz� aut� pedig a fenti helysz�n fel� indult, egyelõre m�g r��rõs temp�ban.

Noringer hamarosan fel�lkerekedett, �s k�romkodva cs�pelte eszm�let��rt k�zdõ ellenfel�t, fej�t vadul verte az utca k�v�hez.

Chuck elkapta az egyik gyereket, aki vis�tva vergõd�tt a karj�ban, hangja ut�n �t�lve kisfi�, a m�sikat k�nnyebben �rte be, s az a jelek szerint kisl�ny volt. Wilson a t�rsa fel� fordult:

- Ne vadulj, Scott! - sz�lt r�.

Noringer lihegve felegyenesedett �ldozat�r�l:

- �n nem vagyok halv�rû, mint te, partner! Megvannak a k�lyk�k?

- Meg, de j� lenne felsz�v�dni, mert �gy tûnik, az a j�rmû r�nk specializ�lta mag�t! - intett fej�vel Wilson a fel�j�k tart� kocsira.

- Hajig�ljuk be õket �s t�n�s! - Noringer meglepõ f�rges�ggel tuszkolta f�lig agyonvert p�ciens�t a rendõraut� h�tulj�ba, Chuck ugyan�gy tett a gyerekekkel, �s szinte az utols� pillanatban ugrottak be maguk is k�toldalr�l.

- Ez megveszett! - Noringer kapkodott, de h�la rutinj�nak, pillanatnyi k�sleked�s n�lk�l ind�tott, �s elh�ztak �ld�zõj�ktõl:

- Na, ez sincs oda a zsaruk�rt, de nem is csod�lom, tekintettel a vezet�si st�lus�ra! Szerintem jogsija sincs! Nem k�ne elk�rni t�le?

- Pr�b�ld meg! - vetette oda Chuck, majd h�trafordult a gyerekekhez, akik megszeppenve, szipogva �ld�g�ltek egym�shoz b�jva a h�ts� �l�sen.

- Ne f�ljetek! - ny�lt oda, hogy megsimogassa a fej�ket, de elh�z�dtak a kez�tõl. A verseny ek�zben folytat�dott, amit Scott szinte �lvezettel csin�lt v�gig. A m�g�tt�k hajt� aut� egyszerre f�kezett �s bekanyarodott egy mell�kutc�ba.

- �! - mondta Noringer csal�dottan. - Ez nem is �ld�z�tt minket, csak sietett valahova!

Wilson a kicsiket faggatta:

- Hova akart vinni benneteket ez az ember?

A kisfi� b�tors�ga a szel�d hang hallat�n visszat�rt:

- Mi�rt b�ntott�tok a b�csik�nkat?

- Micsoda?! - figyelt fel Scott. - Na ne! Ennyire az�rt nem traf�lhattunk mell�! De az biztos, hogy az akkor inform�torunkat kir�zom a b�r�b�l!!!

A rendõr f�lemelte. A gyerek k�t kis karja a nyaka k�r� kulcsol�dott, apr� sz�ja k�t cuppan�s puszit nyomott Chuck arc�ra.

- Szia, kisfiam - �lelte mag�hoz Wilson. - Mindj�rt �jf�l, mi�rt vagy m�g f�nt? Anyu nem fektetett le?

- De igen, de mikor elment, kilop�ztam a szob�b�l.

- Mi�rt?

- Mert tudom, hogy valami nincs rendben. Eg�sz d�lut�n veszekedett velem, �s elrontotta az eb�det is, �s s�rt, meg ideges�tett�k a sz�tdob�lt j�t�kaim, pedig cs�ndben voltam, �s el is pakoltam ut�na, �s annak se �r�lt, hogy j� jegyeket hoztam haza...

- Hol van anyu?

- Azut�n, hogy lefektetett, megint s�rt, �s kiment a h�zb�l, �s az�ta nem j�tt vissza, �n meg itt �ltem a s�t�tben, �s nem mertem elaludni, pedig �lmos vagyok, de nem mertem visszamenni a szob�mba se, mert s�t�t van. De most, hogy te megj�tt�l, m�r nem f�lek.

Wilson kib�mult az elõt�r ablak�n a s�t�tbe. Ha odakint valami rossz lenne, azt �szt�nei jelezt�k volna, ebben biztos volt! Nem, semmi fenyegetõt nem �rzett a h�z �s a kert atmoszf�r�j�ban. M�g a cs�nd is l�gyan burkolta be õket.

- F�lviszlek a szob�dba, azt�n megkeresem anyut, j�?

- J�. �lmos vagyok, csak nem mertem egyed�l visszamenni.

Paul a szak�llas archoz szor�totta arcocsk�j�t. Cs�ndben volt, csup�n apja megnyugtat� k�zels�g�re v�gyott.

Wilson betakargatta. Az �s�toz� kisfi� besz�molt iskolai �lm�nyeirõl, k�zben elbabr�lt Chuck szak�ll�val:

- Puha �s csiklandoz - borzolta meg apr� ujjaival. - Anyut is szoktad vele csiklandozni? K�pzeld, apu, sok oszt�lyt�rsam van, akinek az apuk�j�nak kopasz az �lla, �s az cs�nya.

- A feles�g�k biztos azt szereti - mosolygott Wilson.

- �s nekem is lehet egyszer bajuszom meg szak�llam?

- Lehet. De most j� lenne, ha elaludn�l. �gve hagyom a l�mp�dat. N�zd, itt a mack�d is!

- Ma elneveztem r�lad Chucknak, nem baj?

- Nem baj. Sz�val Chuck maci ideb�jik hozz�d, �s sz�pen elalszotok, Ok?

- OK! - kis sz�net ut�n. - �r�l�k, hogy te lett�l az apuk�m. Te is �r�lsz?

- Igen, �r�l�k.

- �s nem b�ntad meg, hogy vel�nk kell �lned?

- Nem, kisfiam, mert szeretlek benneteket. Az�rt megyek most megkeresni anyut is.

- Megk�rdezem.

- J�. Akkor elalszom.

- Nem fogsz f�lni?

- Nem, mert amikor itthon vagy, az erõddel megtelik az eg�sz h�z, �s nem enged minket b�ntani senkinek.

Wilson homlokon cs�kolta, �s v�rt egy kis ideig. A kicsi szeme r�videsen lecsuk�dott. Chuck behajtotta a gyerekszoba ajtaj�t, �s bej�rta a h�z minden helyis�g�t, h�tha Jessy m�gis bej�tt.

A konyh�ba is ben�zett, de b�r �hes volt, nem ny�lt a kik�sz�tett vacsor�hoz.

Kilk�pett a kertbe. Tiszta, csillagokkal �tszõtt �gbolt borult r�, a langyos levegõben j�lesett m�lyet l�legezni.

K�l�n tudta v�lasztani a k�t �jszak�t; a szolg�latban elt�lt�tt, fesz�lts�gtõl terhes, �les �rny�kokat vetõ, rosszindulatot sug�rz�, bûn�ket rejtõ s�t�ts�get �s az itthoni, zavartalan, l�gy �rnyakkal tel�tett, halkan zsong�, pihentetõ �jt.

A kert legt�volabbi r�sz�ben Jessy a fûillat� lugasban kuporgott, felh�zott t�rdeit k�t karj�val �tkulcsolta, �s r�hajtotta fej�t. Nem vette �szre a zajtalanul k�zeled� f�rfit. A zsaru meg�llt f�l�tte. �rny�ka a nõre hullt.

Jessy megrezzent, de nem n�zett fel. Chuck meg�rintette a v�ll�t:

- Elmondod nekem? - k�rdezte csendesen.

- Egy titokzatos l�ny b�vik meg a v�rosban - suttogta. - Feloldja a f�jdalmat, seg�t elviselni az �letet...

Chuck megd�bbent:

- Ha ez igaz lenne, kicsim, akkor Vivian �s Mike most is �lne...

Jessy lassan fel�je ford�totta a fej�t:

- Mike... valahogyan... �l…

- Mit besz�lsz? - siklott ki Wilson hangja. Mi t�rt�nt ezzel az asszonnyal?

- Jessyk�m, most �rtem haza. F�radt vagyok, �hes vagyok. Nem j�nn�l be te is? Nyugodtabb lenn�k, ha nem �cs�r�gn�l egyed�l idekint.

Jessica fel�llt, �s a h�z fel� indult.

Chuck n�m�n b�mult ut�na. Mif�le csap�st tartogat m�g sz�m�ra a sors? M�g vacsor�zott, Jessy ott �lt mellette az asztalra k�ny�k�lve. Egyetlen sz�t sem sz�lt.

A f�rfi lezuhanyozott. A nõ ott �llt, �s õt b�multa az ajt�nak t�maszkodva. Chuckot szinte fesz�lyezte a jelenl�te. Mintha egy vadidegen nõ t�rt volna be az �let�be. Hol van az õ �des, kedves kis Jessyje?

A f�rfi ben�zett a gyerekszob�ba. Paul halkan szuszogott Chuck macit �lelve. Jessy �gy tartott a h�l�szoba fel�, mintha megszokott k�teless�g�t teljes�ten�. Ruh�st�l lefek�dt az �gyra, betakar�zott �s lehunyta szem�t.

Chuck nagyon szeretett volna m�r aludni, de a v�g�re akart j�rni, mi okozza ezt a viselked�st.

Leheveredett �s visszahajtotta a nõ takar�j�t, hogy legal�bb a pul�vert �s a nadr�got leh�zza r�la, �m mozdulat�ra Jessy heves v�dekez�ssel reag�lt. A f�rfi elengedte:

- Kicsik�m, mi van veled?

Az asszony a takar�ba burkol�zott �s fel�lve az �gy v�g�be h�z�dott. Wilson f�radts�g�t mintha elf�jt�k volna:

- F�lsz tõlem? Jessy, mondj m�r valamit! Paul elpanaszolta...

- Hallgass! Ne besz�lj r�la! Minden �sszet�rt! �s most �jra �ssze fog t�rni! De �n meg fogom akad�lyozni! - hirtelen kiugrott az �gyb�l, �s furcsa, lopakod� j�r�ssal kifel� indult. Meg�llt Paul szob�ja elõtt, ahol m�g �gett a l�mpa; kiss� bel�kte az ajt�t, beb�mult, azt�n nekiiramodott �s lefutott a l�pcsõn a konyh�ba.

Chuck legnagyobb d�bbenet�re egy konyhak�ssel t�rt vissza:

- Most meg fogom torolni, �s v�ge lesz, azt�n majd... - halkan mormolt m�g valamit. Arckifejez�se egy bomlott elm��...

A f�rfi kezdett megsejteni valamit, �s elsz�ntan �llt a gyerekszoba ajtaj�ba:

- Jessica, egy �rtatlan gyermek alszik odabent! Semmirõl sem tehe!. Mind a ketten szeretj�k õt �s fel fogjuk nevelni! Nem b�nthatod...

A k�s felemelkedett:

Wilson pillanat alatt lefegyverezte, �s Jessy k�t karj�t a h�ta m�g� fesz�tve lefogta:

- Kicsik�m, mi t�rt�nik veled? - suttogta gy�ng�den. Eg�szen k�zelrõl b�mult az idegen indulatokat t�kr�zõ arcba. A szob�b�l �rad� f�ny oldalr�l vil�g�totta meg Jessyt. Arca egyik fele �rny�kban maradt, de Chuck valami halv�ny, v�r�ses izz�st v�lt felragyogni a szem�ben.

"H�t sosem lesz v�ge? Meddig gy�t�rsz m�g?!" - jajdult fel mag�ban.

- Kicsik�m, menj�nk aludni! - laz�tott szor�t�s�n, de rettegett a gondolatt�l, mit fog mûvelni ez a megsz�llott, ha õ elalszik. F�ltette a kisfi�t, akit teljes sz�v�bõl szeretett, �s f�ltette Jessyt, hogy k�rt tesz mag�ban, ha ez az irgalmatlan sz�rnyeteg megbomlasztja az agy�t. Mit is mondott az elõbb?

Egy titokzatos l�nyrõl besz�lt, aki feloldja a f�jdalmat...

A F�jdalom Orsz�ga!

�s szem�ben a k�ny�rtelen v�r�s f�ny!

A v�r�sszemû!

Ek�zben a h�l�szoba fel� vezette a megcsendesedett nõt. Visszafektette az �gyba, �s az arc�t simogatta. Jessy n�m�n b�mult r�. Idegens�ge tûnõben volt:

- Ugye, nem akarsz tõlem... semmit? - k�rdezte hirtelen, de m�r a saj�t szel�d hangj�n.

- Ha te nem akarod, akkor nem - nyugtatta meg a f�rfi. Tagjait �lmos f�radts�g h�zta le, de vissza kell h�d�tania asszony�t az idegen hatalom rabs�g�b�l, mielõtt elnyomja az �lom. Eml�kezett arra, amikor õt b�kly�zta meg a v�r�sszemû indulata, s mif�le gyilkos harc �r�n tudta megf�kezni mag�ban. Beleborzongott a gondolatba, hogy ez a kegyetlen indulat a f�jdalmakkal terhes m�ltj�t elfeledni k�ptelen Jessic�ban testet �ltve elszabadulhat. M�g mindig a m�lt. De mi�rt t�rtek elõ ezek az eml�kek? Mi v�ltotta ki õket?

- Jobban vagy? - n�zett a tisztul� szemekbe.

- F�j a fejem. F�zom - borzongott a nõ. - Eltoltam az eb�det, nem haragszol?

- Nem toltad el.

- Pedig Paul szerint f�rtelmes - az �des von�sok uralt�k �jra arc�t. - �n nem ettem belõle. Nem volt �tv�gyam. Sz�rnyen inger�lt voltam eg�sz nap. M�g j�, hogy szeg�nyk�m m�r aludt, �s nem panaszkodhatott neked, mert akkor most kikapn�k tõled.

Wilson lenyelte, amit mondani akart Paul panasz�val kapcsolatban.

- Jessyk�m, van egy kis pezsgõ. Nem iszunk egy poh�rral? Hamarabb elaludn�nk.

"�s tal�n elk�b�thatn�nk a v�r�sszemût is." - tette hozz� mag�ban.

- Ha te akarsz inni... - mondta a nõ t�tov�n. Wilson mag�val h�zta a konyh�ba:

- Finom lesz!

Sz�n�ltig t�lt�tt k�t poharat, egyiket feles�g�nek ny�jtotta, a m�sikat ajk�hoz emelte. Titokban azt rem�lte, tal�n a szesz megoldja a nõ nyelv�t, azt�n pedig �lomba ringatja, mielõtt kellemetlen dolgokat kezdene mûvelni a h�zban, mialatt f�rje alszik.

Ki�r�lt a k�t poh�r, �s Wilson m�gegyszer t�lt�tt, de �gy, hogy Jessy�ben j�val t�bb legyen, azt�n saj�t pohara tartalm�t is �t�nt�tte a nõ�be:

- �n m�r nem b�rok inni, de ne �rv�lkodjon itt a marad�k.

Miut�n elfogyott az ital, Chuck - �rezve asszonya elbizonytalanod�s�t - a mosogat�ba tette a poharakat:

- No, kicsik�m, f�ltal�lunk a szob�ba? - fogta �jra k�zen.

F�ltal�ltak. A f�rfi becsukta az ajt�t. Z�ld f�nyre billentette a hangulatl�mp�t, �s elhevert az �gyon. Jessy �lt egy darabig, azt�n õ is lefek�dt, �s oldalt fordult. Chuck hanyatt fekve a mennyezetet b�multa, Jessica pedig õt. Arca kipirult a szesztõl, tekintete elhom�lyosult.

- Chuck? �n... nekem... nek�nk...

- Gyerek�nk lesz?! - a f�rfi fegyelmezetts�ge semmibe veszett.

Fel�lt s �t�lelte az asszonyt. Agy�b�l kit�rlõd�tt a v�r�sszemû, az elvesztett bar�t �s szeretõ eml�ke, az esti szolg�lat kudarca, a f�radts�g; csak azt tudta, hogy ez az asszony egy �j kis �lettel aj�nd�kozza meg, akibe õ �t�r�k�theti tud�s�t �s egy�nis�g�t, �s akiben fellelheti az im�dott asszony von�sait �s jellem�t.

Nem sz�gyellte, hogy megerednek a k�nnyei, de meg�rezve, hogy Jessy is s�r, villan�sszerûen has�tott bel� a k�ts�g: val�ban van oka az �r�mre? Eltolta mag�t�l a nõt �s a szem�be n�zett:

- Jessy? Mit akarsz elhallgatni elõlem?

- Mit titkolhatn�k? Azonnal kital�ltad, amit el akartam mondani.

- Mi�rt ez a t�l�rz�kenys�g benned? - k�rdezte komolyan a f�rfi.

Jessica hozz�simult.

- Az elsõ h�napok Paullal... azok k�zt... f�jdalomban… kiszolg�ltatotts�gban… �s ez az �llapot megint arra eml�keztet. Besz�ltem a doktornõvel ma d�lelõtt �s k�rtem, hogy vegy�k el...

- Micsoda?! - s�padt el Wilson. Mag�r�l elfeledkezve megr�zta a nõ v�ll�t. - Az isten�rt, Jessy, meg akarod �lni a szerelm�nket?!

Hirtelen elengedte. K�ts�gbeesett gondolat villant �t agy�n. Ez az asszony vagy megbolondult, vagy...

- Jessy... nem az eny�m a gyerek? - k�rdezte rekedten. - Nem b�ntalak, de… tudnom kell, ha elfordult�l tõlem...

Jessica r�m�lten n�zett a szem�be:

- Hogy juthatott ilyesmi eszedbe, Chuck? Ha ilyet tudsz felt�telezni r�lam, akkor te fogod rombad�nteni a k�z�s �let�nket! Elfogadtalak; megtan�tott�l szeretni, de ez az �llapot az �n eml�keimben...

- A pokolba a m�ltaddal! - mondta hevesen Chuck. - �n vagyok a vil�god k�zepe! Szeress, ahogyan �n szeretlek, �s feledkezz el mindenkirõl! A m�ltad meghat�roz, de nem lehet teher!

Szavai nem tal�ltak bebocs�t�sra Jessy sz�v�ben, aki �gy d�delgette a r�gi eml�kek f�jdalm�t, hogy Chuck k�nytelen volt r�d�bbenni; ez m�r nem a tart�zkod�, a szerelembe belefeledkezõ kicsi asszony, akit õ annyira szeret.

Ez a nõ akarattal mer�l mind m�lyebbre s�relmei tenger�be, hogy mind t�bb f�jdalom �rassza el...

�s Chuck m�r tudta, hogy megvan a v�r�sszemû �jabb �ldozata... Hihetetlen harag fogta el, �s ellent�mad�sba ment �t:

- H�t j�, h�t vetesd el, de akkor vele egy�tt engem is el fogsz vesz�teni, �s Pault is, mert õt is magammal viszem! Jessy, mondd, hallasz engem?! Fel tudod fogni, mirõl besz�lek?! Egy iszonyatos birodalom fel� tartasz, amely Mike-ot is elnyelte! Ott nincs felejt�s, csak tengernyi k�n, mert azt a birodalmat a f�jdalom �lteti! Csak �n seg�thetek rajtad, �rted, Jessy? Csak �n seg�thetek, de akkor r�m kell b�znod magadat!

- Chuck, mi�rt kiab�lsz velem? - hallotta hirtelen feles�ge halk hangj�t. - Nem �gy szokt�l te szerelmet vallani...

Wilson a h�l�szoba megszokott vil�g�t�s�ban �lt, a rõt dereng�s eloszlott. Jessica megfogta f�rje kez�t, �s arc�hoz sim�totta:

- Hiszen m�r r�db�ztam magam, sz�vem!

- Jessy? - eszm�lt Chuck. - Mi�ta vagy magadn�l?

- �gy �t�ves korom �ta van �ntudatom - mosolygott r� az asszony. - De j� lenne, ha aludn�l! Lassan hajnalodik, �s te m�g le sem hunytad a szemedet - karcs� ujjait v�gigfuttatta a f�rfi szem�n, de a m�g mindig zaklatott Chuck azt v�rta, hogy egyszerre karomm� g�rb�l a kecses kis k�z...

Elkapta Jessy csukl�j�t �s elvette arc�t�l:

- Ne j�tssz itt nekem most sz�nh�zat! Van fogalmad arr�l, hogy meg akartad �lni Pault?

Jessica von�sai megmerevedtek, a mosoly az arc�ra fagyott:

- Chuck? Komolyan agg�dom �rted... - megpr�b�lta kiszabad�tani kez�t a f�rfi�b�l, de ak�rha satub�l akart volna kit�rni.

- Jessy, nem akarlak megijeszteni, de valamit meg kell besz�ln�nk, m�g akkor is, ha egy szemhuny�st se fogok aludni ezen az �jszak�n! Lehet, hogy elsõ hall�sra ostobas�gnak tûnik, de eddig megsz�llott volt�l, hi�ba besz�ltem volna hozz�d! L�tom a szemedben a riadalmat, ne agg�dj, �p eszemn�l vagyok! L�tezik a mi vil�gunkon k�v�l egy p�rhuzamos vil�g. S�t�t �s borong�s. Ezt a hom�llyal �tszõtt birodalmat a f�ldi vil�g k�njai �ltetik. Ott nem lehet felejteni, minden f�ldi eml�ked megmarad, �s �r�kk�n f�j! Vivian, akinek f�ldi pokol volt az �lete, �gy ker�lte el ezt a sorsot, hogy Mike fel�ldozta mag�t �rte. Mike most ebben a pokolban van, �s senki sem tud seg�teni rajta! �n se vettem komolyan, pedig t�bb figyelmeztet�st kaptam annak a s�t�t vil�gnak h�rn�k�tõl...

- Chuck, te beteg vagy! - r�m�lt meg Jessy. - Ha te ilyen ostobas�gokban hiszel...

Wilson megszor�totta mindk�t csukl�j�t, �s k�zel hajolt az arc�hoz:

- Csakhogy az az ostobas�g t�z perccel ezelõtt a te gy�ny�rû szemedbõl vigyorgott r�m! Te ismersz annyira, hogy tudd, nem vagyok se babon�s, se nark�s, se bolond, �gy amirõl besz�lek, az val�s�g! Megtehetn�m, hogy itthagylak, �s nem �rdekel, ha legk�zelebb meg�l�d Pault, hogy kij�zanodva majd r�d�bbenj, nem hazudtam neked, de az a fiadon m�r nem fog seg�teni! Ahogy elhitted nekem, hogy szeretlek mindazon sz�rnyûs�gek ut�n is, amiknek eml�k�tõl k�ptelen vagy szabadulni, el kell hinned, hogy meg akarlak menteni Paullal �s azzal a kicsivel egy�tt, aki majd ezut�n fog erre a vil�gra k�redzkedni, mert csak veletek egy�tt tudom elk�pzelni h�tral�võ �letemet!

- A fen�be! - r�gta h�tra sz�k�t Nelson. - Korm�nyz� �r, az embereim elvesz�tik a t�relm�ket, ha nem tudok eredm�nyt felmutatni nekik. Megold�st v�rnak, nem �g�reteket!

- Mr.Nelson, a politika olyan dolog, melyhez elsõsorban idõ kell. Sok idõ, hogy mindent pontosan tiszt�zzunk. Az �n�k �rvei sz�momra �rt�kelhetetlenek, �s elfogadhatatlanok. Az�rt vagyok hajland� tov�bbra is a t�rgyal�asztalhoz �lni, mert f�ltem a k�lv�rosi lak�kat a motorosok terrorj�t�l. Nem akarok polg�rh�bor�t, ez�rt nem k�ld�k katonas�got a vesz�lyeztetett r�szekre. N�zze, a motorosband�k csillaga le�ldozott, csak maguk k�pviselik makacsul ezt a r�teget, nem tudom, mekkora sz�mban.

- Mert ez egy k�l�nleges �letforma! Mint a kamionosok t�rsadalm��!

- Engedje meg, hogy ellentmondjak, Mr.Nelson. A kamionosok a t�rsadalom megbecs�lt dolgoz�i, tev�kenys�g�kkel haszn�ra vannak a t�rsadalomnak, de m�r megbocs�sson, maguk mi�rt lenn�nek p�tolhatatlanok?

- Van fogalma arr�l, Mr.Belfort, h�ny hasznavehetetlen �lõsk�dõt tart el a t�rsadalom? Mi azonban t�rt�nelmi m�lttal rendelkez�nk, relikvi�i vagyunk ennek a f�ldr�sznek!

- �s �lland� fenyegetetts�gben tartj�k azokat, akiknek a tisztelet�t akarj�k kiv�vni - mondta savany�an a korm�nyz�.

- Mondja, Mr.Burly, milyennek tal�lja a megbizat�s�t?

- Megtisztelõnek �s kellemesnek, asszonyom - hajtotta meg mag�t Clive a korm�nyz�n� elõtt.

- J�jj�n vacsor�zni, uram! Te is, kisl�nyom!

- K�sz�n�m, asszonyom, farkas�hesek vagyunk.

- Lehet, hogy �n az, Mr.Burly, de Sindyn nem ez l�tszik - jegyezte meg Mrs.Belfort.

Sindy, a Clive-vel elk�lt�tt vacsor�ra gondolva tudta, hogy ezekbõl a fog�sokb�l egyetlen falatot sem lesz k�pes lenyelni.

- Nem igaz�n �rzem j�l magamat, anyuk�m - �s cinkos pillant�st vetett testõr�re, akinek hasonl� probl�m�i voltak a ter�tett asztal l�tt�n.

- Beteg vagy, kisl�nyom?

- Nem, nem dehogy, nyugodj meg! Csak az a helyzet, hogy mi m�r… ett�nk!

- Hol?! - a korm�nyz�n� d�bbenet�t lehetetlen volna le�rni.

Clive �rezte, hogy teste j�ghideg ver�t�kben f�rdik. Ha Sindy elsz�lja mag�t, akkor neki v�ge...

- Anyuk�m, Mr.Burly volt olyan kedves, hogy minden utcai �rusn�l vett nekem valami harapnival�t, mert fogadtunk t�z doll�rban, hogy b�rmennyit eszek, itthon k�pes leszek vacsor�zni. Legal�bbis ezt gondoltam. Nevetett �s azt mondta, tegy�nk pr�b�t, az �n felelõss�gemre. �s nyert, mert egy falatot se tudok lenyelni. Tartozom neki t�z doll�rral.

- �, h�t csak errõl van sz�? - az asszony l�that�an megnyugodott, �s Clive kezdte elhinni, hogy �letben hagyj�k. - Fiatalember, maga azt�n alaposan felforgatja az �let�nket!

- Csup�n szabads�got igyekszem adni a le�nyuknak.

- �gy l�tom, sikerrel j�rt! Sindyre nem lehet r�ismerni, annyira felszabadult lett!

- Engem hib�ztass, anyuk�m! Clive nem sz�llhat mindig szembe, n�ha engednie kell, ha nem akar �lland�an vitatkozni velem.

- J�, j�, ne mentegetõzz, menj aludni! J� �jt! �nnek is, Mr.Burly!

- J� �jt, asszonyom.

Mikor eltûntek szem elõl, Sindy odas�gta testõr�nek:

- Most bemutatom a nõv�remnek - �s megszapor�zta l�pteit.

Clive-et zavarba hozta a az elõtte l�pkedõ, kecsesen ring� nõ l�tv�nya, �gy k�t l�p�ssel be�rte �s ink�bb mellette ment.

Lilian Belfort szob�ja egy emelettel feljebb volt, mint a palota t�bbi lakoszt�lya. A felsõ folyos�t ajt� z�rta el a l�pcsõ v�g�tõl. Itt Sindy meg�llt:

- Lilly nem tudja, hogy mag�t ideh�vtam, de hallom�sb�l ismeri m�r, annyit mes�ltem neki, hisz �n az egyetlen �rdekes �s jelentõs r�sze az �letemnek... - sz�ja el� kapta kez�t �s elpirult.

Clive lehajolt hozz�, hogy kinyilv�n�tsa fellobban� �rzelmeit, de �szbekapva nem fejezte be a mozdulatot.

- Tudom, hogy hat�ssal vagyok mag�ra, Sindy, ez ford�tva is igaz, de nem k�zeledhet k�z�ns�ges haland� szerelemmel a korm�nyz� l�ny�hoz.

- Biztos? - suttogott a l�ny �s b�tortalanul meg�rintette az arc�t.

Clive hirtelen mozdulattal a karj�ba z�rta, nem t�rõdve azzal, l�tja-e valaki õket, �s hosszan cs�kolta.

Sindy lehunyt szemmel �llt az �lel�s�ben, a f�rfi heves sz�vdobog�s�t �rezve, mely egy �temben vert az �v�vel. Ismeretlen �rz�s volt; l�legzete elf�lt, a v�r rohan� �radatk�nt zubogott ereiben, reszketõ l�bai alig b�rt�k k�nnyû test�t; tulajdonk�pp Clive ereje tartotta talpon.

- Nem. Csak szerelmes - vonakodva elengedte. - De mert nem szabad, h�t el kell felejten�nk, ami az elõbb t�rt�nt! Menj�nk a nõv�redhez!

- V�rj, Clive! - Sindy a f�rfi mell�re helyezte tenyer�t, mintha t�vols�got akarna tartani tõle. - Azt mondod, szerelmes vagyok. Te is azt �rzed, amit �n? El�nt a forr�s�g? Remegsz? Neked ez mind… megszokott dolog?

- Nem. Nem megszokott. De �tl�pt�k a hat�rt, tov�bb nem szabad menni!

- Mit jelent ez kettõnk sz�m�ra, Clive?

- Bar�ti kapcsolatn�l ezut�n t�bb fûz minket egym�shoz, amit azonban titokban kell tartanunk mindenki el�tt.

- Mi�rt nem szerethetlek t�ged, ha egyszer szeretlek?

- Mert porszem vagyok hozz�d k�pest, akit a te szesz�lyed emelt �teri magass�gokba. Nem t�rt�nhet k�z�tt�nk olyan, amit k�sõbb megb�nn�l, �s el�tkozn�l �rte, ha m�r nem leszek melletted. Nem v�llalhatjuk a szerelm�nket.

- Nem tudom, mirõl besz�lsz, de te nem vagy k�pes rosszat tenni velem. Az elõbb is...

- Az elõbb megcs�koltalak, pedig azt sem lett volna szabad. Nehezebb lesz ezut�n �gy viselkedn�nk, mintha semmi sem t�rt�nt volna…

- Nem �rtelek, Clive, mert zavaros a fejem, �s t�ls�gosan zaklatott vagyok. Eddig b�szke voltam r�d, most pedig nagyon k�zelinek �rezlek magamhoz!

- Helytelen�l tettem, hogy sz�t fogadtam az �szt�neimnek, Sindy. Ha nem az voln�l, aki vagy, egy percig se tiltakoztam volna, hogy n�lam akarsz aludni, de mi nem szerethetj�k egym�st!

- Nem szeretem, hogy komoly vagy, mikor �n lebegni tudn�k, oly k�nnyûnek �rzem magam, �gy ink�bb r�d hagyok mindent.

- T�nyleg k�nnyû vagy! - kapta f�l Clive, s a mell�hez szor�totta. - Ha n�h�ny �r�ig is lehetek m�r csak a t�rsas�godban, akkor is h�l�s vagyok a sorsnak, hogy megismerhettelek.

Sindy megcs�kolta a f�rfi arc�t:

- Tegy�l le! Itt vagyunk - megv�rta, m�g Clive elengedi, azt�n bekopogott:

- Bej�hetek, Lilly?

Fekete alapon aranyozott, cir�d�s tap�ta bor�totta a falakat. Egyetlen keskeny ablakocsk�t v�gtak csak rajta, az sem az utc�ra ny�lt; tal�n egy szellõzõakn�ra.

A baldachinos �gy el� s�lyos bord� b�rsonyf�gg�ny ereszkedett. A faragott, s�t�tbarna, r�gi st�lus� asztal a hozz� tartoz� sz�kekkel egy�tt mintha a m�ltb�l maradt volna itt egy letûnt kor mement�jak�nt. Az antik t�k�r csillog� fel�lete jelentette az egyed�li vil�gos foltot az eg�sz szob�ban.

Clive-et megrohanta az �rz�s, hogy elvar�zsolt�k. Ez az �letvid�m l�ny egy �don v�rkast�lyba ragadta mag�val. Most tudatosult benne, hogy az im�nt a l�pcsõtõl eddig az ajt�ig b�rsonyszõnyegen j�ttek v�gig, �s aranyozott r�m�kb�l r�g elporladt nagyurak �s h�lgyek festett arck�pe n�zett le r�juk a s�t�t k�rpit� falakr�l.

E pillanatban meg�rtette Sindyt, aki elm�lt korokat id�zõ falak k�zt j�l �rzi mag�t, ugyanakkor �lete jelentõs r�sz�t az ill�zi�tlan jelenben t�lti. Sindy k�pes volt a kettõt �sszeegyeztetni, de a m�lt szava �s erk�lcsi felfog�sa mindenk�pp erõsebb volt az �rzelmi �let�ben.

Clive sz�gyellte mag�t, ami�rt nem igyekezett jobban megismerni, s emiatt k�nnyûv�rûnek �t�lte.

Jobban kell vigy�znia r� ezent�l, mert Sindyt nem szesz�ly, hanem a durva jelentõl val� f�lelem ûzte az õ karj�ba; Clive-ben tal�lta meg azt a lovagi eszm�nyt, mely mag�ban hordozza a b�tors�got, az udvariass�got �s a gy�ng�ds�get, de legfõk�pp az erõt, melyre Sindynek sz�ks�ge volt!

Az asztalon �s a t�k�r elõtti sz�pm�vû, sok�g� tart�kban �gõ viaszgyerty�k f�lhom�lyba vont�k a szoba t�volabbi sark�t.

Meg�llt elõtt�k, �s hat�rozatlanul ny�lt a f�rfi fel�.

Clive cs�kot lehelt a feh�r, hideg k�zre, s az arc�ba n�zett; sz�vf�jd�t�an gy�ny�rû, halov�ny arc volt, t�gra ny�lt fekete szemekkel. �jsz�nû haja f�ldig �rõ ruh�j�ra omlott term�szetes hull�mban, benne egyszerû feh�r gy�ngysor…

Sindyt �rtatlan, kedves b�ja tette elragad�v�, ezt az arcot viszont szomor�s�ga �s k�l�n�s pillant�sa szoborsz�ps�gûv�. Von�sai merevek voltak a sejtelmes f�nyben.

Mintha a hal�l jegyese �llt volna Clive elõtt. A f�rfi �nk�ntelen�l ny�lt Sindy keze ut�n, hogy meleget, �lõt �rezzen maga mellett.

- Lilian, õ Clive Burly. R�la mes�ltem neked oly sokszor... Le�lhet�nk n�lad?

A szoba halav�ny lak�ja h�tr�bb l�pett, s a sz�kekre mutatott. Burly rossz �rz�se elm�lt a term�szetes mozdulatt�l:

- Kisasszony, bocs�ssa meg, hogy bet�rtem cs�ndes mag�ny�ba, de annyira v�gytam megismerni titokzatos l�ny�t, hogy elj�ttem kifejezni h�dolatomat rendk�v�li sz�ps�ge elõtt!

Lilian arc�n alig �rz�kelhetõ mosoly derengett:

- Sz�vemet �r�m t�lti el, hogy ebben a zord vil�gban a szellemnek s a tisztas�gnak ily t�k�ly�vel megismerkedhettem.

Sindy �mulva n�zett f�l Cive-re, de l�tva Lilian elragadtatotts�g�t, csendben maradt.

- Ny�lt tekintetû, l�gyszav� trubad�r, vajh te is abb�l az õsi m�ltb�l j�v�l, hol m�g a jellem s kellem p�rosult egy eszm�nyibb vil�gban?

- Kisasszonyom, szavaim szel�debbek lenn�nek, ajkam forr�bb vallom�sokat suttogna, ha ama õsi m�ltb�l �rkezn�k, hol karcs� lovagv�r s�t�tlik a telihold f�ny�ben, a csillagokkal �tszõtt b�rsony �j mezej�n, m�l�n b�mulva ostroml�i sz�zadok alatt elfeledett csontjait a v�r�rok m�ly�n.

- Mondd, nemes lovag, te vagy h�t, ki m�gis elj�tt�l, hogy ezer vesz�llyel dacolva kiszabad�ts b�rt�n�m rideg kõfalai k�z�l, s magaddal vigy�l soktorny� v�radba, mint �g�rted egykoron...

- Nemes h�lgy, soktorny� v�ram az idõ martal�ka lett, b�szke tornyai leomlottak, b�sty�in holl�k f�szkelnek, falai k�zt õsi szellemek tany�znak. �n is megv�ltoztam s most bocs�natod�rt j�rulok el�d, ki oly hossz� idõ m�lt�n is felid�zed sz�momra egy elfeledett kor misztikum�t…

- J� uram, mi�rt k�red bocs�natomat? Hisz nem feledt�l el a hossz� sz�zadok alatt s �m elj�tt�l!

- A sz�vem vezetett hozz�d, de �jra el kell mennem, �s arra k�rlek, soha ne l�pd �t e szent�ly k�sz�b�t, mert odakint r�t �s ellens�ges a vil�g, oly vesz�lyekkel telve, melyeknek borzalm�t nincs sz�, mely hûen ecseteln�!

- Azt k�red h�t tõlem, maradjak ez oltalmaz� falak k�zt? �gy lesz, j� uram. S te elj�ssz-e m�g valaha?

- Sz�vem h�lgye, az �n b�ntet�sem, hogy tõled elszak�tva e keserves f�ldi pokolban �ljek odakint, �s tal�n soha nem is l�thatlak viszont...

Megcs�kolta a k�nnyû, hideg kis kezet, mely sz�rnyaszegett mad�rk�nt hevert a tenyer�ben.

Sz�ve megsajdult, l�tva, hogy Lilly vissza�l hintasz�k�be, s arc�t a legs�t�tebb sarok fel� ford�tja.