A nyolc �vsz�zados l�lek 10. r�sz

- Holnap �tmegyek hozz�tok �s seg�tek f�ld�sz�teni a kar�csonyf�tokat - mondta Jessy. - Lilly �t�vesen l�tott utolj�ra kar�csonyf�t. Tal�n a l�tv�nyra eml�kezni fog.

- J� - hagyta r� Clive sz�rakozottan. - Csak besz�lj�k meg, mikor j�ssz �t, mert n�hol kellemetlenek az �tviszonyok! Elj�v�k �rted, ha Chuck nem k�s�r el.

Jessy kedves mozdulattal f�lrebillantette fej�t:

- �s mi van, ha �n egyiktek k�s�ret�re sem tartok ig�nyt?

- Olyan nincs! - jelentette ki Clive. - Kettõnk akarat�val �gyse sz�llhatsz szembe! Mi f�lt�nk, te meg belenyugszol!

- Sz�ks�getek van m�g valamire, fi�k? - k�rdezte.

Chuck meg�rintette az arc�t:

- Nincs, sz�vem.

- Akkor lefektetem Pault, �s megn�zem, mit csin�lnak anyu�k, meg Angie-�k. Azt�n majd visszaj�v�k hozz�tok.

Wilson meleg szeretettel n�zett ut�na, majd pohar�ba b�mul� bar�tj�ra pillantott, �s figyelmesen tanulm�nyozta az arc�t:

- �, dehogy! Lillyvel nem lehet veszekedni. Olyan, mint egy kakukkos �ra, amit egyszer felh�ztak, az�ta egyfolyt�ban ism�telgeti bizonyos idõk�z�nk�nt ugyanazt.

- Sok f�rfi boldog lenne, ha engedelmes feles�gre tehetne szert, te meg el�gedetlen vagy, mert nem sz�ll szembe az akaratoddal?

- H�t nem �rted, Chuck?! �n sem vagyok t�k�letes! Nem lehet mindig j� az elk�pzel�sem! Egy f�rfi az�rt nõs�l, hogy legyen t�rsa, aki m�s szemsz�gbõl l�tja a dolgokat, ezzel seg�t a helyes d�nt�sben.

- Mondod te, �s vallom �n. A legt�bb f�rfi azonban az�rt nõs�l, hogy legyen csel�dje �s h�l�t�rsa. A f�rfiak t�lnyom� t�bbs�ge ilyen, �s abban a korban, amelyben Lilly �lt, ez fokozottan �gy volt. Nem meri egyenrang�nak �rezni mag�t veled, hisz t�bb �vsz�zados hagyom�nyt, �s nevel�st nem lehet egyik napr�l a m�sikra megv�ltoztatni.

- De Chuck, h�t hol vagyunk m�r att�l a kort�l?! - fakadt ki Burly, k�t kez�be fogva fej�t. - H�t az�ta kint j�rtunk a csillagok k�z�tt, irgalmas isten, megv�ltozott a vil�g k�r�l�tt�nk! Nem d�delgethetj�k a m�lt eszm�nyeit korszakokon �t; mindenkinek alkalmazkodnia kell az �j vil�g t�rv�nyeihez!

- Igazad van, bar�tom. Jelen esetben a te feladatod, hogy ezeket a t�rv�nyeket megismertesd vele! - jegyezte meg Wilson. - Olyan�rt h�borogsz, ami�rt eddig harcolt�l.

- Azt hittem, be fog tudni illeszkedni, de az al�zat�val nem tudok mit kezdeni.

- Te is tudod Clive, hogy Lillyt als�bbrendûk�nt kezelt�k. Erre te most azt pr�b�lod elhitetni vele, hogy õ a legfontosabb! Huszonegy �ves. Kialakult vil�gn�zet�t nem lehet m�r jelentõsen befoly�solni.

A rendõrfõn�k hallgatott. Wilson arc�n õszinte k�v�ncsis�g:

- Clive, ha m�r a vil�gn�zetn�l tartunk, Lilly nem tûnik �szt�nl�nynek, pedig nem tan�ttatt�k. Honnan a tud�sa?

- Sindytõl �n is k�rdeztem m�r, �s igen k�l�n�s v�laszt adott. Lilian felfogja az emberek gondolatainak kisug�rz�s�t, �gy tanul, m�sok tud�s�b�l.

- Telepatikus �ton?

- Nem. A telep�tia k�lcs�n�ss�gen alapul. Lilly egyoldal� kapcsolatot k�pes l�tes�teni. �rz�kel, felfog, meg�rt, �s feldolgoz. Sindy elmondta, hogy szorong�sait a nõv�re k�pes volt feloldani m�g akkor is, ha nem voltak egy szob�ban, egym�s k�zel�ben. A palot�n k�v�l is nemegyszer �rezte, hogy Lilly seg�t lek�zdeni a f�lelmeit, a rosszkedv�t. Megnyugodott, ha Lilly kapcsolatba l�pett vele.

Szemmel l�that�an Wilsont egyre ink�bb �rdekelte a t�ma:

- Lilly eszerint hat�st tud gyakorolni az emberek �rzelmeire. Elk�pzelhetõ, hogy a lelki f�jdalom megsz�ntet�s�ben is seg�teni tud?

- Igen, Sindyvel t�bbsz�r megtette.

Chucknak esz�be villant a jelenet, mikor haza�rve, Jessyre a kertben �lve tal�lt r�, �s a nõ azt a furcsa megjegyz�st tette, hogy van valaki a v�rosban, aki feloldja a f�jdalm�t. Lilly tette volna? Õ akkor a v�r�sszemûre gyanakodott, de nem �rtette, hogy Jessy mi�rt annyira nyugodt, mert amikor a v�r�sszemû a hatalm�ba ker�tette, Jessy nem is tudott mag�r�l, �s olyankor bizony sz� sem volt nyugalomr�l!

"Eszerint h�l�val tartozom Liliannek" - gondolta.

Clive elszontyolodva �ld�g�lt. T�nyleg, mi baja lehet? Tal�n a vil�g legt�k�letesebb asszony�t birtokolja, ehhez k�pest meglehetõsen savany� k�pet v�g. Wilson tûnõdve n�zte bar�tj�t, �s amit leolvasott az arc�r�l, megh�kkentette. A csal�dott szerelmes minden k�nja sug�rzott a k�ts�gbeesett tekintetbõl.

- Clive, igaz ugyan, hogy nem r�m tartozik, de nem az a bajod neked, hogy Lilly nem enged... - elharapta a mondatot.

Clive s�hajtott:

- Eltal�ltad, Chuck. Az eny�m is meg nem is. Megal�z� errõl besz�lni. �rzem, hogy szeret, de ha k�zeledek hozz�, olyan riadt �s k�ts�gbeesett, mint az õzike, aki orvvad�sz csapd�j�ba esett. �n meg nem vagyok Spector-f�le d�vad, hogy csak az�rt is megszerezzem, amit akarok.

- De Clive, tudod, hogy õt nem vil�gos�totta f�l az anyja, mert nem is akart�k f�rjhezadni! Te beleszerett�l, a lelk�be �s most az�rt teszel neki szemreh�ny�st, mert f�l elfogadni t�ged? Ki tan�tsa meg szeretni, ha nem te, a f�rje? Vagy tarts szeretõt, �s hagyd b�k�n Liliant! Hadd �ljen a saj�t vil�g�ban! Tudtommal �gy se vagy sokat mellette.

- Tudod, gyûl�li a nappalokat. Mikor odakint �rad a f�ny, õ visszavonul szob�j�ba, az �jszakai �gbolt viszont elk�pr�ztatja. Nagyon szereti a csillagokat, a havat, a fenyvest, a cs�ndet.

- Tiszta, �rintetlen l�lek - b�lintott Wilson. - A kolostorban kellett volna hagynod.

- Ott meghalt volna!

- Igen, lehet - hagyta r� Chuck. - De ha elfordult�l tõle, nem mindegy neki, hogy gyerekkora �ta nem szerett�k, vagy most melletted �l szeretetlens�gben?

- Nem �rted, Chuck. �n im�dom! Õ nem szeret!

- Csup�n nem tudja, mit akarsz tõle. Deh�t abban a r�gi korban is k�zeledtek a f�rfiak a n�kh�z, csak meg kell tal�lnod az utat Lilian sz�v�hez. Nagyon gyorsan k�vette a h�zass�gk�t�setek az ismerets�geteket, �s id�t kell adnod neki, hogy annyi �v mag�ny ut�n hozz�szokjon �lland� jelenl�tedhez. Lehet, hogy hosszabb ideig kell udvarolnod neki, mint egy mai vil�gban nevel�d�tt l�nynak, deh�t ennek v�gig tudat�ban volt�l, nem? Azt mondom neked testv�r, mivel a f�rje vagy, neked kell megtan�tanod õt szeretni! Egy kem�nyk�t�sû zsaru, aki hadseregnyi motorossal szembe mert sz�llni, csak nem torpan meg a feles�ge h�l�szob�ja elõtt?

Clive Burly lassan bandukolt hazafel�. Ki akarta szellõztetni a fej�t, ne vegy�k �szre, mennyit ivott. L�tta a sz�nt a h�z elõtt, a lovakat m�g nem fogt�k ki. T�relmesen �lldog�ltak, lehellet�k p�r�j�ba burkol�zva.

- Felelõtlens�g! - kelt ki mag�b�l �s meggyors�totta l�pteit a kihalt utc�n, ahol csak a h� hullott v�gtelen t�megben �s mind nagyobb csendbe burkolta a vil�got. Az �llatok �rvendezõ szuszog�ssal fogadt�k. Clive megsimogatta a fej�ket �s bez�rg�tt a kopogtat�val. A kapu kiny�lt:

- Bocs�natot k�rek, uram, azonnal kifogunk!

- De eddig mi�rt nem tett�k meg? Legal�bb k�t �r�ja hazak�ldtem a sz�nt! A lovak az�ta kint dideregnek? Az �rnõ nem sz�lt, amikor haza�rt?

- Nem, uram...

Clive felt�zelte mag�t. El�g volt! M�resre tan�tja, ha sz�zszor a korm�nyz� l�nya is! Tudta, hogy az ital dolgozik benne, de nem b�nta. Ezen az �jszak�n nem t�rõdik az ellen�ll�s�val, v�g�l is az asszonya! Nem, eddig nem volt az, de most azz� fogja tenni!

M�g hallotta, hogy a komornyik ut�na sz�l, de nem t�rõd�tt vele. Felrohant a l�pcsõk�n. Csak feles�ge szob�ja elõtt f�kezett le. B�r tudta, hogy a folyos� felõli ajt� mindig z�rva van, nem volt hajland� semmif�le kompromisszumra. Ma nem! Lenyomta a kilincset, de a z�r nem engedett, ahogy sz�m�tott is r�.

Fellobbant benne a d�h:

- A f�rjed elõtt z�rod be az ajt�dat?! - �v�lt�tte, �s akkor�t r�gott, hogy az ajt� k�tfel� esett. Clive berontott. A szobal�ny riadtan ugrott f�l a f�s�lk�dõasztalt�l, ahol eddig k�t karj�ra borulva szendergett.

L�tva gazd�ja feld�lt arc�t, �rezve a belõle �rad� italszagot, s�padtan h�tr�lt a falig.

- Te mi�rt nem alszol m�g? M�r r�g a szob�dban lenne a helyed! - sz�lt r� nyersen a f�rfi. - Eredj ki! Az �rnõdh�z j�ttem!

- Uram... - dadogta a hal�lrav�lt l�ny. - Az �rnõ... nincs itt!

- Hol lenne?! - Clive f�lrer�ntotta a baldachin f�gg�ny�t �s l�tnia kellett, hogy feles�ge �gya �res! - Hova ment?!

- Uram, hisz egy�tt mentek el! - suttogta f�l�nken a l�ny. - �s ha �n most j�tt haza, akkor az �rnõnek is most kellett megj�nnie...

- Uram! - hallatszott az ajt�b�l. A h�zvezetõnõ gyerty�val a kez�ben �llt, m�g õ is fel�lt�zve virrasztott. - Lilian �rnõ nem �rkezett haza, ez�rt nem voltak kifogva a lovak, minthogy �szre sem vett�k, hogy a sz�n odakint �ll. A lovak bizonnyal magukt�l tal�ltak haza.

Clive erõt vett mag�n, kez�t �k�lbe szor�totta, hogy leplezze remeg�s�t:

- Azt akarj�k mondani, hogy Lillyt nem l�tt�k... mi�ta elment�nk itthonr�l? - mondta megbicsakl� hangon.

- Igen, uram - b�lintott a h�zvezetõnõ.

Burly kiviharzott a szob�b�l, le a l�pcsõn, �t az udvaron, ki az utc�ra, ahonnan ekkorra m�r eltûnt a sz�n. K�ts�gbeesetten forgol�dott, de olyan sûrûn esett a h�, hogy az õ im�nti nyomait is csaknem teljesen belepte.

Z�g� fej�t a hideg kõfalhoz t�masztotta, majd rohanni kezdett Wilson h�za fel�. Olyan vadul d�r�mb�lt, hogy csaknem bet�rte a kaput. Mikor Chuck beeresztette, Clive a gall�rj�ba kapaszkodva elhadarta neki, mi t�rt�nt.

Wilson arca elborult:

- Azonnal fel�lt�z�m �s indulunk! Addig szedd �ssze a zsarukat!

- Uram, vesz�lyess� �s j�rhatatlann� v�lnak az utak - jegyezte meg csendesen az egyik rendõr, de Clive nem is hallotta. - Vissza kellene fordulnunk, mert mi is bajba ker�lhet�nk!

- Forduljanak vissza! - vont v�llat Jessica. - Mi tov�bbmegy�nk!

- Ha a h�lgy marad, �n se h�tr�lok meg! - sz�lalt meg egy fiatal rendõr �s ez eld�nt�tte a vit�t.

Chris a havat r�zta sapk�j�r�l. Farkas�v�lt�st hozott fel�j�k a sz�l.

- Merre szoktatok s�t�lni Lillyvel? - n�zett k�r�l Chuck.

- Ott, ann�l a sziklakiugr�n �lltunk est�nk�nt, onnan b�multuk a falut - mutatta Clive, a kuty�s rendõr�k nyom�ban j�rva.

- H�t az most �res - cs�v�lta fej�t Wilson. - �s ha õ �r�k �ta idekint van...

- �l! - v�gott a szav�ba hevesen Clive. - �l! �lnie kell, mert... - elhallgatott. - �l! - ism�telte makacsul.

A h�es�s sz�netelt, mintha megsz�nta volna a kis csapatot.

- Ne agg�djon, uram! - v�gasztalta fõn�k�t egy idõsebb zsaru. - Ezek a kuty�k nem elõsz�r kutatnak ember ut�n.

- �s mindig megtal�lt�k az eltûntet? - csapott le r� Burly.

V�lasz nem �rkezett.

"Ennyit a kil�t�sainkr�l" - gondolta Harrison, de b�rmilyen rem�nytelennek tûnt is, hogy nyom�ra akadjanak egy asszonynak a havas �jszakai hegyek k�zt, nem akarta Clive-et m�g jobban elkeser�teni gy�szos v�gk�vetkeztet�ssekkel.

Tal�n, mert meg volt gyõzõdve arr�l, hogy ha õ keresn� Angie-t, Clive is �pp�gy mell� �llna, mint ahogy most õ teszi Lilly�rt.

- Mibõl gondolod, hogy idej�tt? - Jessy nagyon f�radt volt, de hõsiesen titkolta. A pihenõ alatt Chuck �l�be f�szkelte mag�t, �gy meleg�tett�k egym�st. El sem lett volna szabad j�nnie, tekintettel �llapot�ra, b�r m�g csak a harmadik h�napban volt. Chris �s Clive legnagyobb elk�ped�s�re Wilson megengedte, hogy elk�s�rje õt.

- Erre kellett j�nnie! - mondta Clive meggyõzõd�ssel. - El�g j�l ismerte a k�rny�ket, m�sodik h�napja naponta idej�rtunk. Nem tudom, mi�rt ment el, de meg fogom tal�lni, ha �t is kell �rte kelnem ezen a hegyl�ncon!

Az ugat�s k�zelebbrõl hallatszott, �s felbukkantak a kuty�s mentõs�k.

A rendõrfõn�k f�radts�g�t feledve ugrott talpra:

- Haszn�t vett�k Lilian kesztyûj�nek? Szagot fogtak a kuty�k?

Clive nem hitt a szem�nek, mikor a barlang hom�ly�ban megb�v� alakot megpillantotta, akit a kuty�k csaholva fogtak k�r�l. Lilian elk�k�lt sz�jjal, arc�ra fagyott k�nnyekkel �bren volt, de nem mozdult.

Clive t�rdrerogyott mellette, �s mag�hoz �lelte. A mentõs�k visszaparancsolt�k a szûk�lõ kuty�kat.

Wilson odany�jtott neki egy pokr�cot. Clive belecsavarta Lilly dermedt test�t �s a karj�ba vette. Neh�z volt az �t visszafel�, minden l�p�s�rt meg kellett k�zdeni�k a m�ly�lõ h�ban, a kuty�k azonban csalhatatlan �szt�nnel vezett�k haza a f�radt mentõcsapatot.

A vesz�lyesebb helyeken Chuck �s Chris seg�tett Clive-nek, aki m�st nem engedett Lilian k�zel�be.

Clive Burly le�lt feles�ge �gy�nak sz�l�re:

- Mi�rt tetted, Lilly? - hangj�ban nem volt szemreh�ny�s.

- Haragudt�l r�m, j� uram, �s magamra hagyt�l.

- Mi�rt nem j�tt�l haza?

- Nem volt r�m sz�ks�ged, ez�rt elmentem.

- Meghalhatt�l volna! Hideg van �s a hegyek k�zt vesz�lyes vadak k�sz�lnak!

- Te is vad volt�l, �s idegen.

- �s ha nem tal�lunk r�d? Megfagyt�l volna!

- Akkor most nem tehetn�l nekem szemreh�ny�st, j� uram.

A zsaru k�ts�gbeesett:

- Mit �rzel ir�ntam, Lilly?

- H�l�s voltam neked �s tiszteltelek. Eddig.

- Eddig? �s most?

Nem kapott v�laszt. Lilian lehajtott fejjel �lt �gy�ban. A f�rfi az �lla al� ny�lt, �s k�t ujj�val felemelte, hogy a szem�be n�zhessen.

- Elhiszed nekem, hogy nagyon szeretlek?

- Ha mondod, uram, bizony�ra �gy van.

- De �n azt k�rdeztem, te elhiszed-e?

- Eddig m�s volt�l. Kedves �s t�relmes. Tegnap azonban megv�ltozt�l. Meg tudt�l volna semmis�teni f�ktelen d�h�dben, �s nem tudtam, hogyan tegyem j�v� bûn�met, hisz azt sem tudtam, mit k�vettem el.

Tenyer�be szor�totta a k�t hideg kis kezet �s r�juk lehelt:

- Szeretn�m, ha a nevemen sz�l�tan�l, ahogy Jessy se "j� uram"-nak sz�l�tja f�rj�t, hanem azt mondja neki: Chuck! Meg�rtem, hogy neh�z megszoknod annyi mag�nyos �v ut�n, hogy valaki �l melletted, de feles�g�l j�tt�l hozz�m �s a h�zass�g t�rsas�let. Szeretn�k k�zelebb ker�lni hozz�d, an�lk�l, hogy megr�m�ten�lek. T�bbet szeretn�k kapni tõled, mint amit adsz, �s t�bbet szeretn�k adni neked, mint amit el akarsz fogadni tõlem...

Lilian hallgat�sa zavarba ejtette a f�rfit. �gy l�tszott, tudja, mirõl besz�l a f�rje, de nem akar tudom�st venni r�la. Clive m�shogy pr�b�lt k�zel�teni:

- Boldogg� tenn�l, ha elõsz�r is a nevemen sz�l�tan�l! �n nagyon szeretem kiejteni a nevedet. Gy�ny�rû neved van, Lilly...

- Az �n nevem nem Lilly.

Hangj�b�l ez�ttal hi�nyzott az al�zat. Clive nem hitt a f�l�nek:

- Hogy �rted ezt?

- Mr.Belfort akarata �rv�nyes�lt, midõn Liliannek keresztelt. Az �n nevem Laurianne de Charmentille!

A f�rfi torka kisz�radt:

- �gy �rtsem, a korm�nyz�... nem az ap�d?

- Az�rt pr�b�ld meg - k�rte Burly.

- Mr.Belfort le�nyak�nt sz�lettem. Volt egy ikertestv�rem, akit elpuszt�tottak, mert torzsz�l�tt volt. Senki nem tudott r�la a sz�leimen �s az orvoson k�v�l. M�g Sindy sem.

- �s akkor te... te honnan tudod?

- Lelki kapcsolat volt k�zt�nk. Hallottam a hal�lsikoly�t... �t �vig voltam egyed�l. Akkor egy elhagyatott, k�sza l�lek k�zell�t�t �reztem, �s �r�ltem j�vetel�nek. �jra volt l�lektestv�rem. De õ erõsebb, komolyabb akarat volt, �s elnyomta fejlõdõ gyermeki tudatomat...

- Te nem beteg vagy, hanem õr�lt... - suttogta Clive d�bbenten.

A hideg kis kezek kiszabadultak tenyer�bõl:

A nõ megcs�ndesedett:

- Eml�kezz, uram, a kolostorban besz�ltem neked errõl az idegen l�lekrõl.

- Igaz, de �n m�sk�nt �rtelmeztem szavaidat.

- Eszerint ha hamarabb tudod ezt, nem harcolt�l volna �rtem?

- Ne gy�t�rj! - k�ny�rg�tt Clive. - Oszd meg velem titkodat, azt�n adj idõt, hogy a tudatom is feldolgozza, amit az agyam felfogott, �s v�g�l a sz�vem tal�n v�laszt tud adni a k�rd�sedre. Elõsz�r is tudnom kell, ki az a Laurianne!

- Vele besz�lsz most, uram. Az a gyermek, aki Lillyben �lt, elkorcsosult m�r. Nem fejlõdõk�pes, Lilly az�rt v�ltozott meg �t�ves kor�ban... �n, az a k�sza l�lek, �n, Laurianne vagyok most itt melletted. Az �n tudatom ir�ny�tja Lilian test�t, engem szeretsz Lilian test�ben, ha szeretsz egy�ltal�n...

- Egy francia lovagv�rban �ltem, sz�zadokkal ezelõtt. Egy f�rfira v�rtam �vekig, aki azt �g�rte, mielõtt a kereszteshadj�rat katon�j�v� lett volna, hogy visszaj�n �rtem, de sosem l�ttam viszont. H�szesztendõs voltam, mikor megtudtam, hogy meghalt... A k�vetkezõ hajnal m�r nem virradt f�l sz�momra. �nkezemmel vetettem v�get �letemnek, de a lelkem nem tudott megnyugodni, �s birtokba vett egy ifj� testet, hogy abban �ljen tov�bb. Azt rem�ltem, hogy �jra megtal�lom lovagomat, aki ut�nam v�gyakozva hasonl�k�ppen �lt testet. �s amikor megismertelek, azt hittem, te vagy az, hiszen szavaid az �n elveszett m�ltamb�l sz�ltak! Tegnap gyõzõdtem meg arr�l, hogy csup�n Lilian sz�ps�ge �s Laurianne cs�ndes b�nata bûv�lt meg elsõ alkalommal. C�ltalan dolog volt v�gig�szni az idõ �ce�nj�n. Ha elpusztulok, Lilian test�t a saj�t visszamaradott lelke fogja uralni s ez annyit jelent, hogy a feles�ged egy �t�ves gyermek esz�vel fog gondolkodni, az �t�ves szinten megragad� gyermeki tudat ir�ny�tja majd egy asszony test�t...

- Ak�rki besz�l is belõled, szeretlek, Laurianne! Mondd, mivel tegyem j�v� tudatlans�gomban elk�vetett bûn�met?

- Csak annyit k�rek tõled, uram, ha v�gk�pp elerõtlenedem, sz�lni fogok. �s akkor vess v�get Lilian �let�nek! M�lt�s�ggal �ltem v�gig ezt az �letet is, megõriztem e test tisztas�g�t; megal�z� lenne sz�momra a tudat, hogy ezut�n egy kisgyerek j�tszik a homokoz�ban ezekkel a kezekkel, melyek komoly f�rfiak h�dol� cs�kjait �rezt�k... - elcsuklott a hangja. - �rted, mirõl besz�lek?

Clive mag�hoz �lelte, �s Laurianne sok �v csal�dotts�g�t s�rta el a v�ll�ra borulva.

- Szerettem volna k�nnyed �s j�t�kos lenni, mint Sindy, de k�ptelen voltam r�. Engem is szerettek volna... tal�n, de �gy... megijesztettem õket. Laurianne-k�nt �vekig v�rtam egy toronyszob�ba z�rva a kedvesemre, Liliank�nt �jabb �vekig... tal�n r�d, az�rt, hogy most elf�sultan, rem�nyveszetten a megv�lt� hal�lra v�rjak...

Clive ringatta az �l�ben �s hagyta, hadd besz�ljen. Sosem tapasztalt nyugalom �radt sz�t benne, m�g hallgatta a cs�ndes f�jdalomkit�r�s sz�vf�jd�t� hangjait.

- Csak te tudod titkomat ezen a vil�gon, s miut�n t�ged is elvesz�telek, v�gleg magamba z�rk�zom s t�bb� nem ny�lok meg senki elõtt...

- Te vagy ezen a F�ld�n a legt�k�letesebb l�ny! - mondta Clive cs�ndesen.

- H�t persze - s�hajtott a l�ny. - Ez�rt a legboldogtalanabb is.

- Nem, nem vagy boldogtalan. Gondold el, mi t�rt�nik, ha nem Lilian test�ben sz�letsz �jj�! H�l�snak kell lenned Mr.Belfort-nak, aki nem z�ratott elmegy�gyint�zetbe, vagy nem dobott az utc�ra, hisz nem tudt�l magadr�l...

- Meg�rtettem, mi t�rt�nik velem �s k�r�l�ttem...

- De a sz�leid ezt nem tudhatt�k!

- Igazad van, Clive. H�l�s vagyok Mr.Belfort-nak, mert hagyott �lni az �n belsõ vil�gomban. �s Sindynek, aki j� volt hozz�m, �s �nmagam�rt szeretett. �s h�l�s vagyok neked, hogy elhitetted velem, l�tezik becs�let �s �nzetlens�g ebben a kegyetlen vil�gban is.

- L�tezik, Laurianne! Hidd el, hogy l�tezik! �s szerelem is. Csak te nem tudod, mi tartozik ebbe a fogalomba. Ha szeret�nk valakit, mindenest�l szeretj�k. Hangod sz�momra a legszebb muzsika, szemedben m�ly hegyi tavak krist�lyvize csillog, mozdulataiddal a legkecsesebb hatty� lebben �teri magass�gokba, leoml� hajad s�ly�val a v�zes�s g�rd�l al� a szirtekrõl, ajkad... - hevesen megcs�kolta, �s egy hossz� perc m�lt�n vonakodva engedte el. - A szerelem mindenhat� �s nemcsak egym�s lelke, de egym�s teste ut�n is v�gy�dunk. Ha lovagod valaha r�g feles�g�l vett volna, õ is azt k�rte volna tõled, amit �n k�rek most. Ez az �let rendje. S ha egy �letet egy�tt le�l�nk, �s meg�regsz�nk, a testi v�gy�d�s elhamvad, �s �tadja hely�t a szeretetnek, mely a szerelemn�l sokkal erõsebb kapocs, de a m�lt forr� eml�keibõl t�pl�lkozik. Most �n k�rdezlek, hogy �rted-e, mirõl besz�lek?

- Igen. De ha �n is olyan leszek, mint b�rmely m�s ma �lõ asszony, az �rzelmeid megfakulnak. K�z�ns�ges, esendõ nõv� v�lok majd a szemedben.

- Nem, Laurianne! Egyetlen nõ sem k�z�ns�ges �s esendõ, mert szeret egy f�rfit! Higgy nekem! Ha m�ltad vil�g�ban a f�rfiak csak a nõk lelk�t szerett�k volna, a jelen m�r nem is l�tezne! Engedd, hogy szeresselek, Laurianne…

...�s a m�lt �tadta mag�t a jelennek, hogy megsz�lethessen a j�võ.

A f�rfi fej�be nyomta kalapj�t �s felh�zta szarvasbõrkesztyûj�t:

- Dehogy hib�ztatom mag�t! Rem�lem, nem veszett �ssze miattam ezzel a tetûf�szekkel.

- M�ltkor Eastmen miatt akart felmondani nekem. Azt�n Sheedy fuvarja miatt. Kezdem megszokni.

- Ne kock�ztasson, Sharon! Ha Griserband valakit meneszteni akar, �gyis lap�tra teszi! Egy sofõr v�ndormad�r. Legfeljebb m�sik speditõrc�get keres. Mag�nak azonban nem mindegy, milyen fõn�kkel dolgozik! Mindenesetre sokat v�rtam ettõl a fuvart�l. Mondja, visszamondt�k, vagy m�s kapta meg?

- Az ut�bbi, Mark - hajtotta le fej�t a titk�rnõ.

A kamionos a fõn�k ajtaj�ra n�zett, tekintete fell�ngolt, de erõt vett mag�n.

T�voz�sra k�szen a kilincsre tette kez�t. A titk�rnõ zavartan �llt elõtte:

Lester meglepetten n�zett le a l�nyra. Kesztyûs kez�vel meg�rintette az arc�t:

- Persze. Idõnk�nt majd ben�zek mag�hoz...

- Lester! M�g mindig itt van?! Nem fejeztem ki magam el�g �rthetõen, hogy nem tartok ig�nyt a tov�bbiakban a munk�j�ra?!

- Dehogynem! - mondta g�nyosan a sofõr. - Csak a vak meg a s�ket nem �rtette az �n felvil�gos�t�s�t!

- V�ge a munkaidõnek, h�tfõn megkapja a pap�rjait, most menjen! Miss Grant, j�jj�n be!

Sharon szolg�latk�szen k�vette fõn�k�t, de az ajt�ban meg�llt, �s visszan�zett. Lester elkapta r�m�lt pillant�s�t:

- Ne agg�djon, Sharon, legfeljebb egy�tt megy�nk, ha mag�t is kir�gja!

A titk�rnõ eltûnt az ajt� m�g�tt, �s Lester is indult volna, de valami arra k�sztette, hogy maradjon m�g.

Leereszkedett Sharon forg�sz�k�be, �s kez�be vette dosszi�j�t, melyet a titk�rnõnek m�g nem volt ideje eltenni fõn�ke sz�nrel�p�se �ta �s d�bbenten olvasta a bejegyz�seket, miszerint megb�zhatatlans�ga �s fegyelmezetlens�ge miatt nem kaphat munk�t.

Lesterben forrt a d�h: mi az, hogy megb�zhatatlan?! Ennek a p�khendi szem�tnek dolgozik negyedik �ve, lenyeli a megal�ztat�sokat az�rt, hogy most kir�gj�k?!

- Engedjen ki, Mr.Griserband!

- Elvesz�theti a munk�j�t, Miss Grant! Kap fizet�semel�st, lak�st, ruh�kat; nem is ker�lne k�l�n�sebb erõfesz�t�s�be, hogy ki�rdemelje. A feles�gem nem �rdekel, mag�nak meg nincs senkije...

- Felmondok, uram! K�rem, adja ide a kulcsot! Ki akarok menni!

- K�r visszautas�tania! Ne legyen bolond, a maga szempontj�b�l elõny�sebb, ha enged...

- Ne k�zeledjen! - Sharon m�r s�rt.

- F�l�sleges l�rm�znia, hisz h�tv�ge van, mindenki hazaigyekszik ilyenkor! Nyugodjon meg �s besz�lj�k meg a dolgot, azt�n...

- Nincs mit megbesz�ln�nk! Ha nem enged el, akkor...

- Akkor mi lesz? Mivel tud maga engem megfenyegetni, Miss Grant?

- F�ljelentem! - hallatszott a k�ts�gbeesett hang.

- �s mit gondol, melyik�nk szav�nak fognak hinni? M�r ha egy�ltal�n eljut a rendõrs�gig. Ne karmoljon, a szents�git! Ne kap�l�zzon, nem �rti, hogy hi�ba ellenkezik velem...

- Mi az istennyil�t keres m�g mindig itt, Lester?! - igyekezett Griserband rendbehozni �lt�z�k�t, emellett pedig megtartani gõgj�t.

A r�villan� izz� tekintet elõl azonban megh�tr�lt.

A kem�nyk�t�sû kamionos egyet l�pett fel�je, mik�zben Sharon zokogva futott ki mellette a szob�b�l.

Annak a p�r - bar�ts�gosnak nem nevezhetõ - sz�nak, melyet Mark Lester a volt fõn�k�vel v�ltott, nem volt szem-�s f�ltan�ja, de Josh Griserband a kamionsofõr t�voz�sa ut�n felh�vta a rendõrs�get, hogy megfenyegett�k.

- K�sz�n�m, hogy bej�tt... - suttogta Sharon �sszekuporodva az �l�sen.

Lester a v�ll�ra bor�totta kab�tj�t:

- Megnyugodott?

A l�ny b�lintott �s beburkol�zott a kamionos kab�tj�ba.

- Hazaviszem - Mark kikanyarodott a parkol�b�l. Nem is lepõd�tt meg, hogy mikor el�rte a fõutat, egy rendõraut� keresztbe �llt a kamion elõtt.

Mark le�ll�totta a PETERBILT dohog� motorj�t �s kinyitotta a sofõrf�lke ajtaj�t:

- K�sz vagyok az egy�ttmûk�d�sre - sz�lt le minden indulat n�lk�l.