K�t h�nap m�lt�n nem b�rta tov�bb. L�tnia kellett Sharon Grantet, ha messzir�l is, ha titokban is... Mivel id�nk�nt hallott Lesterr�l, tudta, hogy az�ta nem j�rt arrafel�, de m�g mindig id�re volt sz�ks�ge; t�ls�gosan friss �s m�ly volt a sz�v�n ejtett seb, hogy hinni tudjon a n�nek, akiben pedig megtal�lta az eddig oly hi�baval�an keresett ide�lt.

Egy ny�ri reggelen John ism�t leparkolt a kert�szet udvar�n.

Mrs. Grant f�radt l�ptekkel ment �t az udvaron, fej�t k�z�ny�sen ford�totta el a leugr� sof�rr�l.

- �sszek�sz�tett�k a sz�ll�tm�nyt? Ha m�g nem, seg�tek...

- Nincs sz�ks�g mag�ra. Menjen vissza az orsz�g�tra, �s felejtsen el minket. Eladom a h�zat a kert�szettel egy�tt...

- Mi�rt?! Hisz annyi munk�t �ltek bele! Mib�l akarnak �lni ezut�n?

- Nem tartozik mag�ra, Mr.Shanon - az asszony megd�bbent�en hidegen viselkedett, mintha hetekkel ezel�tt nem is � sz�l�totta volna fi�nak. H�tat ford�tott, �s fak�pn�l hagyta a kamionost. John szinte berobbant a konyh�ba. Sharon f�z�tt. Felpillantott, szem�t el�nt�tte a k�nny, de nem sz�lt.

A f�rfi eln�zte az er�sen lefogyott, s�padt teremt�st �s nem �rtette mag�t. Hogyan tudott elmenni, hogyan tudta itthagyni, mikor m�r a l�t�s�t�l is gyorsabban dobog a sz�ve, szilajabban sz�guld ereiben a v�r...

Er�t vett mag�n �s eml�kezet�be id�zte Lestert, de most ez sem seg�tett. Mark el�g ok a f�lt�kenys�gre, b�r az�ta megk�rd�jelezte mag�ban ezt is.

Mindegy. Mivel a l�ny nem k�zeledik hozz�, neki kell kezdem�nyeznie, hisz v�g�lis � ford�tott h�tat ennek a helynek.

- Dolgom volt. De... visszaj�ttem! �desany�d azzal fogadott...

- Elk�ld�tt. �n is elk�ldelek.

- Igazs�gtalan vagy! - n�zett szem�be a f�rfi kem�nyen.

- Biztos igazad van - hagyta r� Sharon.

A sof�r lassan k�zeledett, de a l�ny kit�rt el�le.

- Menj innen! Menj vissza oda, ahol az elm�lt k�t h�napot t�lt�tted!

Szem�b�l folytak a k�nnyek. Ki akarta ker�lni a kamionost, hogy el�rje a szobaajt�t �s bez�rk�zzon. John el�llta az �tj�t.

- Tudod, mi�rt mentem el! De l�tod, megint itt vagyok! Ne j�tszd a s�rtettet, Sharon! Felelj, mert most m�g �rdekel a v�laszod! �desany�d furcs�n viselkedik. �s te is. T�rt�nt valami, hogy el akarj�tok adni a kert�szetet?

- K�t h�nappal ezel�tt el akartam mondani neked. M�ra elvesztette a jelent�s�g�t... F�l�slegesen maradn�l. Ne �rints meg!

A f�rfit azonban m�r nem lehetett elt�ntor�tani; beszor�totta a l�nyt a sarokba, �s k�t csukl�j�n�l fogva a falhoz szegezte.

- Kis h�j�n a feles�gem lett�l, �s b�rhogy f�jt is let�rts�ged l�tv�nya Lester t�voz�sa ut�n, visszaj�ttem, mert m�g mindig szeretlek! Jogom van tudni, tudni akarom, mi�rt b�nsz �gy velem!!!

A l�ny arca megvonaglott a f�jdalomt�l, de a kamionos nem t�r�d�tt vele. Sharon szem�ben a felismer�s f�nye gy�lt:

- Most m�r �rtem. F�lt�keny volt�l!

- Igen, f�lt�keny! Nem akarok Lester �rny�k�ban �lni!

- Marknak semmi k�ze ahhoz, ahogy akkor l�tt�l, de m�r mindegy...

- Nem mindegy, mert ha nem Lester �ll k�zt�nk...

- Nem, John. Nem Lester v�laszt el t�led, hanem a betegs�gem, melyr�l aznap szereztem tudom�st, mikor elindult�l hossz� fuvarba. Nem akartam betegen l�pni a h�zass�gba, �s any�m elk�s�rt az orvoshoz. M�r r�g�ta szorongtam. M�s gondjaim is voltak, de hogy mi...

Elf�lt a hangja. Csukl�j�val a f�rfi kez�ben erejevesztetten lecs�szott a fal t�v�be, b�jos von�sait f�lelem torz�totta el: - John �n r�kos vagyok...

Shanont mintha meg�t�tt�k volna. Lassan ereszkedett t�rdre a l�ny mellett, �s nem tudott szabadulni d�bbenet�b�l. Szorongatta a k�t v�kony kezet, �s nehezen l�legzett, mintha m�zs�s s�lyokat g�rgettek volna v�ll�ra �s mell�re.

B�multa Sharont, �s k�ptelen volt megsz�lalni. Nem volt szava a vigasznak ily nagyfok� k�ts�gbees�sre.

- M�r akkor is k�s�sben voltam, mikor megtudtam, de azt rem�ltem, te majd er�t adsz, hogy b�tran menjek be a m�t�be... az tal�n m�g seg�tett volna rajtam… De elhagyt�l �s �sszeomlott az er�s v�r, amit te jelentett�l sz�momra. Fejet hajtottam a sors el�tt. Az es�lyem null�ra cs�kkent... Ha hamarabb tudom, hogy hal�lra�t�lt vagyok... Minden b�n engem terhel! Mit sz�m�tott volna, mit tesz velem Griserband, ha tudom, hogy n�h�ny h�nap van csak h�tra az �letemb�l... Nem sodortam volna bajba Lestert, nem halt volna meg Irwin, meg az a pil�ta...

- Hagyd abba! - sz�lt r� Shanon rekedten. - Lester a v�delmedre kelt, j�l tette, de m�r r�g nem ez a t�t! Most azonnal �sszek�sz�lsz �s beviszlek a k�rh�zba!

- Nem megyek. M�r nem. H�rom h�tig tartott, m�g hazat�rt�l, azt�n s�rtetten elvonult�l �jabb k�t h�napra. Csaknem h�rom h�nap telt el az�ta, hogy meg�llap�tott�k, �s m�r akkor is k�s�sben voltam… A kezel�sekre any�m visz be. L�tom, az orvosok milyen zavartak, ha besz�lnek vele. Biztatj�k, de nem n�znek a szem�be. Tudod, mit jelent ez?

Elford�totta fej�t:

- A gy�gyszerek kih�zz�k az id�met... valameddig. Amikor el�g er�m lesz hozz�, befejezem... Nem akarom, hogy any�m forgasson az �gyban... �lni szerettem volna veled, melletted...De te elhagyt�l akkor is, amikor m�g eg�szs�gesnek hitt�l. Menj el, John, feloldalak a szavad al�l, menj, menek�lj �s ne n�zz h�tra t�bb�! Menj, ne keser�ts meg a jelenl�teddel...

Shanon mag�hoz �lelte a tiltakoz� l�nyt.

Vele maradt eg�sz nap, �s minden munk�t kivett a kez�b�l. Beadta neki az orvoss�gokat, le�lt �gya sz�l�re, �s mes�lt neki olyan t�voli t�jakr�l, melyekr�l Sharon mindig sz�vesen hallgatott. Feltette kedvenc dalait, �s felolvasott neki, m�g a l�ny el nem aludt, sov�ny ujjaival a f�rfi kez�be kapaszkodva. Az anya bel�pett s e l�tv�nyra elfutotta szem�t a k�nny:

- M�gis van benned embers�g, fiam...

John Sharont n�zte, s a gondolatok vad vihart t�masztottak sz�v�ben.

Kegyetlen�l megk�nozta mag�t, lelk�t �nv�d marcangolta. D�lut�n kiment seg�teni Mrs.Grantnek. Mikor v�geztek, John elhat�roz�sra jutott.

Augusztus k�zep�n j�rtak, puha selym� �jszaka borult r�juk. Besz�vt�k a vir�gok andal�t� illat�t, s elmer�ltek az �g csillags�tr�nak b�mulat�ban.

- Hiszel fels�bbrend� akarat l�tez�s�ben? - k�rdezte v�ratlanul Sharon.

- Istenr�l besz�lsz? - a f�rfi elgondolkodott. - Aki hallott evol�ci�r�l, csillag�szatr�l, �s a tudom�ny felfedez�seir�l, az term�szetfeletti l�ny l�tez�s�t m�r nem hiheti.

- Mondod ezt azok ut�n, amit �leted rejt�lyeir�l mes�lt�l nekem.

A f�fi megcs�v�lta fej�t:

- Sok tapasztalatunk van, melyet jobb h�j�n Isten rendeltet�s�nek hisz�nk, mert k�nnyebb ismert fogalommal magyar�zni a hihetetlen l�tez�s�t.

Sharon eln�zett a messzes�gbe:

- �n hamarosan meg fogom tudni, mi az igazs�g... Ha oda�tr�l tudn�k neked �zenni, John, megtenn�m, hogy tudd, mi van ott... ne f�lj, ha nincs r� ok...�s biztos lehetn�l benne, hogy nem hazudok...Menj�nk be, pihenni szeretn�k!

A f�rfi karj�ra t�maszkodva s�t�lt vissza szob�j�ba, de mikor be akarta csukni az ajt�t, Shanon nem mozdult a k�sz�br�l.

- J� �jt, John.

A kamionos bel�pett �s v�rakoz�an n�zte.

- Mit akarsz, John? Tudod, hogy az �letem kihuny�ban l�v� par�zs. Mit akarsz egy haldokl�t�l?

- Szeretlek.

- �rtelmetlen sz� ez sz�momra, mert nincs j�v�m.

A f�rfi megfogta a k�t kez�t:

- Sz�momra nincs jelent�s�ge az esk�v�nek, de tudom, hogy neked sokat jelent az a pap�r, hogy szabadabban szerethess. �desany�d vissza�rkezett a v�rosb�l, �s hozott mag�val valakit, aki szerelm�nket szentes�ti.

K�l�n�s volt az a n�h�ny h�nap, ami Sharon Grantnek megadatott m�g ebben az �rny�kvil�gban.

Mint a sakkt�bla v�ltakoz� mez�i; a terjeszked� f�jdalom s�t�t k�njait f�rje szerelme oldotta fel, �tmeneti enyh�l�st ny�jtva, hogy a f�jdalom hull�mai k�s�bb m�g d�h�dtebben ostromolj�k gyeng�l� test�t.

A s�t�t mez�k azonban cs�fot �ztek a sakkt�bla t�rv�nyeib�l, s az egyens�ly megbomlott. Az ar�nyok eltol�dtak, m�g v�g�l csak s�t�t kock�k sorakoztak a t�bl�n, meg n�h�ny elsz�rk�lt mez�, alig enyh�t� �tmenetet k�pezve k�t szenved�s k�z�tt.

Sharon odaad� szeret� volt, mintha eg�sz eddigi �let�t akarn� p�tolni �s a f�rje im�dta �t. Ez az id�szak nem tartott sok�ig, de John Shanon ennek m�lt�n sem hagyta el asszony�t, b�r morfiuminjekci�kat kellett beadnia.

Sharon naphosszat magatehetetlen�l fek�dt, sokszor meg sem ismerve f�rj�t, �s elj�tt az id�, mikor m�r nem tudott �telt venni mag�hoz. Hajl�kony, v�kony m�anyagcs�v�n kereszt�l sz�vta a gy�m�lcslevet, �s a vizet, k�s�bb m�r erre is k�ptelen volt. Inf�zi�t k�t�ttek r�, Shanon ennek a kezel�s�t is megtanulta.

Mindent � v�gzett feles�ge beteg�gy�n�l, nem engedett �pol�n�t a k�zel�be. Csup�n a sz�ll�t�sok idej�n volt t�vol otthon�t�l.

D�lel�tt�nk�nt any�s�val dolgozott a kertben, de nem besz�ltek a bent fekv� haldokl�r�l. Mikor egym�s szem�be n�ztek, besz�des tekintet�k �gyis mindent elmondott.

Az orvos rendszeresen kij�rt, ilyenkor t�bbnyire az any�val besz�lt, mert ha a kamionos hallotta is a szavakat, nem reag�lt r�juk.

N�zett a f�ny�ket vesztett szemekbe, melyek szerelmes �jszak�ikon v�ggyal eltelve csillogtak, �s hagyta, hogy asszonya er�tlen keze a tenyer�ben pihenjen. Nem tudta, �rez-e valamit Sharon az � jelenl�t�b�l, de kitartott mellette, �gy a haldokl� tiszt�bb pillanataiban ott l�thatta h�s�gesen virraszt� t�rs�t.

Az utols� id�ben Sharon m�r csak ajkait tudta mozgatni, �s ha meg is sz�lalt, szavait kusza gondolatok vez�relt�k.

Az orvos ezen a napon is fejcs�v�lva j�tt �s ment.

- Mrs.Grant, j� lenne, ha Johnt el tudn� t�vol�tani a haldokl� mell�l.

- Mi�rt tenn�m? Neki van ereje ahhoz, amihez nekem nincs. Hogy s�r�s n�lk�l mellette legyen. John im�dja a l�nyomat. Ez csak nem b�n?

- Nem b�n, de baj. Az a szerencs�tlen teremt�s m�r r�g b�k�ben meghalhatott volna, de nem tud elszakadni ett�l a vil�gt�l, mert f�rje szerelme �letben tartja. Sok haldokl�t l�ttam, de egy se harcolt m�r az �let�rt ebben a st�diumban, amiben a maga l�nya van. Ha a f�rje mag�ra hagyn�, akkor a haldokl� v�gre elmehetne. A lelki f�jdalom, a tudat, hogy elhagyt�k, �r�k alatt meg�ln�...

Az asszony �g�, kis�rt szeme r�szegez�d�tt:

- Mi�rt esk�d�tt fel orvosnak ezzel az �rz�ketlens�ggel?

Sharon �r�k �ta tart� mozdulatlans�g ut�n alig hallhat�an, de �rthet�en megsz�lalt, tekintete f�rje arc�t kereste:

- John, � seg�t, h�v...

- Ki h�v? - sz�lt hozz� gy�ng�den a f�rfi.

- Majd � elmondja... neked...

- Kir�l besz�lsz? Honnan fogom tudni?

- K�sz�n�m, John... hogy volt�l...

Elr�vedt, mintha t�voli hangot hallana abb�l a m�sik vil�gb�l, ahov� t�vozni k�sz�lt; k�t vil�g hat�r�n ingadozott, m�g az ismeretlen er�sebbnek bizonyult, �s mag�val r�ntotta az elm�l�sba.

- John... - arca kisimult, teste visszahanyatlott, keze elviselhetetlen s�llyal nehezedett Shanon tenyer�re, f�rje neve elhalt ajk�n a t�voz� s�hajjal egy�tt. John remeg� k�zzel z�rta le a szem�t �s megcs�kolta.

Karj�ba fogta halott ifj� asszony�t �s sok�ig ringatta �l�ben.

- Itt Shanon. �zenetem van azok sz�m�ra, akiknek mond valamit Sharon Grant neve!

- Hello, John, itt Winston Church! Ismertem a h�lgyet Griserband irod�j�b�l. Kedves, elb�v�l� jelens�g...

- �reg harcos, a vonalban Ralph Sheedy. Egyike az eml�tett kisasszony nagy tisztel�inek...

- Itt Jake Aldor. Miss Grant egy szel�d kis t�nd�r...

- Neil Eastmen vagyok. H�rom �ven kereszt�l Sharon seg�tett elviselnem a f�n�k�t, am�g neki fuvaroztam. Egyszer egy fuvart nekem adott a f�n�ke rokona helyett, ez�rt Griserband kis h�j�n elbocs�totta. K�s�n tudtam meg, de ha az �zenet, amit �t akarsz adni, azt c�lozza, hogy Sharon bajban van, r�m felt�tlen�l sz�m�that...

�s sorban kapcsol�dtak be a kamionost�rsak, John pedig sz�raz szemmel hallgatta, milyen lelkesed�ssel besz�lnek Sharonr�l.

Mikor elcsendesedtek, ad�sra �ll�totta a CB-t:

- Fi�k, n�h�ny h�nappal ezel�tt feles�g�l vettem Sharon Grantet. Miel�tt valaki is megs�rt�dne, elmondom, senkit nem h�vtunk meg, mert nem volt semmilyen �nneps�g. Sharon... r�kos volt... �lete utols� h�napjait �ltem... vele...

Aznap estefel� a sz�rke PETERBILT g�rd�lt be az udvarra.

- Hol van?! - esett be Lester.

Az anya elfordult t�le, Shanon azonban kit�rta el�tte az ajt�t:

- Erre gyere, Mark!

Lester reszketve k�zel�tett a ravatalhoz, ahol gyerty�kkal k�r�lv�ve Sharon fek�dt, keze �sszekulcsolva a mell�n, s�padt arc�ra furcsa mosoly fagyott, haja telesz�rva vir�gokkal. Mark sok�ig nem tudta levenni tekintet�t a halottr�l. Furcsa fintora a sorsnak; meg kell halnunk, hogy embert�rsaink f�lfedezz�k �rt�keinket. Ut�lag.

A hal�l t�kr�ben eltorzul a val�s�g.

Justicia egyik serpeny�j�ben j�cselekedeteinkhez csatlakoznak az addig bizonytalan, j�ra ir�nyul� d�nt�seink is, hisz ut�lag nincs �rtelme vitatni, hogy befejezetlen dolgainkat j�l vagy rosszul tett�k volna-e, ha m�dunkban �llt volna m�g cselekedni.

Ez a halotti kegyelet, ami m�r oly f�l�sleges, hiszen az �lett�l megfosztottnak oly mindegy, hogy a m�r elk�vetett vagy m�g csak tervbe vett v�tkeivel egy�tt porlad el a hant alatt.

Mark lassan t�rdreereszkedett a ravatal mellett �s �gy cs�kolta meg a feh�r ruha alj�nak szeg�ly�t, ahogy kir�lyn�nek szok�s.

K�r� pillant�st vetett sof�rt�rs�ra, aki - el�rtve a n�ma k�ny�rg�st - kih�tr�lt a szob�b�l.

Lester egyed�l maradt Sharonnal.

A halott fej�hez l�pett. Halkan, szaggatottan besz�lt hozz�:

- Sharon, a magam m�dj�n… szerettelek. Elk�stem ezzel a vallom�ssal, de nem tudtam r�sz�nni magam, hogy otthagyjam �rted a v�gtelen orsz�gutat. A messzes�g jobban cs�b�tott, mint a te k�t ragyog� szemed. Ha a lelked m�g itt van, �s meg�rinti lelkemet, tudja, hogy nem hazudok. A kapcsolatteremt�shez gy�va voltam, de legyen meg az el�gt�teled, hogy ezt most bevallom neked. K�z�nyt sz�nleltem, pedig...

Odahajolt a m�rv�nyszoborhoz hasonlatos archoz. Megcs�kolta a homlok�t:

- Bocs�ss meg, Sharon, hisz te m�r megszabadult�l minden f�ldi b�kly�t�l, keser�s�gt�l, f�jdalomt�l...

T�tov�n a hideg ajkakra szor�totta ajk�t, s a szem�b�l kicsurran� k�nnyek v�gigsz�ntott�k a halott n� arc�t is.

Lester megborzongott; mintha Sharon is s�rna...

A temet�s egyszer� szertart�sa alatt John Shanon a kopors�t b�multa, nem vett tudom�st a k�r�l�tte l�v�kr�l, pedig sz�p sz�mmal voltak, akik elj�ttek Sharont�l v�gs� b�cs�t venni.

A s�r�s�k az utols� koszor�t is elrendezt�k a szomor� dombocsk�n.

A kamionosok t�bbs�ge nem sz�gyellte k�nnyeit; e kem�ny f�rfiakat m�lyen megrend�tette az �let�k eg�n sziv�rv�nyk�nt t�nd�kl� kedves kis teremt�s hal�la, aki - �gy t�nt - titk�rn�k�nt �ppoly n�pszer�v� v�lt a Griserbandn�l elt�lt�tt n�gy �v alatt, mint John Shanon sof�rk�nt az elm�lt h�sz �v alatt.

Miut�n a t�voz� kamionok d�b�rg�s�t felsz�vta a messzes�g, t�meg�k beleveszett a nyomukban felsz�ll� porfelh�be, Sindy let�r�lte k�nnyeit �s Shanonhoz fordult:

- Megsz�p�tetted �lete utols� heteit, �poltad iszony� betegs�g�ben, mellette volt�l, mikor a sz�ve megsz�nt dobogni, h�ny f�rfi tenn� meg ezt haldokl� asszony��rt?

- A szerelem nagy �r, Sindy.

- �n ugyan nem ismertem Sharont, de sz�vb�l veled �rzek, John!

- K�sz�n�m, Jessy.

- Sajn�lom, hogy e szomor� alkalommal kellett viszontl�tnunk egym�st! - ny�jtott kezet Chuck. Szeme karik�s, arc�n k�nnyek nyoma f�nylett. Shanon megindultan n�zte. Clive megrend�lten k�zeledett:

- John, �n igaz�n... - elf�lt a hangja.

- J�l van, Clive. �rtelek.

Lilian �llt meg el�tte.

- John, �reztem Sharon lelk�nek t�voz�s�t. �zent neked...

A f�rfi teste megfesz�lt.

- H�t r�lad besz�lt? Hogy seg�tesz neki...

- Csak a teste halt meg. A lelke �l... egyszer tal�n tal�lkozhatsz is vele... egy m�sik testben... �s tudni fogod majd, hogy � az…

- Hiszek neked, Lilly! - �lelte mag�hoz Shanon, s e pillanatban mintha �ram szaladt volna kereszt�l a test�n.

Belesz�d�lt Lilian �js�t�t szem�be... l�gy �rint�s s � �rezte Sharon k�zell�t�t... P�r pillanat m�lva Lilian szeme �jra csillogni kezdett; elengedte a f�rfi kez�t, arca �lettel telt meg:

- Elb�cs�zott t�led. Rajtam kereszt�l. Nagyon szeretett t�ged...

Shanon hevesen a karj�ba z�rta Liliant, �s szem�b�l kicsurrant az els� k�nny, mely v�gre k�nnyebb� tette a sz�v�t.

Lilian Lesterhez suhant, aki a t�bbiekt�l t�volabb komoran �llt.

- Seg�teni szeretn�k neked, Mark.

A kamionos t�n�dve b�mult le r�. A n� a kez�t ny�jtotta. Mark t�tov�zva n�zett Clive-re, aki b�lintott. Mark Lester remeg� k�zzel �rintette meg a f�ldi csoda karcs� ujjait. Test�n rendk�v�l heves �rz�shull�m viharzott �t, tekintet�t fogva tartotta a n� szeme.

Lilian nem besz�lt, de tiszta hangja a f�rfi agy�ban zsongott, tal�n a n� lelke sz�lt hozz�.

Ne v�dold magad! �pp�gy nem akad�lyozhattad volna meg Sharon hal�l�t, mint ahogy �desany�d trag�di�j�t sem. Minden vesztes�g f�j, de ne m�rgezze meg lelkifurdal�s is �letedet olyasmi�rt, amiben nem vagy v�tkes... - a hang elhalkult.

Lilly visszat�rt f�rje mell�. Lesterr�l lehullt a var�zs, �s k�nny�nek �rezte mag�t. A gy�szol�kra nyugalom sz�llt, csak az anya zokogott m�g mindig, �tkozva az eget, mely elrabolta gyermek�t.

Lilian m�gegyszer megmozdult, ez�ttal az any�t cs�ndes�tve el.

A sz�rke PETERBILT j� �temben gurult az orsz�g�ton.

- Nem b�nta meg, hogy m�gis velem j�tt?

- Nem, Mark. Jessyvel �s Chuckkal akartam tov�bbmenni Lilly�khez, de a temet�s ut�n most ink�bb hazak�v�nkozom. L�tom, mag�t is megviselte Sharon hal�la.

A sof�r �sszeszor�totta ajk�t. J� ideig cs�nd volt a f�lk�ben.

- Fuvar�rt megy New Citybe?

A kamionos megr�zta fej�t:

- Nem. Any�mhoz megyek…

- New Cityben van az �desanyja?

- Nem. Arrafel� megy�nk, de el�bb leteszem mag�t otthon. Ut�na majd visszaj�v�k.

- Miattam nem kell ker�l�t tennie! L�togassa meg az anyuk�j�t nyugodtan! Legal�bb �n is megismerem �t.

A sof�r tekintete megpihent utas�n:

- Ne haragudjon, Sindy, de el�g furcsa az, amit az im�nt mondott!

A korm�nyz� l�nya nem �rtette a dolgot. Term�szetesnek tartotta, hogy kedvelt h�sei k�zt lehet, belel�that �let�kbe. Igaz bar�tokra lelt k�zt�k. Elk�nyeztett�k szeretet�kkel, k�l�n�sen Jessy �s Chuck.

A korm�nyz�n� - l�tva Sindy kiegyens�lyozotts�g�t - nem ellenezte az �j t�rsas�ggal val� kapcsolattart�st. Belfort sem sz�lt bele, mert �szrevette, hogy Gallagherrel val� j� kapcsolat�t le�nya - a rend�rs�g kedvence - biztos�tja, ez�rt engedett Sindy h�bortjainak.

Eleinte ugyan hivat�sos test�rt adott mell�, de ugyan�gy j�rt, mint a Clive Burly el�tti id�kben; Sindy ink�bb nem mozdult ki a palot�b�l.

A korm�nyz� m�r kev�sb� �r�lt annak, hogy l�nya a kamionosokkal is bar�ts�got k�t�tt, akik a maguk szabad t�rv�nyei szerint �ltek, de hamarosan r�j�tt, hogy Sindyt nem kell t�l�k f�ltenie.

Ha Sindy kik�vetelte apj�t�l n�h�ny probl�ma megold�s�t kedvencei sz�m�ra, helyre�llt a b�kess�g a palot�ban apa �s l�nya k�z�tt.

Sindy Belfort ez�rt lep�d�tt meg Lester szavai hallat�n.

- Mi a furcsa abban, ha tal�lkozom az anyuk�j�val, Mark? - ny�ltak t�gra �szinte szemei. A sof�r a t�kr�kbe pillantott �s f�kezett:

- N�zze csak, milyen csod�latos a naplemente! L�tott m�r ilyet kint a term�szetben? Nem a h�zak k�z�tt, ahol a f�stfellegek kifak�tj�k a sz�neket, hanem itt a szabadban!

- Nem. Nem l�ttam. Val�ban gy�ny�r�!

Lester kisz�llt a f�lk�b�l �s leszaladt az �tr�l. Febru�r elej�n j�rtak, de a hideg napk�zben m�g elviselhet� volt.

A h� itt-ott megmaradt a f�csom�kon s ezeken a feh�r foltokon v�gig�ml�tt a t�voz� nap f�nye. Lester zsebredugta kez�t, �s lepillantott a mellette �ll� l�nyra, aki f�z�san h�zta �ssze mag�t.

- Sz�momra minden naplemente szomor�, mert a nap meghal. Minden este �jra meg �jra �t�li a hal�lt.

- Nem, Mark, nem hal meg, csak pihen! Hiszen holnap megint �l �s �letet lehel a vil�gba!

- De Sharon napja v�gleg lenyugodott. Sz�m�ra nincs t�bb� hajnal.

�lltak m�g egy ideig. Lester egyszerre megr�zk�dott:

- J�jj�n, Sindy, mert sose �r�nk haza!

Nagy l�ptekkel sietett vissza a PETERBILT-hoz.

A nagy teljes�tm�ny� motor felb�d�lt �s a truck nekiv�gott az �tnak.

- Mark, �n megszoktam, hogy mindig v�laszt kapok a k�rd�seimre.

- �szrevettem. Tudja, az �n �letemnek sok�ig egyetlen mozgat�rug�ja volt csup�n. Hogy fuvarozzak. K�t dolog miatt. Tartoztam egy embernek, akit... sz�val akit Abel Lesternek h�vnak...

- Az �desapja?

A kamionsof�r kib�mult az �jszak�ba:

- Nem, nem az ap�m. H�l'istennek nem! Az ap�m �vekkel ezel�tt meghalt. Csavarg�k vert�k agyon. Any�m akkor lelkileg �sszeomlott. Z�rt int�zetbe ker�lt. M�sik okom a fuvaroz�sra az volt, hogy az � int�zeti ell�t�s�t fizessem.

- �, bocs�sson meg, Mark, nem tudtam, milyen m�ly sebet t�p f�l a k�v�ncsis�gom. Az �desanyja m�g mindig int�zetben van?

- Nem, m�r nem… - Lester mer�n n�zte az orsz�gutat maga el�tt. – Meghalt. A legutols� l�togat�som ut�n nem sokkal… m�g aznap este…

Sindy elkomorodott. �tny�lt az �l�sen, kez�t a sof�r karj�ra tette:

- Bocs�sson meg…

  Az �j k�zeledt�vel a kinti vil�g egycsap�sra ellens�ges sz�nezetet �lt�tt. Sindyre r�t�rt a f�lelem, ahogy mag�ra maradt. Megborzongott. Kint �l�lkodik valami sz�rny�s�ges, nem emberi eredet� vesz�ly...

  Lester d�h�sen m�szott vissza a f�lk�be, �s ledobta a k�zil�mp�t.

  - A j� �letbe! – k�romkodott, �s egy kock�s pamutrongyba t�r�lte kez�t. - Az egyik h�ts� tengelyben elt�rt egy csap�gy. Ittragadtunk!

  - �s most mit csin�lunk? - rettent meg a l�ny.

  - Im�dkozunk, hogy j�rjon erre valaki!

  - Nem mehetn�nk tov�bb gyalog?

  - Sz� se lehet r�la! Odakint r�pk�dnek a m�nuszok. Egy�bk�nt sincs hova menn�nk. Seg�ts�get k�rek. Takar�zzon be!

  A CB-�rt ny�lt �s a korm�nyra k�ny�k�lt.