A nyolc �vsz�zados l�lek 17. r�sz

Clive nem kereste a feles�g�t. Biztosra vette, hogy a kolostorban van, de nem ment ut�na. Meg kell nyugodnia mindkettõj�knek, addig nem lehet k�z�s �let�ket folytatni. Bar�tai sorra elk�sz�ntek tõle, sereg�t is �tra bocs�totta.

Mivel v�rosi otthon�t m�r eladta, Wilson�kn�l h�z�dott meg.

- Sajn�lom, itt nincs szem�lyzet - mentegetõz�tt Chuck. - �s te hozz� vagy szokva a kiszolg�l�shoz.

- Viccelsz, Chuck? - n�zett r� d�bbenten Burly. - Te, a bar�tom, egykori j�rõrt�rsam besz�lsz �gy velem?

- Nagy ember lett�l - mondta Chuck õszint�n. - �s hatalmadban �ll, hogy b�rmifajta s�relem�rt el�gt�telt v�gy...

- Te bolond vagy, Chuck! Ebben az orsz�gban a te h�zad az egyetlen, ahol j�l �rzem magamat!

- Akkor j� - mosolyodott el a zsaru. - L�gy h�t �dv�z�lve hajl�kunkban!

Clive szabads�golta mag�t. Ette Jessy fõztj�t, elk�s�rte Wilsont �s Noringert j�rõrbe, j�tszott Paullal �s Lind�val, n�ha beruccant a rendõrs�gre �s felkereste r�gi koll�g�it, csup�n tr�f�b�l felbosszantotta Blacket, de valahogy nem volt meg az �ze r�gi �let�nek. Kellemes elfoglalts�g volt, ha Chuckkal �s csal�dj�val ell�togatott O'Connor h�z�ba, ahol ekkoriban m�r egy ikerp�r cs�szott-m�szott a padl�n. K�t kisfi�, Roy �s Dan.

�lm�ny volt n�zni, amint Ringo a n�gy kisgyerekkel j�tszik. E hatalmas ember nem t�rõd�tt a tekint�ly�vel, �lt-halt a gyerekek�rt, bolondozott vel�k, �l�be �ltette õket �s mes�lt nekik, vagy lovacsk�ztak, amit Paul �lvezett a legjobban. Fel�lt Ringo h�t�ra, maga elõtt tartva kish�g�t �s magyar�zott neki, hogy kell �gyesen megkapaszkodni �gy, hogy ne pottyanjanak le, mik�zben az edzõ k�rbes�t�lta vel�k n�gyk�zl�b a gyerekszob�t.

Paul a k�t ikerrel is szeretett fogalkozni. Le�ltette õket a fotelba �s komoly arccal bemutat�t tartott nekik, hogy kell kiv�deni a k�l�nf�le t�mad�sokat. Azt�n oktatni kezdte õket:

Rebecca �s Jessy nagyszerûen kij�ttek egym�ssal, besz�lget�seik elsõsorban a gyermeknevel�srõl - mint k�z�s t�m�r�l - sz�ltak.

Rebecca a sz�l�s ut�n nem tudta visszanyerni r�gi alakj�t, �s ez nagyon b�ntotta:

- Annyira elh�zok, hogy Ringo nem fog m�r szeretni. - vallotta be f�lelm�t k�nnyek k�z�tt. Jessy meg akarta nyugtatni, de e pillanatban O'Connor jelent meg az ajt�ban Wilson �s Clive t�rsas�g�ban, �s meghallotta feles�ge szavait:

- �, kicsik�m, az nem megy olyan k�nnyen! - �lelte �t h�tulr�l Rebecc�t. - Addig nincs baj, am�g �t�rlek, �s ahogy eln�zem, m�g bõven van hely a karomban, hogy elf�rj benne! K�l�nben is r��r�nk ezen t�prengeni, ha majd a tizedik csemete is meglesz!

Chuck hangtalan nevet�ssel cs�v�lta fej�t �s elkapta Jessy mosoly�t.

Clive eln�zte a k�t boldog emberp�rt. Nem olyan r�g õ is �gy tudott m�k�zni, mint Ringo, �gy tudott nevetni, mint Chuck, �s ilyen szerelmes pillant�ssal tudott a feles�g�re n�zni, mint bar�tai.

Lelki egyens�lya felborul�ban volt. Ha j�rõr�ztek, az a dilis Noringer mindig meglepte valami �jabb marhas�ggal. Burly nem is �rtette, hogy tud Chuck ezzel a h�lye Scott-tal egy�tt dolgozni olyan partnerek ut�n, mint milyen õ volt, vagy pl�ne mint Mike!

- Mi�rt akarsz bet�rni az �let�be? - pillantott r� Chuck. - Ha megnyugodott, semmi sz�ks�g r�, hogy a jelenl�t�nkkel felzaklassuk. Ha nem nyugodott meg, m�g jobban feld�ljuk. Ha pedig �j �letett kezdett egy m�sik f�rfi oldal�n, nem hiszem, hogy j� �tlet eml�keztetni elõzõ szerelm�re.

- H�t persze. Hisz te sem v�ltottad f�l a feles�gedet, csak �pp elhagytad. Ez rendj�n van?

Noringer d�h�sen k�sz�l�dott be a kocsiba:

- Neked k�sz�nhetem! - t�madt Wilsonra.

- Nocsak? Mit? - vonta f�l szem�ld�k�t Chuck.

- Te sz�rtad el a randimat!

- Micsod�dat?! M�r megbocs�ss, de engem nem h�vt�l meg egyetlen randidra se!

- Mi t�rt�nt? - faggatta Clive Scott-tot.

- Hogy mi?! H�t �ppen ez az! Semmi! Pedig ilyen nõt m�g nem l�ttatok! B�gy�s-faros, karcs� kis j�sz�g! Majd megvesztem �rte! A nyelvem is l�gott, �gy rohantam hozz�! Az elsõ randev�nk volt, erre mi t�rt�nik? Ajt�t nyitott �s ott billegett elõttem, �s megk�rdezte, hogy tetszik a ruh�ja. Mit tudom �n, mi volt rajta, csak azt tudtam, hogy mindj�rt az eny�m lesz, f�lkaptam �s nekiestem, azt hiszem, a ruh�j�nak annyi lett, erre sik�tozni kezdett...

- Csod�lod? - k�rdezte Clive. - Zsaru l�tedre az elsõ randin megerõszakolod a bar�tnõdet, �s m�g csak ne is sikoltozzon? �r�lj, ha nem jelent f�l!

Chuck a korm�nyra tette kez�t �s a slusszkulcshoz ny�lt:

- Nem �rtem, mi�rt lenn�k �n felelõs.

- Hogy mi�rt? Mert azt sikoltozta, amit napj�ban ezerszer hallok tõled, mi�ta patnerek vagyunk: " Ne vadulj, Noringer! Ne vadulj!" Egy cs�bos istennõvel vagyok, �s egyszerre mintha a te sz�ddal sz�lalt volna meg... Mintha egy v�d�r hideg v�zzel �nt�ttek volna nyakon! K�ptelen lettem volna b�rmit is csin�lni vele, �gyhogy fogtam a kab�tomat �s otthagytam.

Chuck ind�tott:

- Igazad van, k�ly�k - hagyta r� Burly. - T�nyleg nem vagyok form�ban.

- Apu is �gy viselkedett, amikor nagyon szerelmes volt anyuk�mba. Lehet, hogy te is szerelmes vagy az anyuba?

- Nem, nem! - sietett tiszt�zni mag�t a v�d al�l Clive. - Anyuk�d �s Chuck szeretik egym�st, semmi sz�ks�g�k r�m. Csak tudod, nekem is van feles�gem �s m�r r�g nem l�ttam...

Clive egyszerre inger�lt lett:

- Most j�tssz tov�bb Lind�val!

- M�ghogy Chuck �s Laurianne! - f�st�lg�tt. Azt�n esz�be jutott Lester �s ez csak fokozta k�njait.

Csaknem h�romnnegyed �r�ba telt, mire annyira lehiggadt, hogy k�pes volt gondolkodni:

- Ugyan m�r! - szidta mag�t. - Lester csak bolond�tja a nõket, de m�s asszony�hoz nem ny�l. K�l�nben is most Sindyvel van elfoglalva �s am�gy sincs a v�rosban. Ami meg Chuckot illeti, h�t n�la hûs�gesebb f�rj nem l�tezik!

J� ideig magyar�zott mag�nak, mire el�rte, hogy elcsitult a vihar a sz�v�ben.

Alig v�rta, hogy Chuck hazat�rjen a szolg�latb�l:

- Bar�tom, ne k�rdezz semmit, de m�g ebben a pillanatban vigy�l el a kolostorba!

Wilson �that� tekintettel m�rte v�gig, de csak ennyit mondott:

- Legfeljebb majd ut�na vacsor�zom.

Clive elgondolkodva b�multa a kõfalat, rajta a k�sz�n�v�nyek k�zt megb�v� kis vasajt�t:

- Itt osontam be hozz� arra a r�pke kis idõre, amit est�nk�nt el tudtam lopni a szolg�latb�l a te seg�ts�geddel.

- �s most nem gy�trõdn�l, ha nem tasz�tod el õt magadt�l.

- Olyasmi�rt tetted õt felelõss�, amirõl nem tehet, �s ami am�gy sem sz�m�t.

- M�r hogyne sz�m�tana! - fortyant fel Clive. - Hazudott nekem!

- Nem hazudott, csak nem mondott el mindent. �gy teszel, mintha Laurianne egy porcel�nbaba lenne, �s haragszol r� mert valaki r�lehelt. Hal�losan szereted õt, ugyanakkor gyûl�l�d olyan�rt, ami csup�n a hi�s�godat b�ntja, �s emellett m�g bolondul f�lt�keny is vagy; h�t hogyan tudod ezeket az ellentmond� �rz�seket �sszevegy�teni? Ennyi fesz�lts�gtõl sz�t kellene robbannod!

- El�g, Chuck! Bemegyek!

Wilson gondolataiba mer�lt. J� idõ m�lva feltekintett, mikor bar�tj�t egyed�l l�tta feltûnni. Clive n�m�n �lt be a j�rõrkocsiba, g�piesen becsatolta a biztons�gi �vet �s maga el� b�mult. Chuck meg�rintette a v�ll�t:

- Nem tal�lkozt�l vele? Vagy nem akar l�tni? Besz�lj testv�r, nekem f�j, ha szomor� vagy!

Clive bar�tj�ra b�mult:

Lilian h�tat ford�tott a sziklakiugr�nak. Shanon lass� l�ptekkel k�vette:

- Biztos vagy abban, hogy j�l d�nt�tt�l?

- Nem tehettem m�st, John.

- Clive szeret t�ged!

- Csak addig vonzottam, am�g el�rhetetlen �s megk�zel�thetetlen voltam. Neki nem kell h�tk�znapi asszony, pedig õ akarta, hogy az legyek! Seg�ts, John, hogy megtal�ljam �nmagam!

- Hogyan seg�thetn�k?

- Franciaorsz�gba k�sz�l�k. Abba a v�rba, ahol akkor �ltem. Megkeresem a temetõkertben vagy kript�ban nyugv� maradv�nyokat. Laurianne-�t �s az ap�m�t. Odah�vom a lelk�t, megbocs�tok neki, azt�n saj�t s�rom f�l�tt elengedem meggy�t�rt lelkemet. Nincs mi�rt �lnem. Te puszt�tsd el Lilian test�t, �s temesd el...

- Akkor l�gy �tkozott, John!

A sziklakiugr� csak n�h�ny l�p�s. Alatta a szeretett kis falu ny�jt�zott a csillagf�nyben. Milyen sz�p lesz lebegni �s lehullani! A test k�szen �ll a pusztul�sra, a l�lek �zenet�re v�r...

- Nem vesz�theted el a hited! Sz�ks�ge van r�d ennek az elembertelenedett, jajgat� vil�gnak! R�d, akihez foghat� sosem volt, �s soha nem lesz! Olyan vigaszt �nt�tt�l a sz�vembe, amikor eltemettem asszonyomat, ami, l�sd az�ta is �ltet �s rem�nyt ad! El akarod dobni magadt�l az �letet, mert egy k�z�ns�ges emberi �rz�ssel tal�ltad magad szemk�zt? A hi�s�ggal? Clive-et a hi�s�ga b�ntotta, mert mi is hallottuk, amit m�ltadr�l elmondt�l. Tudom, mit besz�lek, mert az �n hi�s�gom is hozz�j�rult Sharon hal�l�hoz... F�lre�rtettem õt �s s�rtõd�tten elhagytam, pedig akkor m�r hal�los k�r em�sztette... Nem hallgattam meg, amikor m�g seg�thettem volna rajta! Az az �tkozott f�rfi�i hi�s�g! �s Clive ugyanezt teszi most. Nem engedem, hogy rem�nytelen�l �s elveszetten halj meg, mint az �n Sharonom...

- L�tod, megsebeztem magam, hogy megv�gasztaljalak! Ha �jra kettesben leszel a f�rjeddel, Clive meg fogja al�zni mag�t elõtted, hogy bocs�natot k�rjen tõled, mert a hi�s�g csak a k�lvil�gnak sz�l, szeretõ sz�vek k�zt nincs helye!

Clive Burly dobog� sz�vvel l�pett feles�ge szob�j�ba.

Laurianne az �gyon fek�dt, a baldachin f�gg�nye f�lreh�zva. A k�t gyertya nem adott sok f�nyt, a nõ arca �rny�kban maradt. Clive le�lt az �gy sz�l�re �s feles�ge keze ut�n ny�lt. Laurianne a szem�be n�zett:

- Clive, elmegyek. Franciaorsz�gba, hogy lez�rjam hossz�ra ny�lt �letemet. Soksz�z esztendõs s�rom mellett most m�r megtehetem.

Clive tûnõdve b�multa:

- Ha Franciaorsz�gba k�v�nkozol, h�t menj, de elk�s�rlek.

- Mi�rt vagy szomor�, Sindy?

- Gyûl�ltem, hogy gazdag �s elõkelõ vagyok, mert elt�vol�tott a k�zelembõl mindenkit, �s most r� kell d�bbennem, hogy an�lk�l senki �s semmi nem vagyok.

- Marknak te vagy a mindene! - nyugtatta meg Shanon.

Sindy a kamionos k�k szem�be n�zett:

- El akartak szak�tani tõle, mert nem �rhet f�l az �n rangomhoz. Most pedig õr� szorulok. A legegyszerûbb szendvicset se tudn�m megvenni; �henhaln�k, ha nem gondoskodna r�lam, mert a feles�ge lettem... el tudod k�pzelni, milyen �rz�s ez annak, aki valamikor az elsõ volt ebben az �llamban?

- Ez nem �gy van, Sindy. M�g volt hatalmad, arra haszn�ltad, hogy nek�nk seg�ts, an�lk�l, hogy �reztetted volna a k�zt�nk l�võ t�rsadalmi k�l�nbs�get. Az pedig a vil�g legterm�szetesebb dolga, hogy egy f�rj eltartja a feles�g�t. R�nk, kamionosokra akkor is sz�m�thatn�l, ha nem lenn�l Lester feles�ge. Nem hagyn�nk koldulni, vagy a sz�ps�gedet �rulni az utc�n... N�zd, j�n Mark; ha a k�nnyeidet l�tja, azt hiheti, megb�ntad, hogy hozz�ment�l!

- Hello, mi van veletek? - nyitotta ki az ajt�t Lester.

Ahogy agg�d� arccal f�rk�szte õket, Sindy v�gtelen szerelmet �rzett ir�nta:

- �r�l�k, hogy nem a testõr�m vagy m�r. Eg�szen m�s vagy most, hogy nem vagy al�rendelve a szesz�lyeimnek. Ugye... megal�z� volt?

Lester tekintete Shanon arc�ra siklott s elkapva John apr� szemvillan�s�t, meg�rtette, hogy Sindy lelki v�ls�gban van:

- Egy�ltal�n nem volt�l szesz�lyes - mondta vid�man, �s becsapta az ajt�t. - Hoztam kaj�t. Nem voltatok hajland�k els�t�lni a motelig, �gy azt lesztek k�nytelenek enni, amit �n v�lasztottam.

Megvacsor�ztak, majd Shanon �t�lt FREIGHTLINER-j�be �s a k�t kamion kid�b�rg�tt a parkol�b�l.

Laurianne t�tov�n n�zett ki az ablakon:

- Nagyon… idegen ez a g�p… Nem fog lezuhanni?

- Nem. J�l vagy?

- J�l. Csak haj��tra sz�m�tottam.

- Az t�nyleg romantikusabb, de lassabb, �n pedig szeretn�k mihamarabb oda�rni. Olyan �rz�sem van, hogy meg fogja oldani a probl�m�nkat ez az �t.

- T�vol ker�lt�nk egym�st�l Clive, ezen m�r semmif�le var�zslat nem seg�thet!

- Ne �ld meg a rem�nyemet, Laurianne! Pr�b�lj aludni! Messze m�g az �j, a te �ltetõ s�t�ts�ged...

K�s� este �rtek a kert�szetbe. Mrs.Grant kij�tt az udvarra a kamionzajra.

- John! - s�rva �lelte mag�hoz vej�t. - M�gis hazaj�tt�l?

- Csak addig maradok, am�g a fiataloknak megmutatom, hogyan kell a kert�szetben dolgozni, �s hova kell sz�ll�tani a n�v�nyeket. Nekem itt m�r nincs marad�som...

Mrs.Grant kedvesen fogadta az elfog�dott, f�radt Sindyt, azt�n pillant�s�t a l�ny m�g�tt felmagasod� Lesterre emelte, �s le�rhatatlan megd�bben�ssel ismerte f�l:

- Maga az, Mark? Idej�tt lakni �s seg�teni akar nekem? Ebben a h�zban?!

Az asszony b�lintott:

- J�l van, John. Meg�rtettem. De majd szeretn�k besz�lni mag�val, Mark!

- Mit k�v�n tõlem, asszonyom? - jelent meg Lester az ajt�ban.

- Szeretn�k �tadni mag�nak valamit, Mark. Az �n kisl�nyom azt k�rte tõlem, hogy ha õ meghal, ezt a dobozt adjam �t �nnek, ha valaha is tal�lkozn�nk. Leragasztotta, �tk�t�tte, �s r�m b�zta. Nem tudom, mi�rt gondolta, hogy elõbb hal meg, mint �n. Azt sem, hogyan l�tta elõre, hogy �n itt meg fog jelenni, de mindkettõ bek�vetkezett, ez�rt ezt a sors rendel�s�nek tartom. Teljes�tem Sharon k�v�ns�g�t, b�r nem vagyok meggyõzõdve arr�l, helyesen teszem-e. Tess�k, �nt illeti, tegyen vele bel�t�sa szerint!

Mark tan�cstalanul forgatta a tekint�lyes m�retû dobozt:

- Mikor b�zta ezt �nre Sharon? Mert ha a Johnnal t�lt�tt idõszak alatt, akkor ez - b�rmi van is benne - nem engem illet!

- Amikor maguk hazak�lt�ztett�k. Akkor z�rta le, �s adta �t nekem. Sosem l�ttam olyan szomor�nak, mint aznap, de k�sõbb egyetlen sz�val sem besz�lt r�la.

Egy napl�t emelt f�l �s belelapozott. Arca kigy�lt, ahogy beleolvasott, majd letekintett a doboz tartalm�ra; t�bbsz�z lez�rt bor�t�k sorakozott benne, idõrendben �sszev�logatva!

Lester d�bbenete fokoz�dott, mikor a neki sz�l� c�mz�sek k�zt r�tal�lt a legr�gebbi d�tumra; aznap �r�dott, amikor õ elõsz�r tette be a l�b�t Griserband irod�j�ba...

Valami belenyilallt a fiatal f�rfi sz�v�be.

Az asszony az arc�t n�zte:

- Sharon elmondta nekem, hogy nagyon szereti mag�t, Mark - mondta fojtott hangon. - De azt is, hogy rem�nytelen�l. B�r õszint�n bevallom, Johnt m�r akkor is szimpatikusabbnak tartottam, de az �n v�lem�nyem nem v�ltoztatott a kisl�nyom �rzelmein. Mit gondol, maga k�pes lett volna feles�g�l venni egy hal�los beteg nõt, �s megsz�p�teni utols� heteit, ahogy John tette? �polni �s nem iszonyodni tõle? B�r mivel maga az eg�szs�ges kisl�nyomat sem szerette, gondolom, megkaptam a v�laszt...

Mark egy f�nyk�pet emelt f�l, mely a napl�b�l esett ki. Õt �br�zolta.

Eml�kezett a t�rt�net�re. Kartonj�ra kellett r�tûzni ezt az igazolv�nyk�pet, de Sharon zavartan k�z�lte vele, hogy m�sikat kell csin�ltatnia, mert a k�p valahova elkeveredett, elveszett. Neki esz�be sem jutott, hogyan tûnhetett el egy hivatalos akt�r�l az igazolv�nyk�p… V�llat vont, �s m�snap h�nyavetin az asztalra dobott egy gyorsfot�t.

H�t ide tûnt... Sharon a m�sodik nap �ta õrizte Lester arc�t. Errõl �lmodozott otthon, mert az eredeti Lester �gyet sem vetett r�...

Eml�keibõl elõbukkant Sharon arca, mikor õ megk�rdezte tõle, mutatkozna-e vele sz�nh�zban, vagy b�rmilyen m�s nyilv�nos helyen, mondjuk volna-e kedve egy k�z�s vacsor�hoz p�ld�ul ma este. Sharon azt mondta, b�rhova elmenne vele s õ erre mit felelt? "Sajnos, kisasszony, nem �rek r�, csak arra voltam k�v�ncsi, komolyan gondolta-e az �g�ret�t..."

Mit �rezhetett az a szerelmes l�ny e szavak hallat�n?

Sajnos, m�r nem tudja j�v�tenni. Tal�n csak idõre lett volna sz�ks�ge, hogy t�bbet �rezzen Sharon ir�nt. Tal�n az�rt nem kezdett udvarolni, mert nem lett volna hova vinnie asszony�t. Abel Lesterre nem b�zhatta...

- �s most gyûl�l, mert nem szerettem a le�ny�t...

- Nem, fiam, csak �gy v�lem, tiszt�znod kellett volna vele. Nem hihetem, hogy nem �rezted, mennyire im�d t�ged... akkor bizony�ra belenyugszik, �s John Shanonnak nemcsak n�h�ny h�t boldogs�g jutott volna...

Mark pillant�sa visszav�ndorolt a dobozra. N�mi v�v�d�s ut�n tal�lomra felbontott egy levelet; lelk�t bet�lt�tt�k a halott nõ �rz�sei, aki e sorokban, e soha el nem k�ld�tt lev�l soraiban oly f�jdalmasan boldogtalan, v�gasztalanul l�ngol� szerelemmel �rt, hogy Lester sz�ve elfacsarodott.

Hogy volt k�pes Sharon ennyi rem�nytelen, viszonzatlan �rzelmet mag�ba fojtani?! Ezek a vallom�sok a t�lvil�gr�l �rkeztek, mert hisz �r�juk m�r h�napok �ta halott. Beleolvasott egy m�sik lev�lbe:

- T�bb, mint n�gy �ven �t, tal�n minden nap levelet �rt hozz�m, �s nekem fogalmam sem volt r�la, mit �rez ir�ntam. Igaz, nem is igen t�rõdtem vele...

Feln�zett:

- El kell �getni mindet! Nem akarom, hogy John kez�be ker�ljenek... �s Sindynek sem szabad tudnia r�luk! El�g, ha az �n lelkemet megm�rgezi, hogy a tudom�somra jutottak...

Sindy pongyol�t kapott f�l h�l�ing�re, �s kiszaladt az udvarra. Mark lassan k�vette a vir�gillattal terhes �jszak�ba:

- F�lek, Mark! �gy �rzem, figyelnek minket! Idegen ez a h�z!

- Majd megszokod - vonta mag�hoz a f�rfi, de õ maga sem volt nyugodt.

"Sharon - gondolta keserûen. - Elpuszt�tottam, �s most bossz�t �ll rajtam..."

- Nem itt a helyetek! - jelent meg v�ratlanul John. A vir�g�gy�sok felõl �rkezett. Sindy kibontakozott f�rje karj�b�l �s kiker�lve Shanont, elszaladt.

Mark ut�nan�zett, de szavait bar�tj�hoz int�zte:

- M�r tudom, milyen b�ntet�st sz�nt�l nekem. Sindy zaklatott, f�l ebben a h�zban. �n is �gy �rzem, minden mozdulatomat l�thatatlan tekintetek k�vetik.

- A lelkiismereted, Mark. Sindy csak felfogja a f�lelmeidet. Le kell gyõzn�d a fesz�lts�gedet!

- Tudod is te, mi�rt van lelkifurdal�som!

- Tudom - mondta cs�ndesen Shanon. - Mrs.Grant rosszul tette, hogy �tadta neked azt a dobozt.

Lester torka kisz�radt:

- Hallottad?

- Igen. A szomsz�d szob�ban. Nem hallgat�ztam, de nem volt erõm kimenni, mikor hallottam, mirõl besz�ltek... �n is tudtam, hogy Sharon szerelmes bel�d, csak te volt�l annyira vak, hogy nem vetted �szre.

Shanon a v�ll�ra tette kez�t:

- Ezt a titk�t velem sem osztotta meg. Mindegy. M�r helyreraktam magamban. Te pedig n�zz szembe a m�lttal, mondd, hogy nem tud hatni r�d, �s menj be Sindyhez! Legal�bb te l�gy boldog! Eredj, de ne felejtsd el; Sharon csak az elsõ n�gy �vet sz�nta neked, b�rmily forr� vallom�sok voltak is azokban a levelekben; de �lete utols� h�napjaiban m�r csak az eny�m volt... a hal�l�ig!

A v�rudvaron �lltak egym�shoz simulva. Az �rk�d magas bolt�vei s�t�ten �s�tottak; burj�nz� �r�kz�ld k�sz�n�v�nyek font�k be a repedezõ falakat. Az egykori torony romjai csonk�n meredtek az �g fel�.

- Nem f�lsz? - a f�rfi suttogott, teste hideg verejt�kben f�rd�tt, a nõ azonban nem mutatott f�lelmet:

- Itthon vagyok - csend�lt l�gy hangja, s a csillagos �g fel� ford�totta arc�t.

- Mit akarsz tenni, Laurianne?

- Hagyj magamra! Nem akarom, hogy olyat l�ss, amely megdermesztheti sz�vedet!

- Ha vesz�lybe ker�lhetsz, melletted a helyem! Meg fogom akad�lyozni, hogy bajod essen!

A s�t�t szemek furcs�n csillantak:

- Kiss� elk�st�l a f�lt�ssel, j� uram!

Clive megragadta a karj�t:

- Ha ennek az eg�sznek az a c�lja, hogy elpuszt�tsd magad, m�ris viszlek innen! - mondta elsz�ntan. - Nem �rdekel, mif�le s�t�t hatalmat szabad�tanak r�m, a puszta fizikai erõmmel �gy elragadlak inn�t, hogy a vil�g �sszes szelleme ki nem t�p a karomb�l, arra a becs�letszavamat adom!

Laurianne b�lintott:

- Gyere h�t velem, j� uram! Ki tudja, h�tha �gy kell lennie.

John Shanon feles�ge s�rja mellett t�rdelt:

- Sharon, b�rmennyire f�j is, hogy azok a levelek napvil�gra ker�ltek, nem tudlak gyûl�lni. M�sk�pp fogom f�l, mintha m�g �ln�l. A melletted t�lt�tt h�napokban annyi szerelmet kaptam tõled, hogy azon t�l Lesternek m�r semmi sem juthatott! Nem tudom, itt vagy-e, de biztosra veszem, hogy hallasz, �s ha nem is vagy k�pes jelt adni, helyesled, amit tenni akarok. Elmegyek, �s soha t�bb� nem j�v�k ide vissza. Hi�nyzol, Sharon...

Let�r�lte kicsurran� k�nnyeit, �s felemelkedett a s�rhalom mellõl.

Lilian megfogta f�rje kez�t:

- Hunyd le a szemed, Clive �s maradj mozdulatlanul! - suttogta.

Arcok �s alakok vibr�ltak elõtte, mind gyorsabban v�ltott�k egym�st, szinte �sszeolvadtak egyetlen l�tom�ss�, m�gnem a k�psor hirtelen meg�llt.

Kinyitotta szem�t, de a legutols� l�tom�s nem tûnt el. Feles�ge az �rk�dok al� vonta; ajt�k ny�ltak elõtt�k, z�rultak m�g�tt�k, de ez m�r nem a jelenkor romv�ra volt...

Egy ajt� kiny�lt, becsuk�dott, s õ egyed�l tal�lta mag�t a toronyszob�ban. Feles�ge eltûnt mellõle, de neki minden figyelm�t a baldachinos �gy k�t�tte le, ahonnan h�feh�r ruh�j� h�lgy emelkedett f�l.

Clive tiszt�n l�tta von�sait, a le�ny azonban m�g csak �szre sem vette õt. �sszefogta mag�n elszaggatott ruh�j�t, �velt szem�ld�ke al�l elõs�t�tlett �jfekete szeme, telt ajka borzadva sikoltott a f�rfi l�tt�n, aki az �gy t�loldal�n fek�dt zil�lt �lt�z�kben, csizm�ban.

Clive egy l�p�st tett a nõ fel�, hogy meg�ll�tsa, de nem �rhette el; m�g l�tta meglebbenni a holl�sz�nû hajs�trat, de mire az ablakhoz �rt, csak a levegõben sz�tter�lõ feh�r ruh�t l�tta lassan keringeni lefel�...

Minden mozg�s lelassult. Az �v� is:

- Neeem!!! - �v�lt�tte mag�nk�v�l, s egyszerre r�j�tt, hogy nemcsak a saj�t hangj�t hallja.

- Lauriaaaanne!!! - has�tott egy f�jdalmas hang a m�lt csendj�be �s a f�rfi, aki eddig az �gyon hevert, az ablakhoz rohant, �s levetette mag�t az �ngyilkos le�ny ut�n a m�lybe, mag�val sodorva az ablakn�l �ll� Clive-et is...

A zsaru reflexei mûk�d�sbe l�ptek, zuhant�ban elkapta egy v�zk�põ torz fej�t �s felh�z�dzkodott. Borzalommal �s megk�nnyebb�l�ssel vegyes s�hajjal b�mult a v�rudvaron kicsavarodva heverõ k�t testre. Ezt a sz�d�tõ zuhan�st nem �lhett�k t�l...

Valahogy visszatorn�zta mag�t a szob�ba, �s felt�pve az ajt�t, lerobogott a csigal�pcsõn. Lihegve torpant meg a k�t halott mellett.

Let�rdelt s meg�rintette Laurianne gy�ny�rû arc�t, mely nyitott szemekkel b�mult f�l a hideg csillagokba. A fej als� r�sze roncsol�dhatott �ssze…

Laurianne megmozdult. Pill�it Clive-re vetette �s felemelkedett...

- K�sz�ntelek, j� uram. A lelkem igazi test�t l�tod...

- �s… Lilian? - motyogta kisz�radt torokkal a zsaru.

- Ne t�rõdj vele! K�rlek, most ne sz�lj; aty�m k�zeleg...

- Hogyan kelhett�l �letre?

- Csss, kedvesem - Laurianne elfordult, tekintet�t a negyvenes �veiben j�r�, j�v�g�s� f�rfira ford�totta, aki egyszerre megmozdult...

Clive azt hitte, k�pr�zik a szeme; a k�t �ngyilkos halott �sszet�rve, v�resen szembefordult egym�ssal:

- Iszony� dolgot cselekedtem ellened, Laurianne!

- K�rhozatba tasz�tott�l, aty�m! Soha nem leltem meg lelkem b�k�j�t! Mi�rt j�tt�l ut�nam?

- Bocs�natot akartam k�rni tõled. Az az ifj� lovag meghalt az elsõ csat�ban. Azt akartam, hogy szenvedj, az�rt hazudtam, hogy elfeledett. T�ged nem lehet elfelejteni! Gyûl�ltelek, mert sz�let�seddel meg�lted any�dat, akit im�dtam. Meg akartalak k�nozni, hogy te is tudd, milyen mag�nyosnak lenni!

Ahogy nõtt�l, egyre jobban hasonl�tott�l any�dra. A v�gyakoz�s eszemet vette. Õt l�ttam benned... De miut�n engedelmeskedtem �szt�neimnek �s megtettem, amire v�gytam, �szhez t�rtem. K�sõn. K�vettelek a hal�lba, �s veled sodr�dtam egy k�l�n�s vil�g fel�. Bocs�natodat akartam k�rni, de �j tested m�g jobban megsz�d�tett... Mondd, Laurianne, hogyan tegyem j�v� bûn�met?

- Ne k�s�rts, aty�m! Meg�lted rem�nyemet, �s meg�lted uram szerelm�t is, aki elfordult tõlem, de m�r nem gy�l�llek �rte... Az�rt h�vtalak ide, hogy megnyugodj! Megbocs�tom a boldogtalans�gomat. Nyugodj b�k�ben, aty�m!

A feloldozott apa meghajolt le�nya elõtt, s t�tova l�ptekkel, k�s�rteties lass�s�ggal indult a kert v�g�ben magasod� csal�di s�rbolthoz. A vasajt� csendesen ny�lt, �s �r�kre bez�rult a megb�k�lõ l�lek m�g�tt.

- Felejtsd el, amit l�tt�l, �lõ emberi elme; felejtsd el Laurianne-t s menj vissza a te vil�godba! Hagyd porladni a holtakat. Csak �lom, csak ill�zi� vagyok sz�modra...

- Nem! Nem engedlek! Neked semmi keresnival�d itt! Elv�gezted, ami�rt idej�tt�l, de engem nem tagadhatsz meg! Az eny�m vagy, �s �n sz�vem minden hev�vel szeretlek! Mondd, mit k�v�nsz? Mit tegyek?

- Semmit. Halott vagyok.

- A tested az, de �n a lelkedet k�rem vissza!

- Elf�radtam, j� uram. F�j az �let. M�g a f�nyt is f�j elviselnem.

- Akkor bek�lt�z�m veled egy s�rboltba, az �r�k s�t�ts�gbe csak maradj velem!

Clive vadul szor�totta karj�ba a sz�zadok �ta halott Laurianne-t, �s ajk�t az ajk�ra tapasztotta. Egy pillanatra megsz�d�lt, mintha �ram�t�s �rte volna, azt�n a karj�ban tartott gy�ny�rû test szertefoszlott, �s Clive eszm�letlen�l hanyatlott a hideg kapukõre.