A f�jdalom Orsz�ga - 3. r�sz

Tiszt�ban volt vele, hogy m�r nem Clive Burlyval t�rsalog.

- Azt mondod, rossz d�nt�s?! Mike j� zsaru volt �s hal�lba kergetted!

- Tudod - kezdte Wilson a maga cs�ndes modor�ban -, te is felelõs vagy �rte, �s ezt be is l�tn�d, ha nem v�r�s k�d�n �t b�muln�d a vil�got...

- Mirõl besz�lsz?! - emelkedett f�l fenyegetõen a jelenkori �llapot�ban ki tudja, mif�le l�nny� avanzs�lt zsaru. Chuck izmai harcrak�szen megfesz�ltek, tekintet�t a b�borkavarg�s k�zep�be f�rta:

- Ha megbocs�tasz, randim van a feles�gemmel, sõt Clive-nek is az �v�vel, �gy igaz�n lek�telezn�l benn�nket, ha megmutatn�d az utat hozz�juk. �gy n�zem, ideval�si vagy, bizony�ra ismered a j�r�st!

Fegyelmezetten besz�lt, olyan ember modor�ban, akinek nincs f�lnival�ja. A V�r�sszemû-Clive-kever�k nem t�madta meg; Chuck ebb�l azt a k�vetkeztet�st vonta le, hogy csak elijeszteni akarj�k. Nyugodt tekintet�vel v�gigm�rte r�mt�rs�t:

- �n is sz�vesebben dolgoztam egy�tt veled, m�g rendõregyenruh�ban par�d�zt�l; ez a v�r�s sz�n nem �ll j�l neked!

- Huh! - jutott v�gre sz�hoz Clive. - R�z a hideg!

- �r�l�k, hogy �jra emberalakban l�tlak.

- Sz�rnyen n�zt�l ki, de nincs idõ a mes�re! Mit gondolsz, merre menj�nk?

- H�t f�l a v�rba! Vagy nem oda indultunk?

- De igen, am�g �ssze nem veszt�nk.

- Ugyan, Chuck, mi�rt veszekedt�nk volna?

- Semmire nem eml�kszem - mondta õszint�n Burly.

- �r�l�k, hogy a v�r�sszemûnek nincs ut�hat�sa.- jegyezte meg Wilson f�lfel� kapaszkodt�ban. K�r�l�tt�k a t�j lenyûg�zõ, egyszersmind h�tborzongat� volt. Minden�tt hegycs�csok s�t�t t�mege, k�rvonalaik k�kes f�nyben izzottak. A csend mindink�bb elm�ly�lt, val�s�ggal �rezt�k a l�ktet�s�t, amint �radt fel�j�k hull�mokban a hegyekbõl, a szikl�kb�l, a levegõbõl, a holdb�l...

- Tiszta a levegõ, j�lesik l�legezni, de sose fogy el ez a hegy?

Chuck visszan�zett:

- Ha nek�nk is f�raszt�, mit sz�lnak majd asszonyaink, ha visszafel� õk is vel�nk lesznek?

A levegõ megremegett, a val�s�g egy darabk�ja megv�ltozott. M�g mindig a hegyen, de m�r nem az oldal�n, hanem a tetej�n �lltak, elõtt�k impoz�ns m�reteiben �don kõ�p�tm�ny emelkedett.

Clive r�vid idõ m�lt�n d�bbenten ismerte fel:

- Jessy - mondta cs�ndesen Chuck, �s nekiindult.

Clive is megpr�b�lkozott �nmaga b�tor�t�s�val e m�don:

- Laurianne - ejtette ki feles�ge nev�t �s megk�nnyebb�lt sz�vvel k�vette Wilsont. H�bor�tatlanul jutottak a k�vezett udvarra, melyet minden oldalr�l �rk�dsor �vezett. A rõt f�ny elõtt�k terjengett s õk haladtak a megjel�lt ir�nyba.

- V�rnak minket - suttogta Clive. - Csak furcsa ez a komornyik. Micsoda dolog hal�lra r�m�teni a vacsoravend�geket?

Jessy, mondta mag�ban Chuck, ha �lsz, megtal�llak, b�rhol vagy is, ha pedig halott vagy, �n is itt maradok veled!

Egy-egy villan�sra k�k f�nyek cik�ztak �t a kihalt folyos�kon; csusszan� hangok jutottak el tudatukig, �s meghat�rozhatatlan form�j� �rnyak suhantak l�t�ter�k�n t�l a hom�lyba veszõ sarkokban, s csup�n az�rt �rz�kelt�k õket, mert s�t�tebbek voltak a k�r�l�tt�k h�mp�lygõ �jszak�n�l.

A rõt f�ny felizzott �s elhamvadt, s õk ott maradtak a l�legzõ s�t�ts�gben, mely l�p�srõl l�p�sre k�zelebb osont �s k�r�lfonta õket.

- Csapda! - Clive hangja nagyon messzirõl �rkezett, pedig egym�s mellett �lltak. Chuck a fej�t r�zta. Harcmûv�szetekben kifinomult �rz�kei nem jeleztek vesz�lyt; mozg�s�t �szt�neire b�zva tov�bbhaladt, Clive-et maga ut�n h�zva.

Clive ezalatt tan�cstalanul b�multa a kecsesen hajladoz� �rnyat, mely kez�t ny�jtotta fel�j�k; mellette egy apr�bb teremtm�ny lebegett. A zsaru meg mert volna esk�dni, hogy egy kisbaba szellem�t l�tja...

- Sharon! - t�rt ki a d�bbenet Chuckb�l.

Az arc vil�gosodott, a k�k f�ny rajzolta kont�rban lassan kivehetõv� v�ltak a szomor� arc von�sai. Val�ban Sharon Grant vezette õket.

Az egykori titk�rnõ, akit hal�los betegs�ge ellen�re egy kamionsofõr, John Shanon feles�g�l vett. Clive �s Chuck a kamionos bar�tja volt. Mindketten elmentek Sharon temet�s�re.

- Hol vagyunk, Sharon? - k�rdezte szel�den Wilson. - Te a mi vil�gunkban halott vagy, most teh�t a t�lvil�gra ker�lt�nk?

- Ugyan m�r, Chuck! - sz�lt k�zbe Burly. - A mennyben nem lehet�nk, mert arr�l azt tanultuk, hogy csupa f�ny. K�l�nben se l�tok kerubokat meg szer�fokat, pedig azok elmaradhatatlan kell�kei az �r�k boldogs�g hon�nak! A pokol meg kegyetlen b�ntet�s lenne az �rtatlan Sharon sz�m�ra. Akkor viszont kiz�r�sos alapon csak a Purgat�rium j�het sz�ba, b�r az se megfelelõ tart�zkod�si hely Sharonnak, hisz nem sok levezekelnival�ja lehet...

NEM T�LVIL�G! EGY �TMENETI VIL�G! MINDENT MEGTUDTOK T Õ L E !

- Kitõl tõle? - tudakoz�dott Clive r�gi �nmag�nak l�zadoz� st�lus�ban. - Eleget m�szk�ltunk ahhoz, hogy v�gre meg�rkezz�nk valahov�! Szerintem m�r k�rbej�rtuk az eg�sz v�rat!

- Hogyne sietn�k, mikor a feles�gemet elvett�k tõlem, mit tudom �n, kik! Tudnom kell, mi van vele! �l?

- CSAK ANNYIRA �LÕ, AMENNYIRE TI! EZ A NEML�T!

- Mi is halottak vagyunk?! - h�rd�lt f�l Burly.

- Sharon - pr�b�lkozott Chuck �s befogta bar�tja sz�j�t. - Azt mondd meg, k�rlek, hogy Jessy �s Laurianne olyan, mint te, vagy olyan, mint mi?

MINT TI KETTEN!

- Ez a vil�gos besz�d! - �rvendezett Clive, miut�n lefejtette sz�j�r�l Wilson tenyer�t.

IDE KELL BEMENN�NK! - r�ppent s�mogat�an l�gy hang az �rnyajakr�l.

- Mit gondolsz, Chuck? - s�gta Clive. - Ha valaki meghal �s visszat�r, okvetlen�l megv�ltozik? �gy �rtem, az a szel�d, t�relmes, a l�gynek se v�tõ nõ, akit Sharon Grantnek h�vtak valaha, lehet, hogy gonossz� v�lt?

NEM VAGYOK GONOSZ, CSAK M�S, MINT TI! NEM H�VTUNK IDE BENNETEKET, �GY V�LLALNOTOK KELL AZ Õ D�NT�S�T!

- Ki a fene az az Õ? - h�borgott Clive, de Wilson csendre intette.

Sz�les ajt� elõtt �lltak, mely lassan kit�rult: a vibr�lva erõs�dõ, ijesztõ f�ld�nt�li zene (zene?) az idegeiket borzolta.

A v�gel�thatatlannak tûnõ terem k�zep�n szobor �llt, legal�bbis elsõ l�t�sra annak tûnt. Emberi alakot form�zott, de csak k�rvonalaiban. Tintafeket�n�l s�t�tebb feket�je m�lyebb volt az �lõl�nyekre valaha is r�borul� f�ldi �j s�t�tj�n�l, de a k�r�lm�nyek ellen�re sem v�ltott ki belõl�k f�lelmet vagy iszonyatot.

�TL�PTETEK AZ �N BIRODALMAMBA!

- S tett�k ezt an�lk�l, hogy n�pedbõl valaki is r�nkt�madt volna, ami�rt h�l�sak vagyunk neked! - hajtotta meg mag�t enyhe �vben Chuck, tekintet�t le nem v�ve a k�l�n�s �rr�l. - Bizony�ra tudod, mi�rt j�tt�nk!

NEM! - hallatszott ellentmond�st nem tûrõ hang: Õ�LTALUK ERÕSEBB A BIRODALMAM!

- Mit akarsz vel�k? - k�rdezte Chuck �rtetlen�l. - Halott �rny vagy csup�n, mit kezdesz k�t �lõvel?

- Hazudsz! - ki�ltotta Clive a k�ts�gbees�s hat�r�ig sodr�dva. - Miut�n Laurianne lelk�t visszaszereztem Franciaorsz�g õsi v�r�nak sok�vsz�zados romjai k�z�tt, boldog volt mellettem! Elfeledte minden keserûs�g�t...

K�pek villantak mindkettej�k agy�ban, tudatuk a mindent el�ntõ k�n korb�csa alatt vergõd�tt, m�g v�g�l Clive t�rdrerogyott, homlok�t a f�ldh�z szor�tva. Chuck testben-l�lekben megt�rve �llt, arc�ra n�ma k�nnypatak vont f�nylõ bar�zd�t.

A val�s�gk�nt �t�lt megal�ztat�sok, Jessy �s Laurianne m�ltj�nak soha nem felejthetõ, f�j� k�pei sz�guldottak v�gig a k�t f�rfi meggy�t�rt tudat�n.

EZ�RT KELLETT IDEKER�LNI�K! - sz�ntette meg a l�tom�sokat a F�jdalom Nagyura: - LAURIANNE SZENVED�SE K�SZTETETT, HOGY MEGSZEREZZEM ÕT VIL�GOM SZ�M�RA!

- �s Jessy? - suttogta kisz�radt torokkal Chuck.

- A v�r�sszemû! Õ volt bennem? - igyekezett Clive �sszeszedni mag�t. - Sz�val csak eszk�z voltam a kezedben, hogy a bar�tom feles�g�t csapd�ba ejtsem, �s te elrabolhasd! �s azok a kis lid�rcek milyen c�lt szolg�ltak?

- Sz�val kiszipolyoztad õket, mehetnek a fen�be?! - t�madt fel a d�h Burlyban.

Clive fenyegetõen indult a birodalom ura fel�, s a vil�gon egyetlen ember volt csup�n, aki most az �tj�ba mert �llni:

- Clive, az indulat most nem seg�t! �s ha minket elpuszt�tanak, mi lesz asszonyainkkal?

Burly tûrte, hogy Chuck h�tr�bb vonja, k�zben agya l�zasan dolgozott, hogyan menek�lhetn�nek el.

- Hol tartod �lõ foglyaidat? - fordult �jra a szoborhoz Wilson. - Van lehetõs�g�nk arra, hogy tal�lkozzunk vel�k?

NEM B�ZOM BENNETEK! - hangzott a meglepõ felelet, mely mosolyra k�sztette Chuckot:

- Komolyan azt hiszed, hogy vesz�lyt jelenthet�nk birodalmadra?

Nem �rkezett v�lasz.

- Hajland� lenn�l egyezkedni vel�nk? - tette fel a k�rd�st Clive.

MIRE GONDOLSZ? - b�gott a m�ly hang.

- Vedd el asszonyaink minden f�jdalm�t, azut�n szabad�tsd meg Wilsont �s engem a mienk�tõl, azt�n engedj vissza az otthonunkba s �n meg�g�rem, amint �sszegyûlik annyi f�jdalom benn�nk az �lettõl, ami terhess� v�lik, visszaj�v�nk �s felaj�nljuk neked, �p�tsd tov�bb birodalmadat! Te is j�l j�rsz, meg mi is! Sõt, minden ember szenved�s�t megkapod, akit csak ismerek, �s r� tudok venni erre a f�jdalmatlan�t�sra! A f�ldi �let annyi szenved�sbõl �ll, hogy ak�r sz�z birodalmat is l�trehozhatsz belõle!

- Te õr�lt vagy! - d�bbent meg Wilson. - A f�jdalmat nem lehet elszak�tani a szem�lyis�g�nktõl!

- Clive, a f�jdalmunk a m�lt eml�keiben �l, azok �ltal vagyunk azok, akik vagyunk; ha elpuszt�tod, magadat puszt�tod! Minden darabka a m�ltadb�l elvesz egy darabot belõled! Mindig kevesebbre fogsz eml�kezni, v�g�l nem lesz, ami meghat�rozza a jelenedet! Clive Burly megszûnik, helyette egy gondolatok �s eml�kek n�lk�li idi�ta k�veteli majd mag�nak Laurianne-t, de azt tudnod kell, hogy ha csak meg is k�zel�ted, bel�m fogsz �tk�zni!

- Fenyegetsz?! - vadult neki Burly, de Wilson moccanatlan �llt, ajka k�r�l az a harc elõtti k�nnyed mosoly j�tszadozott, melyet Clive az �vek sor�n oly sokszor l�tott. A nyugodt tekintet a l�zadoz�ra szegezõd�tt, s az pillanatokon bel�l �szhez t�rt. Ismerte annyira Wilsont, hogy felm�rje, mikor besz�l komolyan, �s ez a helyzet most Chuck v�gsõkig val� elsz�n�s�t jelezte.

Clive - ismerve az ellenszert - elfordult, tudv�n, Chuck nem t�mad a megh�tr�l�ra, m�gha hal�los ellens�ge is. Becs�let�rz�se �s �nfegyelme ezt dikt�lta.

- Ha eld�nt�tted, ki mellett �llsz, tudasd velem is - mondta cs�ndesen Wilson, �s Clive, elsz�gyellve mag�t, lehajtott fejjel mell�je l�pett.

Chuck b�lintott, figyelme ism�t a szoborra terelõd�tt:

- R�gm�lt dolgok szellemeit id�zted f�l a lelk�nkben, melyeknek m�r nincs hat�sa jelenlegi �let�nkre, mert t�ljutottunk rajtuk! Mi sz�ks�ged arra, hogy m�sok m�ltj�ban v�jk�lj? Te nem k�nny�teni akarsz m�sokon, mert az, hogy megbolygatod a lelk�ket, k�nz�ssal �r fel! Csup�n a magad sz�rakoz�s�ra teszed...

- Asszonyaink n�lk�l nem! - k�t�tte meg mag�t Clive.

A szobor felõl olyasfajta hang hallatszott, mint mikor az �lm�b�l felzavart tigris balj�slat� morg�ssal k�zeledik meggondolatlan �ldozat�hoz.

- Nem t�ntor�thatsz el! - vetette f�l fej�t elsz�ntan Chuck. - Tudni akarom, mi t�rt�nik a feles�gemmel! Õ �l, nem tarthatod itt!

NEM HISZEM, HOGY SZEMBESZ�LLHATN�L VELEM! - suttogta szinte incselkedve a rejt�lyes szobor.

- Nem ill�nk a terveidbe! - r�zta fej�t apr� mozdulattal Wilson.

Csend ereszkedett r�juk. Sharon �rnya meglebbent �s elõre�szott. Az apr� �rny mindv�gig mellette lebegett.

ELBOCS�TOTT BENNETEKET! - lehelte Sharon.

- �s mit jelent ez? - pillantott r� Clive.

A k�t f�rfi haboz�s n�lk�l k�vette.

Bez�rult m�g�tt�k a kihallgat�terem ajtaja, �s idõbe telt, m�g a csillagtalan �jhez hozz�szokott a szem�k. A m�lys�ges cs�ndet csak n�ha t�rte meg halk s�haj. �jabb teremhez �rtek, melyben halv�ny f�ny derengett. Mintha �lomk�pek k�z�tt j�rn�nak, �ttetszõ alakok lebegtek k�r�l�tt�k; n�melyik fel�j�k ford�totta arc�t: szem�kben az �res, feneketlen ûr lappangott.

�s valaha volt s�t�t tettek titkaiba nyertek bebocs�t�st; soha el nem �v�lõ bûn�k iszonyat�t �lt�k �t... Szomor� gyermekarc �szott mellett�k; elhagyatotts�g�t, kiszolg�ltatotts�g�t �t�rezt�k, amint b�multa õket.

Chucknak megsajdult a sz�ve, mert Pault juttatta esz�be. Ez a szenvedõ gyermek annyi idõs lehetett hal�lakor, mint most Jessy kisfia, akit Wilson saj�tjak�nt szeretett.

A k�nnyelmû, h�nyaveti Clive is n�m�n haladt a f�jdalmak tenger�ben; lelk�ben t�lcsordult a sz�nalom e foglyul ejtett, k�rhozatra �t�lt szerencs�tlen �tmeneti l�nyek ir�nt. Arc�n bar�zd�t sz�ntott a n�ma k�nnypatak, mikor ellebbent elõtte egy fiatal le�ny alakja:

- Alice! - suttogta kez�t ny�jtva fel�. - Bocs�ss meg nekem! �n juttattalak ide! Bocs�ss meg, ha tudod m�g egy�ltal�n, mit jelent ez a sz�...

Chuck pillant�sa v�gigfutott az elõtt�k �tsuhan� l�nyon, �s belen�zett a fel�j�k fordul� kifejez�stelen arc �res szemeibe:

- Clive, amit v�tett�l ellene, m�r nem tudod j�v�tenni! Nagyon r�g�ta halott lehet! M�r nincs m�ltja, nincs f�jdalma, nincs �nje, õ m�r nem l�tezik...

A kavarg�s erõs�d�tt k�r�l�tt�k, de senki nem b�ntotta õket.

�s d�bbenten torpantak meg a hom�lyb�l elõbontakoz� f�rfi l�tt�n:

- Mike! - t�rt ki belõl�k.

Meg�llt �s n�zte õket, k�kf�nyû von�sai megrezzentek:

CHUCK! CLIVE! - s�hajtott oly �lõ b�nattal hangj�ban, hogy elfacsarodott a sz�v�k. - SIKER�LT �LETBEN MARADNOTOK? L�TJ�TOK, ITTRAGADTAM A B�NATOK CSARNOK�BAN! �LÕ TUDATTAL, HALOTTK�NT!

Az erõsakarat� Chuck Wilson megindultan suttogta:

SOSEM HARAGUDTAM R�D, CHUCK! - hangzott a feloldoz� s�haj: TUDTAM, HOGY MEG FOGOK HALNI! F�LTEM A SZENVED�STÕL, DE M�G VAN BENNEM ANNYI HALV�NY �R�M, HOGY VIVIAN MEGMENEK�LT ETTÕL A SORST�L! CHUCK, NE SAJN�LD AZT A K�T H�NAPOT, AM�G VIVIAN MELLETT VOLT�L �S SZERETTED ÕT! AZZAL A K�T H�NAPPAL MEGV�LTOTTAD ÕT...

Minden szava tõrd�f�sk�nt hasogatta Wilson sz�v�t.

HI�BAVAL� ERÕFESZ�T�S LENNE, CHUCK! Õ NAGYON ERÕS! F�J EZ AZ �TMENETI L�T! AZT REM�LTEM, AZ ELM�L�S K�NNYEBB, HA M�R MEGFOSZTOTTAK ATT�L A M�SIK VIL�GT�L! OLY SZ�P VOLT �LNI! HEATHER MELLETT! �S SZ�P LETT VOLNA �LNI A GYERMEK�NK MELLETT...!

JESSY? ITT?

- Igen, Mike - b�lintott Clive. - Egykori j�rõrt�rsnõnk, akibe annak idej�n te is szerelmes volt�l vel�nk egy�tt, meg m�g rajtunk k�v�l a f�l rendõrs�g. Megint egy�tt a hajdani n�gy fenegyerek, ahogy Black h�vott benn�nket!

JESSY! - ism�telte halk susog�ssal Mike Bross: - HONNAN VESZITEK, HOGY IDEKER�LT? NEM TUDOM, MENNYI IDEJE LEHETEK HALOTT! TI AZ�TA IS EGY�TT DOLGOZTOK?

- Jessy a feles�gem - mondta halkan Wilson.

HA ITT VAN �S �L, SEG�TEK KIJUTTATNI INNEN, HA ENN�L NAGYOBB F�JDALOMMAL KELL IS LAKOLNOM �RTE!

- �s te, Sharon? - fordult Chuck rem�nykedve kamionosbar�tja egykori feles�g�nek �rny�hoz. - Te is seg�tesz? Ismerted Laurianne-t...

- Any�m! - hullott t�rdre Clive a l�ba elõtt. - H�t te is halott vagy?!

IGEN, FIAM! AP�D IS! NEM VOLT MI�RT �LN�NK! NAGYB�TY�D VOLT VEL�NK AZ UTOLS� PILLANATIG, Õ SZ�RTA A F�LDET IS KOPORS�NKRA! N�ZD, ITT JÕ AP�D!

A komor f�rfi�rny felmagasodott t�rdelõ fia elõtt, �s �ld� mozdulattal fej�re tette szellemkez�t.

- Bocs�ssatok meg nekem! Hozz�tok kellett volna rohannom megosztani veletek boldogs�gomat �s gazdags�gomat!

CSAK A SZERETETEDRE TARTOTTUNK IG�NYT, FIAM!

AZT IS TUDJUK, - folytatta az apja: - HOGY A FELES�GED�RT J�TT�L IDE! NEM TUDTAD, MIRE V�LLALKOZOL! DE IGYEKSZ�NK SEG�TENI!

TE ELJ�TT�L VOLNA, HA L�TNI AKARSZ MINKET! D�NT�SEIDET SENKI SE K�PES BEFOLY�SOLNI, EZT SE H�R�TSD FELES�GEDRE!

- Igazatok van - hajtotta le fej�t Clive.

- K�sz�nj�k a seg�ts�g�ket, Mr. �s Mrs. Burly! - mondta Chuck tiszteletteljes hangon.

- Menek�lj Chuck! Itt meghal az �rtelem, a vonzalmat elpuszt�tj�k, az �lõk elsorvadnak!

K�d gomolygott elõ a szoba m�ly�bõl, �s megjelent az �tmeneti vil�g ura. Most sem volt kivehetõbb, mint a kihallgat�teremben. K�k szikr�k vill�ztak k�r�l�tte, mintha sztatikusan felt�ltõd�tt volna, s haragja kis�l�sei lenn�nek.

A m�ly rezonancia megremegtette a terem falait: a porty�ra indul� tigris becserk�szte �ldozatait...

HAGYJ�TOK EL ORSZ�GOMAT! M�G B�NTATLANUL ELMEHETTEK!

Chuck mag�hoz szor�totta Jessic�t, �s a kij�rat fel� h�tr�lt. Clive Laurianne-nal egy�tt �gyszint�n. A szobor felõl k�dcs�pok ny�jt�zkodtak ut�nuk, �s r�gi ismerõsk�nt �dv�z�lhett�k a v�r�sszemût.

- A megsz�ll�egys�gedtõl most az egyszer eltekinthetn�l! - morogta Clive rosszkedvûen. - Sz�gyenben maradn�k a feles�gem elõtt, ha ez a v�r�sszem� sz�rnyeteg erõsebbnek bizonyulna...

NE B�NTSD ÕKET, URAM! - k�ny�rg�tt suttogva.

- Ha nem lenne az az �let, mibõl �p�tkezn�l? - csattant fel Clive. - Sz�ks�ged van a f�ldi vil�g minden b�b�nat�ra, de nincs jogod ahhoz, hogy idõ elõtt beleavatkozz ,�s elrabold �ldozataidat! J�nnek azok magukt�l is!

CLIVE-NEK IGAZA VAN! - csatlakozott Mike �rnya.

�S TE MI�RT V�DED ÕKET?! MIATTUK KER�LT�L IDE!

NEKED FOGALMAD SINCS ARR�L, MI A BAR�TS�G! - v�gott vissza Mike. - HOGY IS LEHETNE, HISZ CSAK MEGT�RT, CSAL�DOTT, MEGF�RADT LELKEKKEL KER�LSZ KAPCSOLATBA, AKIK ELKESERED�S�KBEN HAJLAMOSAK ARRA, HOGY CSUP�N A ROSSZ OLDAL�T L�SS�K AZ �LETNEK �GY UT�LAG, DE �N M�S VAGYOK, MERT CHUCK, AKI ELLEN MOST USZ�TANI IGYEKSZEL, MEGTAN�TOTT FELFEDEZNI AZ �LET SZ�PS�G�T �S EGYS�G�T! SOHA OLYAN IGAZ BAR�TOM �S HARCOST�RSAM NEM VOLT, MINT Õ! NEM ENGEDEM, HOGY ELPUSZT�TSD EZT AZ EMBERT, AKI MEGPR�B�LT FEL�LEMELKEDNI AZ EMBERI KICSINYESS�GEN �S OSTOBAS�GON! SEM PEDIG CLIVE-ET, AKI ÕSZINTE BAR�TOM VOLT �S TUDTAM, HA Õ V�DI A H�TAM HARC K�ZBEN, NEM KELL TARTANOM ORVT�MAD�T�L! JESSYT SINCS JOGOD B�NTANI! HA TUDN�K GYÛL�LNI, T�GED GYÛL�LN�LEK, MERT AZ �N HEATHER�M GY�SZ�T KIHASZN�LTAD! EL AKARTAD HITETNI VELE, HOGY VISSZAT�RHETEK HOZZ�! MEGENGEDTED, HOGY L�SSAM ÕT A K�K KAPUN KERESZT�L �S AMIKOR MEG AKART �RINTENI, LID�RCEID MEGRAGADT�K S MAJDNEM MAGAMMAL R�NTOTTAM ÕT IS ELTÛN�SEM PILLANAT�BAN!

A k�k szikr�k sûrûs�dtek. A d�h mindink�bb hatalm�ba ker�tette a szobrot. A v�r�sszemû m�regette az ellenszeg�lõket, nem �ppen a legbar�ts�-gosabb pillant�sokkal, de parancs h�j�n nem t�madott.

Laurianne n�zte a F�jdalom Orsz�g�nak Nagyur�t, mik�zben feh�r f�ny kezdett derengeni k�r�l�tte, mely kiterjedt f�rj�re �s a Jessyt v�delmezõn �t�lelõ Chuckra.

SZEMBESZEG�LSZ?! - lobbant gyilkos haragra a szobor, s v�r�s �s k�k sugarak kezdtek z�porozni a k�t fiatal p�rra. De felizzott a feh�r f�ny s a t�mad� sugarak cseppekre robbanva a v�dõgyûrûn, szikraesõt z�d�tva a fenyegetõen k�zeledõ v�r�sszemûre, kihunytak.

A szobor moccanatlan �llt. Megmozdult a f�ld.

MENEK�LJETEK! - ism�telte Sharon.

Chuck ler�zta mag�r�l d�bbenet�t, �s megragadva feles�ge kez�t, futva megindult azon az �ton, amerrõl j�ttek. �rnyak k�z�tt haladtak, de egyetlen szellemujj sem ny�lt fel�j�k, hogy meg�ll�tsa õket. Clive k�vetni k�sz�lt, de most vette csak �szre, hogy Laurianne a f�ld�n t�rdel �s fej�t lehajtva nehezen l�legzik.

- Megsebes�lt�l?! - ugrott oda hozz�.

- Menj, j� ura! - suttogott Laurianne, hossz� haja kibomolva eltakarta arc�t. Haj�ban a feh�r gy�ngysor felragyogott. A f�rfi nem bocs�tkozott tal�lgat�sokba e f�ny eredet�t illetõen. Hogy Laurianne esetleg var�zsl�nõ �s hatalm�t e gy�ngysorban õrzi, ez�rt nem akart megv�lni tõle legmeghittebb pillanataikban sem...

- N�lk�led? H�t mit gondolsz, minek j�ttem ide? Hogy t�zij�t�kot n�zzek?

- Egyed�l kell menned, j� uram! N�lk�lem.

- Egy fr�szt! - Clive let�rdelt mell�.

MENEK�LJ, CLIVE! - suttogta Sharon.

MENEK�LJ, BAR�TOM! - s�rgette Mike.

MENEK�LJ, KISFIAM! - k�ny�rg�tt a halott anya.

- Laurianne n�lk�l?! Soha!

FIAM, MENNED KELL! �RTELMETLEN VOLT A MI MAG�NYOS HAL�LUNK, HA MOST MARADSZ!

- Ap�m, ez az asszony az egyetlen, aki m�g az �lethez k�t! Velem j�n vagy �n is maradok! - mondta hat�rozottan Clive, �s maga is �rezte, hogy komolyan gondolja e szavakat.

A f�ld felgyûrõd�tt; �ri�si f�rget k�sz�lt elõvaj�dni m�h�bõl. Clive tiszt�ban volt vele, hogy a menek�l�ssel m�r elk�stek, �gy egy�tt n�znek szembe a v�gzettel, b�rmily szelv�nyezett testû, cs�pokkal, karmokkal vagy szarvakkal felv�rtezett iszonyat fog is most elõk�szni az idõk hajnal�b�l...

A szobor n�ma volt, csak halv�ny szikr�k vill�ztak k�r�l�tte. Laurianne nem õt n�zte. A f�ldre b�mult, ahonnan a lid�rcnyom�sos sz�rnyeteg felfel� t�rekedett...

Chuck futva �rkezett vissza:

- Clive, az isten�rt, mi�rt nem j�tt�k?!

Laurianne l�gy hangja bet�lt�tte a hatalmas csarnokot:

E pillanatokban �gy r�mlett, csup�n k�t �lõl�ny l�legzik a halott teremben. Laurianne �s Chuck.

Az �rnyak n�m�n lebegtek k�r�l�tt�k, Clive t�rdelõ helyzetben dermedt meg, a szobor is mozdulatlann� v�lt, �s a f�ld alatti sz�rny sem �sott tov�bb.

- Mert �n nem tartozom a ti vil�gotokhoz! Ne n�zz az arcomba, m�r nem õrzi az �ltalatok ismert von�sokat! Laurianne arca ill�zi� volt... Nekem az a sorsom, hogy ideker�ljek, �s elpuszt�tsam ezt a k�nvil�got!

- Hogyan tudn�d megtenni? Ki vagy te? Honnan van hozz� a hatalmad?

Laurianne m�g m�lyebbre hajtotta fej�t, hogy a mellette t�rdreereszkedõ Wilson ne l�thassa arc�t:

- Tudom, Chuck, hogy te nem vagy vall�sos. Ez�rt nem azt mondom neked, hogy egy �j Megv�lt� �rkezett r�vid idõre vil�gotokba, pedig sok ember csak �gy �rten� meg. De fog�kony vagy a misztikumra. �n olyan l�ny vagyok, aki v�gaszt adott az elkeseredetteknek, rem�nyt a cs�ggedõknek, gy�gy�rt a f�jdalomra.

- Szeretn�m l�tni az arcodat! - mondta Chuck szel�den. Laurianne elhajolt:

- Soha nem fogom elfelejteni Laurianne-t, de annak a l�nynek szeretn�k k�sz�netet mondani - ha megdermed is l�tv�ny�t�l a sz�vem - aki seg�tett, hogy Jessy az eny�m maradjon.

- Chuck, t�bbsz�r felfogtad az �zenetemet, �s m�r r�g r��rezt�l arra, hogy nem k�z�tek tartozom. H�t l�sd az arcomat, de azut�n engedelmeskedned kell, mert nem sok�ig tudom visszatartani e vil�g puszt�t� teremtm�nyeit! Vidd el Clive-et, seg�tek, hogy ne ellenkezzen! Ha �tl�pitek a F�JDALOM ORSZ�GA kapuj�t, �s visszajuttok a val�s vil�gba, azonnal vidd az otthonodba Jessyt �s Clive-et! Sietnetek kell, mert ki fog gyulladni Clive h�za! Ne pr�b�lj�tok a l�ngokat meg�ll�tani! Nem siker�lne, mert az nem k�z�ns�ges tûz lesz...

Mindennek el kell pusztulnia azokkal a lid�rcekkel �s m�s - egyelõre m�g l�thatatlan - l�nyekkel egy�tt, akik oda�t maradtak, �s birtokukba vett�k a h�zat...