2. fejezet

A sebt�ben bekapott reggeli ut�n tov�bbhajtottak. Barbara �s�tott:
- �s most merre?
A f�rfi pillant�sa a m�szerfalra esett:
- Hamarosan tankolnunk kell. J� lett volna, ha van itt valakid a v�rosban, nem kellene magammal hurcolnom t�ged.
- Terhedre vagyok? - mondta a l�ny megb�ntottan. - �gy hiszem, nem �n tehetek arr�l, hogy el kellett j�nn�m otthonr�l.
- Nem �gy gondoltam, ahogy �rtetted - szelid�lt meg a f�rfi hangja - Csak tudod, engem ismernek, a kocsit is, �gy tudj�k, kit kergessenek. De r�lad nem tudnak. Nem kevern�lek bele f�l�slegesen az �gyeimbe. Vesz�lyt hozok r�d, ha velem maradsz.
- Ne agg�dj, John! Itt a v�delmez�m! Ugye, Jacky?
A f�rfi elmosolyodott:
- Furcsa l�ny vagy, hallod. Nem tudom eld�nteni, hol �r v�get a gyereks�ged, �s hol kezd�dik az eszed.
Barbara visszamosolygott �s ett�l Bradley valahogy k�zelibbnek �rezte mag�hoz.
Bekapcsolta a r�di�t. Az �ter hull�main �rad� dallam megnyugtatta.
- Te is szereted a komolyzen�t? - csillant f�l a l�ny szeme.
- Igen. Jobban vonz, mint a DISCO-k csinnadratt�ja.
- �r�l�k, hogy egyezik az �zl�s�nk, John.
- Mi �r�m�d van benne?
- Most m�r nemcsak a menek�l�s, a k�z�s ellens�g k�t �ssze minket, hanem a hasonl� �zl�svil�g is. Ez sokat seg�t majd a k�s�bbi kapcsolatunkban is.
- Mif�le kapcsolatr�l besz�lsz? - n�zett r� meg�tk�zve a f�rfi.
- H�t a mi�nkr�l. Neked sincs senkid, nekem sincs senkim, h�t egy�tt fogunk �lni.
- Fogalmad sincs r�la, miket hordasz �ssze! - sz�lt r� nyersen Bradley. - Az, hogy most egy�tt vagyunk, kor�ntsem jelenti azt, hogy egy�tt is kell maradnunk.
- Nem �rtelek - mondta visszafogottan Barbara.
- L�tod, ez el�g indok arra, hogy ne besz�lj a k�z�s j�v�nkr�l!
Csend ereszkedett r�juk, csak a zene h�mp�lyg�tt a kocsi sz�k falai k�zt. Egy id� ut�n Bradley ivott a feketek�v�s termoszb�l �s t�rsn�j�re pillantott. Barbara aludt. Nyugodtnak l�tszott, egyszer�en tudom�sul vette, hogy egy idegen f�rfi l�pett az �let�be, �s neki �hozz� kell igazodnia.
Jacky a h�ts� �l�sen ny�lt el, busa fej�t vaskos mancsaira t�masztva. A kiad�s reggeli �ta b�k�t k�t�tt Bradleyvel. �lmosan pislogott Johnra, aki h�trany�lt �s megsimogatta a fej�t:
- Ne feledd, neked az a dolgod, hogy a gazd�dat mindenkit�l megv�dd. Ezut�n m�g jobban kell vigy�znod r�, mint eddig!


------------------------------------

- Mi�rt �lltunk meg, John?
- Mert alszom egy kicsit. A keszty�tart�ban van egy �ra. N�zd meg, mennyi az id�, �s h�rom �ra m�lva �bressz f�l.
- Nem �rnek utol benn�nket?
- Eg�sz �jjel �ton voltunk, ezt a p�r �r�t ne sajn�ld t�lem.
- M�r megint megs�rt�dt�l.
- Nem s�rt�dtem meg. F�radt vagyok. Ne k�dorogjatok el Jackyvel.
Bradley letette fej�t �s k�t perc m�lva m�lyen aludt, ami olyan emberek saj�tja, akiknek j� az idegrendszere �s kifog�stalanul m�k�dnek a reflexeik.
Barbara kisz�llt az aut�b�l �s nagyot ny�jt�zott. Gy�ny�rk�d�tt a hajnali term�szet k�peiben, melyeket olyan j�l ismert kis erdei otthon�ban, ami az�ta semmiv� lett. J�t�kai, rajzai, k�nyvei, ruh�i mind ottmaradtak a kedves kis h�zacsk�ban, amit ez miatt a f�rfi miatt vesz�tett el.
- �s m�gis te s�rt�dsz meg minden�rt, John. Nem is maradok veled! - suttogta d�h�sen a kocsi fel�. - Miattad d�lt�k f�l az otthonomat, nem megyek veled! Gyere Jacky! Hazamegy�nk.
�s kuty�j�val a nyom�ban beszaladt az erd�be.
Nemsok�ra Bradleyt r�m�lt sikoly ugrasztotta talpra...

-----------------------------------

- Figyelmeztettelek, hogy ne menj el a kocsit�l. Mi�rt nem fogadt�l sz�t?
- Mert itt akartalak hagyni - mondta Barbara �szint�n. - Haza akartam menni. Azok a gyilkosok m�r biztos elmentek onnan.
Bradley a fej�t cs�v�lta:
- M�giscsak int�zetbe foglak adni.
- Nem megyek int�zetbe! Semmi baj nem volt, am�g te oda nem j�tt�l! Te hoztad oda �ket!
- Igazad van. Ez�rt nem maradhatt�l ott, te is tudod. Nem hagyhattalak ott nekik.
- Jacky vigy�zott volna r�m!
- Hallgass m�r el ezzel az ostobas�ggal! - sz�lt r� inger�lten a f�rfi. L�tva, hogy Barbara duzzogva elfordul, meg�rintette a v�ll�t. - J�l van, no, csak f�ltelek, az�rt vagyok szigor�.
- �s ha kiab�lsz velem, akkor megnyugszol?
Bradley d�h�s mosollyal cs�v�lta fej�t. Hogy �pp egy dacos k�lyk�t varrt a nyak�ba a sors!
A l�ny az erd� fel� n�zett:
- Ki �ld�z�tt engem, John?
- Fogalmam sincs. Ha nem hallucin�lt�l, akkor uf�k lehettek, mert semmit nem l�ttam. Tal�n csak valami vad cs�rtetett erre.
- Jacky morgott is! - bizonygatta a l�ny.
- H�t m�g �n, amikor fel�bresztett a sikolt�sod. Na gyer�nk vissza a kocsiba.

-----------------------------------

A f�rfi lemondott a tov�bbi pihen�r�l, �s a k�v�val igyekezett �bren tartani mag�t. Barbara �rdekl�dve n�zte a mellett�k elsuhan� t�jat:
- Hova fogunk menni, John?
- Oda, ahova eredetileg elindultunk.
- �s az merre van?
- A hegyekben �l egy �reg bar�tom a feles�g�vel. N�luk megh�zzuk magukat.
- Gondolod, hogy oda nem fognak ut�nunk j�nni?
- Nem tudom, Barbara. De ha meggondoltad magadat �s ki akarsz sz�llni, ez az utols� es�lyed.
- K�pes voln�l itt az erd�ben kitenni?!
- Nem, nem, dehogyis. �gy �rtettem, a menek�l�sdib�l m�g kisz�llhatsz. M�g nem k�s�. Nem tudom, mi lesz velem. Egy int�zetben jobb helyed lenne.
- Persze, elrabolt�l otthonr�l, most meg megszabaduln�l t�lem.
- Egyszer�en nem lehet sz�t �rteni veled.
- Mert te �gy besz�lsz velem, mint egy k�ly�kkel!
- Mi�rt, mit gondolsz, mi vagy?
- Mondd csak, John, ha majd a feles�ged leszek, akkor is �gy fogsz viselkedni velem? Mert ha igen, akkor m�r most k�zl�m veled, hogy azonnal el fogok v�lni t�led.
- Meg�ll az eszem! - kelt ki mag�b�l Bradley. - Ki mondta, hogy �n feles�g�l akarlak venni?!
- H�t ki venne feles�g�l? A nagyn�n�m azt mondta, hogy � m�r el�g id�s, �s beteg, �s j� lenne, ha min�l el�bb f�rjhez tudn�k menni, hogy ne maradjak egyed�l, de �n nem ismerek m�s f�rfit rajtad k�v�l.
- Sz�gezz�k le, Barbara, hogy most nem �ll sz�nd�komban megn�s�lni.
- Mi�rt? Nem tetszem neked? - k�rdezte hirtelen a l�ny cs�ndesen. A f�rfit megh�kkentette a v�ratlan k�rd�s:
- De igen, nagyon csinos vagy, de... t�l fiatal hozz�m �s a h�zass�ghoz is. Tanulnod kell, hogy ha feln�sz, akkor okosan irny�thasd az �letedet. Hossz�ak lesznek az iskola�vek, de egyszer azok is elm�lnak majd.
- �s te addig v�rni fogsz r�m, ugye? Addig nem keresel m�st magadnak.
- N�zd, Barbara, tizenh�rom �vvel vagyok id�sebb, mint te. N�h�ny �v m�lva m�r �regnek tartasz majd, �s a fiatal fi�k fognak �rdekelni, �gyhogy ezen �n most nem akarok t�pel�dni. Jobban izgat az, hogy mi�rt h�z balra a korm�ny.
Leh�z�dott az �t sz�l�re, kisz�llt �s elk�romkodta mag�t, amikor megszeml�lte a kerekeket. Nyilv�n az erd�ben szedtek �ssze valamit.
- �s most mit csin�lunk, John? Lestoppolunk valakit?
- Nem. Kereket cser�l�nk.
- Seg�thetek?
- Nem. S�t�lj egyet, de ne �gy, mint reggel.
Barbara s�rt�d�tts�g�t legy�zte a k�v�ncsis�g. N�zte a furcsa szersz�mokat:
- Ez mi?
- Emel�.
- �s ez?
- Csavarkulcs. �s miel�tt megk�rdezn�d, ez egy ker�k, ezek meg csavarok. El�g nagy tudatlans�gban �lt�l te otthon.
- M�r megint s�rtegetsz. Nek�nk sose volt aut�nk, hogy ilyeneket tudjak - Barbara durc�san od�bb h�z�dott.
- Mondd csak - f�jt nagyot a f�rfi. - A l�nyoknak a k�nyesked�st k�l�n tant�rgyk�nt oktatj�k, vagy csak engem tisztelsz meg vele?
- Nem vagyok k�nyes, csak besz�lgetni akartam veled.
- �n viszont most ide akarok figyelni. Zavarsz.
- J�. akkor nem is sz�lok hozz�d!
- Valahogy t�l fogom �lni.
A l�ny elszaladt �s h�tat ford�tott. Bradley rutinos mozdulatokkal dolgozott. Fej�ben k�zben kavarogtak a megv�laszolatlan k�rd�sek. Mi�rt nem k�vetik �ket? Hisz l�tt�k, merre hajtott el.
Elk�sz�lt a ker�kcser�vel.
�rz�kei hamarabb jelezt�k a vesz�lyt, miel�tt meghallotta volna a z�g�st:
- Menek�lj! - lerohant az �tr�l, �s futt�ban f�lkapva Barbar�t, berohant vele az erd�be.
M�r nem l�tta, hogyan borul l�ngba m�g�tt�k az �reg Ford.