3. fejezet


- Kutass�tok �t a k�rny�ket! - adta ki a parancsnot Morgan. Eleg�ns �lt�z�k�vel messze kir�tt barna ruh�t visel� emberei k�z�l, akik parancs�ra sz�tsz�r�dtak az erd�ben. Morgan a g�ppusk�s fel� fordult:
- J� l�v�s volt, az lett volna csak jobb, ha Bradley is a Fordban van. Meg kellett volna v�rni, hogy a kocsi mozg�sban legyen, akkor nem tudott volna elmenek�lni.
- Sajn�lom, Mr. Morgan. De ne nyugtalankodjon, megtal�ljuk �s nem jelent t�bb� vesz�lyt a fick�. Nincs es�lye.
- Ha te is �gy ismern�d, ahogy �n, nem lenn�l ennyire nyugodt - jegyezte meg Morgan.
A helikopter f�lemelkedett �s nem sokkal a f�k f�l�tt lebegve lassan vonult, m�g oldalent a barnaruh�sok p�szt�ztak l�v�sre k�sz fegyverrel. Egyik�k azonban mell�zte a l�fegyvert, �s egy f�r�szes �l� k�st szorongatott.

-----------------------------

Bradley sz�mot vetett lehet�s�geivel. Mindene odaveszett a Forddal egy�tt. Pillant�sa reszket� t�rsn�j�re esett, majd a kuty�ra, mely az � mozdulatait figyelte; l�m, m�g ez a j�sz�g is t�le v�r seg�ts�get. A s�r� boz�thoz vezette �ket:
- Itt lekuporodtok �s nem mozdultok. Jacky, te is fogd be a sz�dat. Vil�gos?
- �s te? - kapaszkodott a kez�be riadtan Barbara.
- Dolgom van. Vigy�zzatok egym�sra.
Bradley elt�nt a f�k k�z�tt.

-------------------------------

- Mr. Morgan! Tal�ltunk egy l�nyt, meg egy fene veszett kuty�t. �gy t�nik, hogy Bradleyvel voltak �s az itthagyta �ket, amikor szorult a hurok.
- Nem, Beacham, ha t�nyleg vele voltak, nem fogja sorsukra hagyni �ket. J�l ismerem Bradleyt. A l�nnyal el� tudjuk majd csalogatni. Leengedj�k nektek a k�t�lh�gcs�t, hozd f�l a l�nyt �s szedd �ssze az embereket!
- Igenis, Mr. Morgan.
Beacham elkapta a k�t�lh�gcs�t �s odar�ngatta Barbar�t:
- Indulj!
- A kuty�m! - s�rta a l�ny.
- Indulj, vagy lel�v�m! - emelte pisztoly�t Beacham. - Igyekezzetek ti is! - sz�lt le t�rsainak. - Ha a kutya t�mad, l�j�tek le!
Jacky sz�vszaggat� ny�sz�t�sbe kezdett, majd egyszerre elhallgatott.
Beacham betaszig�lta Barbar�t a g�pbe �s maga is felm�szott m�g�tte. Visszafordult, hogy t�rsait s�rgesse...
...�s beleb�mult Bradley arc�ba, aki k�sleked�s n�lk�l d�f�tt f�lfel� egy f�r�szes �l� k�ssel. Beacham a m�lybe bukott.
John fellend�lt a fed�lzetre, ahol egy g�pfegyver cs�ve meredt r�.
- �dv�zl�m, Mr. Bradley - hallatszott Morgan gy�l�lt hangja. - Alig v�rtam m�r a tal�lkoz�st!
John a hang ir�ny�ba fordult �s megpillantotta Morgant, aki Barbar�t tartotta maga el�tt pajzsk�nt, �s pisztolyt szegezett a l�ny fej�nek.
- �n is �r�l�k - mondta Bradley. - Kerestem m�r mag�t, Morgan!
- Igaz�n? Pedig �n �gy vettem �szre, hogy ink�bb n�velni igyekszel kett�nk k�zt a t�vols�got. Most sz�pen megv�rjuk az embereimet.
- F�l�sleges tov�bb v�rnod - jegyezte meg John. A g�pfegyveres els�padt:
- Csak bl�ff�lsz! Az nem lehet, hogy mindenkivel v�gezt�l!
Bradley v�llat vont:
- N�zd meg magad. Morgan, mi�rt �letted meg a sz�leimet?
- Tudod, John, vannak az �letben rossz d�nt�sek, �s ez is k�z�j�k tartozik. V�rszomjasabb emberemet k�ldtem el hozz�juk, mint kellett volna. Nem volt t�relme kiv�rni, m�g haza�rsz, a sz�leid meg hallgattak.
- Mit mondtak volna? Azt se tudt�k, hol vagyok!
- Most m�r mindegy, Bradley. De vigasztal�dj, nem k�nozt�k �ket. Csak egy-egy d�f�st kaptak. �s halottak voltak, amikor a l�ngok �tcsaptak rajtuk...
- Tudom - t�rt el� sziszegve a leveg� John �sszeszor�tott ajkai k�z�l. - �n hoztam ki a holttest�ket az �g� h�zb�l. Ha csak egy kicsivel hamarabb �rek haza, m�g megmenthettem volna �ket... De m�g mindig nem tudom, mi�rt kellett meghalniuk. Mit akart�l megtudni t�l�k?
- Csak azt, hogy hol vagy. A hallgat�suk�rt kellett b�nh�dni�k. Te meglopt�l engem, pedig az hal�los b�n. Az a t�rk�p mindenn�l t�bbet �rt nekem! El�sz�r a sz�leid �let�vel akartalak zsarolni, hogy visszaadd, de mert az emberem ostobas�ga miatt nem j�tt �ssze, hajt�vad�szatot ind�tottam ut�nad �s meg is lett az eredm�nye. Igaz, el�g nagy �ldozatot hoztam �rte. Felt�telezem, elint�zt�l odalent mindenkit.
- Ahogy mondod! - John gyors mozdulattal lesz�rta a besz�lget�sre figyel� g�pfegyverest. Keze m�ris a ravaszon volt.
- Nagyon j�, Bradley, t�led nem is v�rtam m�st, de tudom, hogy nem fogod haszn�lni, mert b�rmennyire gy�l�lsz is, a l�ny �let�t nem teszed kock�ra.
- Ne b�jj el egy gyerek m�g�, Morgan. Nem tudom, mi�rt vad�szol r�m. �n semmit nem loptam el t�led.
- Nagy k�r, hogy nem hihetek neked. Ne gyere k�zelebb, mert el tal�l s�lni a kezemben ez a pisztoly �s b�rmilyen csinos is a kis bar�tn�d, sz�tl�tt fejjel m�r gusztustalan l�tv�ny lesz...
- Akkor �n �zekre t�plek! - mondta els�t�t�l� arccal Bradley. - Csak addig �lsz, am�g a l�nyt nem b�ntod. Ha meg mered h�zni a ravaszt, akkor m�r nem �ll�tasz meg, �s nagyon f�jdalmas lesz a hal�lod!
Morgan ajk�t harapd�lva b�mult a lassan k�zeled� John-ra:
- Tal�n meg tudn�nk egyezni valahogy...
- Fel�lem - mondta Bradley �s f�lre�t�tte a pisztoly cs�v�t. Az els� l�v�s a pil�t�t �rte, a m�sodik goly� a m�szerfalba csap�dott. John kit�pte Barbar�t Morgan kez�b�l �s f�lrel�kte, Morgant egy hatalmas �t�ssel leter�tette �s kir�gta kez�b�l a pisztolyt, majd a botkorm�nyhoz ugrott �s f�lrel�kve a halott pil�t�t, letette a g�pet.
Azt�n a l�ny fel� fordult �s f�lseg�tette. Barbara n�m�n b�jt hozz�. John megsimogatta a haj�t:
- Menj ki Jackyhez �s nyugtasd meg.
- De halottak vannak odakint - vacogott Barbara.
- Igazad van - John lerugdosta a fed�lzetr�l a g�pfegyverest �s a pil�t�t. - Nekik is ott a hely�k. Te meg, Jacky, hopp, ugorj f�l!
Beemelte a ny�sz�t� kuty�t, amely �rvendezve t�ncolta k�r�l kis gazd�j�t.
Bradley h�tat ford�tott nekik �s cs�p�re tett k�zzel meg�llt az �ledez� Morgan el�tt:
- Sz�val milyen t�rk�pet keresel rajtam?
Morgan megt�r�lte v�rz� sz�j�t �s ker�lve a hirtelen mozdulatokat, melyek t�mad�sra ingerelhett�k volna Bradleyt, fel�lt:
- Mennyi fizet�st k�rsz, hogy megint nekem dolgozz?
- Semennyit. Nem �llok t�bb� a szolg�latodba.
- Gondold meg, Bradley! A te k�pzetts�geddel �s az �n p�nzemmel megkereshetj�k azt a helyet, amit a t�rk�p jel�l!
- Mi van azon a helyen? Gondolom, kincs.
- Eltal�ltad, Bradley, t�m�ntelen kincs!
- Az a helyzet, Morgan, hogy kin�ttem m�r a mes�kb�l. Ha nem tudsz jobbat kital�lni...
- V�rj, John, most m�r biztos vagyok benne, hogy t�nyleg nem te loptad el a t�rk�pet, m�sk�l�nben hinn�l nekem!
Barbara k�zelebb h�z�dott, �s t�grany�lt szemmel hallgatta Morgan szavait:
- Kincs! Gazdags�g! - s�gta �hitattal.
- L�tod, John? � hisz nekem?
- Persze, hogy hisz. Egy gyerek fant�zi�j�t m�g megmozgatj�k az eff�le mes�k.
- Ez nem mese! - bizonygatta Morgan.
- J�. akkor nem az. Akkor sem �rdekel.
- A nevadai sivatag alatt h�z�dik egy k�l�n�s telep�l�s. Nem tudni, hogy milyen civiliz�ci�hoz tartozott. Tal�n nem is emberi civiliz�ci� volt. Egyetlen �si, bizonytalan eredet� feljegyz�s eml�tette csup�n, �s egy kutat� a nyom�ba eredt ennek a legend�nak.
- �s tal�lt kincset? - k�rdezte moh�n Barbara.
- M�g nem tudom, tal�lt-e valamit - mondta Morgan kit�r�en. - Hozz�m fordult, hogy p�nzeljem a kutat�s�t. Adtam neki, �s egy sz�p napon elt�nt. A t�rk�p n�lam maradt biztos�t�kk�nt. Meg�rtheted, milyen �rz�s volt, mikor �szrevettem, hogy valaki ellopta. A fick� elt�n�s�vel futhattam a p�nzem ut�n, s�t m�g a t�rk�pnek is nyoma veszett. Ekkora vesztes�get �n nem engedhetek meg magamnak. M�r csak a presztizsem miatt sem.
- �s mi�rt �pp engem tartott�l tolvajnak?
- Mert a legbizalmasabb emberem volt�l, John. Olyan, aki sokat tudott a mag�n�gyeimr�l. A legh�vebb test�r�m volt�l a kit�n� tenger�szgyalogosi k�pzetts�geddel. Csak sajnos ellenem fordult�l.
- Nem akartam az ocsm�nys�gaidba keveredni, Morgan. Egy �zlett�rsadat akartad legyilkoltatni velem, r�d�sul a csal�dj�val egy�tt, de �n test�rnek szeg�dtem el hozz�d, nem b�rgyilkosnak.
- B�ztam benned!
- Annyira �gy l�tszik m�gsem, hogy err�l az �ll�t�lagos kincsr�l is besz�lj nekem.
- Megfizettelek!
- �s meg is szolg�ltam a fizet�semet. Soha a hajad sz�la sem g�rb�lt, am�g �n vigy�ztam r�d.
- Bradley, van egy javaslatom. Keress�k meg a t�rk�ptolvajt, azt�n szerezz�k meg egy�tt a kincset. L�tom, a kis bar�tn�d hajland� besz�llni.
- A kis bar�tn�mnek iskol�ba kell j�rnia, nem holmi kincsekkel foglalkoznia.
- Persze, megint az int�zet j�n! - duzzogott Barbara.
- Nem int�zetet mondtam, csak iskol�t.
- Akkor ez azt jelenti, hogy m�gis veled maradhatok, �s majd te fogsz iskol�ba j�ratni, ugye?
- Ezt tal�n ne most t�rgyaljuk meg, j�?
- J�, j�, persze, hogy j�, de az�rt a kincsr�l sem szabad megfeledkezn�nk - dorombolta a kisl�ny.
Morgan elvigyorodott:
- L�tom, Bradley, nehezen boldogulsz. Hi�ba, a tenger�szgyalogosokat nem k�pezik ki arra, hogyan kell b�nni egy rajong� tinil�nnyal. De ha r�m b�zn�d, �n megneveln�m neked...
Bradley a h�ta m�g� tolta Barbar�t:
- Hagyd a bizalmaskod�st, Morgan. A sz�leim hal�l��rt mindenk�pp felelni fogsz, de egyel�re m�g sz�ks�gem van r�d. Hazamegy�nk �s le�ll�tod a felb�relt embereidet. Nem szeretn�k esti leveg�z�skor beles�t�lni egy puskacs�be.
- Ugyan m�r, tudom, hogy nem hagysz �letben, akkor mi�rt tegyek j�t veled?
A tenger�szgyalogos f�lemelte a Morgant�l elvett pisztolyt:
- Csak arra gondoltam, meghosszabb�tom egy kicsit az �letedet, de ha neked �gyis mindegy...
- Ne! V�rj! - riadt meg Morgan. - Term�szetesen megegyez�nk! �s seg�tek a kincs megszerz�s�ben is! J�l j�n m�g az neked, meg Barbar�nak is.
- John - kukkantott el� a l�ny Bradley h�na al�l. - Lehet, hogy igazat mond. R��r�nk meg�lni akkor is, ha hazudott.
- R��r�nk? Mi ez a t�bbessz�m?
- Csak megbotlott a nyelvem. De igaz�n, John, higgy�l m�r neki!
A tenger�szgyalogos megfordult:
- Hurcolkodjatok be Jackyvel a helikopter h�tulj�ba, am�g Morgannel odakint eltemetj�k a halottakat. Te meg Morgan, mozogj m�r. �s eszedbe ne jusson a sz�k�s gondolata, mert van m�g ebben a pisztolyban el�g goly�, amit ut�nad k�ldhetek. Legfeljebb a te s�rodat is egyed�l �som meg.
Barbara mag�ra maradt gondolataival. A kincs! Ki kell szabad�tani a Morgant �s meg kell keresnie a kincset. Ha megtal�lj�k, az id�s f�rfi bizony�ra neki is ad bel�le h�l�b�l. Esz�be sem jutott, hogy Morgan elpuszt�thatja �t. Nem volt j� emberismer�. Nagyn�nje szigor�an fogta,�s elsz�moltatta az idej�vel. Nem voltak bar�tai az iskol�ban sem. Vend�gek se j�rtak hozz�juk. A kisl�ny ismerets�gi k�re �gy csak a legsz�ks�gesebb emberekre korl�toz�dott. Az iskol�ban �s a hivatalokban. A v�ltoz�st John Bradley hozta az �let�be, de a f�rfi g�nyos megjegyz�sei �s elutas�t� modora ellentmondott minden pozit�v elk�pzel�snek, mellyel a fiatal l�ny romantik�ra hajlamos lelke felruh�zta.
Bradley faragatlan, �nfej�, mag�nak val� f�rfi. M�g f�lni sem lehet t�le. Bezzeg Morgan! Igaz, hogy rossz ember, de ha vagyona
lesz, nyilv�n meg fog v�ltozni. Akkor m�r nem lesz oka gonosznak lenni. Majd r�besz�li Morgant, hogy csin�ltasson sz�p s�reml�ket Bradley sz�leinek, ezzel valamennyire kiengeszteli Johnt is.
Tulajdonk�ppen az billentette Morgan jav�ra a m�rleg nyelv�t, hogy Barbara megs�rt�d�tt, ami�rt a j�v�g�s� tenger�szgyalogos nem szeretett bel� azonnal. A kisl�nyban m�r �bredezett a n� h�d�t� �szt�ne...
Barbara teh�t eld�nt�tte mag�ban a dolgot. Mihelyt Bradley elalszik, � kiszabad�tja a foglyot �s vele sz�kik. De el�bb �rjenek ki az erd�b�l. John-nak ne kelljen t�vig koptatnia a l�b�t, mire lakott ter�letre �r.