Bevezet�: Az "Alkonyatig" egy r�gi n�met legenda, "A hamelni patk�nyfog�" ihlet�s�re �r�dott. A k�z�pkorban a patk�nyfog�kr�l azt tartott�k, hogy furulyasz�val k�pesek kicsalogatni a patk�nyokat rejtekhely�kr�l, hogy azut�n a hal�lba vezess�k �ket. A XIII.sz�zadban Hameln-ben is hasonl� dolog t�rt�nt. Egy patk�nyfog� felaj�nlotta, hogy bizonyos �sszeg fej�ben megszabad�tja a v�rost a patk�nyokt�l. Furuly�j�t f�jva k�rbej�rta a v�ros utc�it, s a b�v�s furulyasz�ra el�szalad� patk�nyokat a Weser foly�hoz vezette, ahol az �llatok a v�zbe f�ltak. Mikor a patk�nyfog� hi�ba k�rte b�r�t a sz�szeg� hamelni polg�rokt�l, ism�t megsz�laltatta hangszer�t, ez alkalommal a gyerekeket csalta ki a v�rosb�l. A v�ros sz�l�n egy domboldalon kapu ny�lt, m�g�tte hatalmas �reg t�tongott. A patk�nyfog� a barlangba vezette a gyerekeket, a kapu bez�rult, �s semmi nyoma nem maradt. A h�rt egy s�nta kisfi� vitte a v�rosba, aki nem b�rt l�p�st tartani a t�bbiekkel, �gy k�v�l rekedt a barlangon. Az elveszett gyerekeket soha t�bb� nem l�tta senki. Az �n fant�zi�m azonban nem �llt meg itt...

Alkonyatig

Aludt az erd�. Az �s-�reg f�k �lma m�ly.
S ha fel�brednek, n�m�n, b�lcsen �llnak, s�lyos �gaikkal egym�sba fon�dva, r�gi titkokat �riznek. Hom�lyos m�ly�k�n egykor apr� l�bak osontak, k�l�n�s �rnyak suhantak, titokzatos mormog�sok hangzottak.
Eml�keznek arra a hossz� k�penyt visel� szik�r alakra is, aki azon a r�ges-r�gi est�n k�l�n�s dallamot j�tszva furuly�j�n, bebocs�t�st k�rt birodalmukba. Egy �reg t�lgyf�nak vetve h�t�t letelepedett.
Az �llatok f�lelem n�lk�l gy�ltek k�r�je. A nyulacsk�k hossz� f�l�ket h�tracsapva telepedtek a l�b�hoz, a szel�dszem� �zik�k leheveredtek a k�zel�ben, a k�v�ncsi m�kusok bozontos farkukat cs�v�lva hint�ztak a feje f�l�tt. A madarak fej�ket jobbra-balra forgatva hallgatt�k. Az erd� megtelt neszez� �rnyakkal, v�r�s-�s sz�rkebund�j� n�gyl�b� vad�szok �rkeztek, de egyetlen csepp v�r sem hullott e b�v�s �jszak�n.
Amikor az �j v�szna hasadozni kezdett, s az �gi kelm�be sz�nes sz�lak kezdtek sz�v�dni, a dal elhallgatott. A var�zs megt�rt, az erd� lak�i n�m�n sz�ledtek sz�t.
A v�ndor ekkor �l�be ejtve hangszer�t, �lomba mer�lt. Aludt, amikor feltetszett a hajnal, aludt, m�g H�liosz arany szekere �trobogott az �gen. Aludt, �s �lm�t a f�l�je hajol� susog� f�k, s a l�b�hoz kuporod� bokrok vigy�zt�k.
Mikor �jra ny�lni kezdtek az �rnyak, a v�ndor fel�bredt. Puha, sz�rke kalapj�nak sz�les karim�ja mindv�gig elrejtette arc�t.
Nekiindult. Az �gak elhajoltak �tj�b�l, a f� engedelmesen simult a l�ba al�. Egyetlen g�r�ngy sem akad�lyozta l�pteit.
Egyszerre sz�tny�lt, majd bez�rult m�g�tte a s�r� rengeteg. Sz�les mez� ny�jt�zott el�tte. Apr� vir�gok b�koltak neki, fejecsk�j�kkel kedvesen b�logatva, s � csak ment k�z�tt�k, l�thatatlan arc�t a t�volban sz�rk�ll� falak fel� ford�tva.

Az alku megk�ttetett s azon az est�n m�s dallamot s�rt a furulya. Hangj�ra apr�, sz�rke testek vett�k k�r�l az idegent. �raml� t�meg�k egyetlen �rny�kba olvadva patk�nyt form�zott...
A hossz� k�penyes kivezette a v�rosb�l a s�t�tbund�j� �llatokat; alakjuk beleveszett a lesz�ll� �jbe.
A megszabad�tott v�ros lak�i f�kly�kkal kez�kben v�rtak.
Az idegen egyed�l t�rt vissza. A b�r��rt. Az emberek azonban v�sz m�lt�n megtagadt�k a fizets�get.
Az idegen n�m�n �llt. Nem k�vetelt, nem fenyeget�z�tt. N�zte, ahogy sz�tsz�lednek az emberek. Mikor az utols� f�klya f�nye is eleny�szett, a furulya �jra felsikoltott...

Az �ton furcsa menet haladt. Feh�r arc� gyermekek k�vett�k azt a hossz� k�penyes alakot, aki furcsa dallamot csalt el� hangszer�b�l. Meg�lltak a szipork�z� csillagtengerben a holds�t�tte mez�n.
Az idegen feln�zett az �gre, melyen a feh�r �gitest vil�golt. A f�ny nem onnan szit�lt. �radt a t�j minden sejtj�b�l an�lk�l, hogy forr�s�t meg lehetett volna hat�rozni.
A csend elm�ly�lt. L�ktetve �ramlott fel�j�k hull�mokban az erd�b�l, a hegyekb�l, a leveg�b�l, a holdb�l.
A val�s�g egy darabk�ja megv�ltozott; remeg� sz�l� r�s ny�lt a l�that� vil�gon. A furuly�s �tl�pett rajta, s a gyermekek k�vett�k.
A r�s bez�rult.

* * *

A TV bekapcsolva. Nyitott �js�gok hevernek el�tt�nk. Egy tankhaj� megint els�llyedt, t�bb tonn�nyi olaj a tengerbe �ml�tt. A szennyezett parton haldokl� madarak �s ez�st�s hasukat az �g fel� ford�tva sodr�d� halak. B�ln�k �s delfinek tiltakoz�sul csapatostul vet�dnek partra.
- J�, ezt m�r sajnos j�l ismerem. De a civiliz�ci� fejl�d�s�vel �szbeli fejl�d�snek is mutatkoznia kellene. Frissebb h�red is van?
- Van. N�zd, Uram!
- L�tom, fiam. Napokig magukra hagyott �llatok �tlen-szomjan. Kint 40 Celsius fok, bent a sz�ll�t�kamionban 60 Celsius. A birk�k elevenen f�ttek meg!
Itt a hamvas arc� �rtatlan kisgyermekek izgatottan kelnek hajnalban, mikor m�g nagy a harmat, �s egym�ssal versenyezve gy�jtik lelkesen a csig�kat v�dr�kbe. Min�l nagyobbakat, mert azok�rt kapnak p�nzt. �s a munk�val szerzett vagyonk�val mennek a boltba. A csig�k pedig a lobog� v�zbe. S�rnak? Sik�tanak? Fogd be a f�ledet vagy kifel� az �nyencek konyh�j�b�l!
A kecsk�t elevenen kell megny�zni, akkor nem kenik �ssze a bund�j�t, �s nem kell a v�rfolt kitakar�t�s�val is vesz�dni, mondja a mesters�g�t feket�n �z� hentes. Persze a kecske iszony�an �v�lt, de nem �ri meg ez a kis kellemetlens�g?
A kutat�int�zetekben �llatok a k�s�rleti alanyok. Eg�szs�gesek, mert hisz meghat�rozott k�rral fert�z�tt� t�tel�k a c�l!
Fiest�kon, n�p�nnep�lyeken elevenen sz�tt�pett, agyonk�nzott �llatok; kutya-, bika-, �s kakasviadalok!
Szerveik�rt, ostoba babon�b�l vagy kedvtel�sb�l megcsonk�tott, le�lt �l�l�nyek milli�i esnek �ldozatul a F�ld cs�csragadoz�j�nak: az "�rtelmes" embernek, aki egy �sid�kb�l visszamaradt s�m�nnak - b�r a s�t�n sz� tal�l�bb - elhiszi, hogy bizonyos �llatok bizonyos szervei fokozz�k a nemi v�gyat! H�t mutass egyetlen embert, aki bizony�tottan egy orrszarv� porr� t�rt t�lk�t�l v�ltozott Casanov�v�!
�s minek nekik a felfokozott nemi v�gy? H�t nincsenek elegen ahhoz, hogy kiszor�ts�k a F�ld fl�r�j�t, �s faun�j�t az �l�hely�r�l, melyet azok nagylelk�en megosztottak vel�k a kezdetekn�l, mikor betolakodott k�z�j�k ez a makog� teremtm�ny, melynek ostobas�g�n�l csak a g�gje nagyobb?!
Kipuszt�tott �llatfajok, kiirtott erd�k, vegyi anyagokkal fert�z�tt vizek, nukle�ris robbant�sok, savas es�k, szmog! �zonlyuk! �k maguk is fuldokolnak az �ltaluk eltorz�tott term�szetben, m�gsem vetnek g�tat a puszt�t�snak, m�g saj�t k�lykeik j�v�j�nek �rdek�ben sem!
A v�rcsatakos, �rtelmetlen h�bor�kr�l se tudtak leszokni. H�t, ha nekik nem sz�m�t saj�t fajt�juk �lete, nekem se sz�m�t t�bb�!
- V�rj, Uram, l�gy t�relemmel! J� dolgokat is alkottak, tal�lm�nyokat, melyekkel igyekeznek j�v�tenni a rosszat!
- Fiam, mire azok a tal�lm�nyok elk�sz�lnek, nem lesz m�r mit j�v�tenni! Valamilyen �rthetetlen okb�l a rombol�sra alkalmas eszk�z�k mindig gyorsabban fejl�dnek, mint a j� sz�nd�k�ak! Ne er�lk�dj fiam, ez a faj menthetetlen! Saj�t isteneit se tiszteli, akiket pedig � alkotott mag�nak! Eredj, v�gezd a dolgod! Vigy�zz; semmi nem maradhat ott, ami r�juk eml�keztethet! A feh�r teremben foglak v�rni. El�k�sz�l�k a k�s�rletre. R� kell j�nn�m, hol rontottam el! Tal�n a k�vetkez� sz�ria sikeresebb lesz…

* * *

�szrev�tlen�l �rkezett. A vil�g �jszakai fel�re. �s fels�rt a b�v�s hang� furulya.
A kapu ez�ttal j�val sz�lesebbre t�gult, hogy a t�meg min�l gyorsabban tudjon �thaladni rajta. D�bbenetesen gyors volt a folyamat. �s ahogy az emberis�g kezdett fogyatkozni, a civiliz�ci� jegyei t�nedezni kezdtek. �p�letek, g�tak, szobrok, festm�nyek, haj�k, csatornarendszerek, gy�rak, �zemek, vonatok, k�nyvek, m�zeumok; az emberi kult�ra minden val�s �s eszmei �rt�ke semmiv� v�lt!
A kapu beszippantotta a szmogot, vegyi anyagokat, vesz�lyes g�zokat. Az utak al�l felszabad�totta a letiport term�szetet.
Ugyan�gy tett a fell�legz� F�ld t�ls� fel�n is.
A furulyasz� �tcsalta az ismeretlenbe az emberis�get. Bez�rul�ban volt a kapu.
Az �rintetlen �svadonok oxig�nt leheltek. Egy ember el�tti vil�g!
� most rendbetette a dolgokat. J�t�kasztal�r�l leemelte a vesz�lyes b�bukat, �s egyszer tal�n �jakat telep�t helyett�k.
Ha telep�t. Ha �rdemes telep�teni! Mert sem a n�v�nyek, sem az �llatok nem hi�nyolj�k az embert!
Valahol a k�zelben csermely sustorgott.
A hossz� k�penyes leengedte hangszer�t, �s t�n�dve �llt.
Mind m�lyebbre mer�lt a halk, l�gy hang zsong�s�t�l elandalodva a m�lt - saj�t emberi m�ltja - csill�ml� hull�mai k�z�, s �rz�kelte a f�illat� szabads�g m�mor�t.
Visszan�zett a kapura. M�r csak egy r�s. Sietnie kell, ha �t akar jutni!
�s ha nem akar �tjutni? Ez az ember ut�ni csend arra a r�gi vil�gra eml�kezteti...
Egyszerre meg�rezte a h�v�st. F�lemelte fej�t.
- Bocs�ss meg, Uram! H�s�gesen szolg�ltalak az �r�kk�val� �let�rt cser�be, de elf�radtam. Itt szeretn�k maradni! Eml�kezni szeretn�k...
Lelke felfogta a v�laszt. Teh�t alkonyatig. Meghajtotta fej�t:
- K�sz�n�m, Uram. Meg�rtettelek. K�rlek, ne l�gy szigor� vel�k! Sok nemessz�v� volt k�zt�k! A gyermekek is fog�konyak a j�ra! Vel�k majd egyszer �jra lehet kezdeni. Tudod, Uram, j� volt embernek lenni...
A kapu bez�rult.

Vir�gok k�z�tt t�rdelt, krist�lytiszta patakok h�s, friss viz�ben f�rd�tt, bel�legezte a f�k oldal�n terjeszked� moha z�ldszag�t, b�multa villan� �kk�k�nt reppen� madarak sz�rny�nak rebben�s�t, s a trill�t�l hangos erd� - ki tudja, merre kanyarod� - �sv�ny�n l�pdelt, �s nagy kortyokban itta a s�r�, tiszta leveg�t.
A langyos p�r�n �tderengett az aranyl� napf�ny, titokzatos alakok, szellemek meghat�rozhatatlan, k�kl� aur�j�t k�r�lrajzolva...

Alkonyatkor le�lt egy fa t�v�be.
Utols� gondolat�val k�sz�netet mondott Neki, ami�rt engedte, hogy kedv�re k�boroljon a r�gi vil�g elfeledett �sv�nyein.