Halad�k

Beleb�mult az �jszak�ba.
Cs�ndes k�rny�ken �llt a h�z, elvadult kertj�ben sokat bolyongott, szoktatva mag�t a k�rny�khez.
Ha magunk �p�tj�k otthonunkat, term�szetesen mozgunk benne, mert minden t�gl�ja a mi kez�nk �ltal ker�l a hely�re, a falak csak a mi lelk�nk lenyomat�t õrzik �s akkor is j�l �rezz�k magunkat benne, ha m�g nem k�sz�lt el teljesen.
De az addig m�sok �ltal lakott �p�let az elõzõ lak�k lelkivil�g�t, �letvitel�t sug�rozza, a legt�k�letesebb �llapot� h�z is idegenn� v�lik, ha elgondolkozunk azon, milyen eml�k fûzõdik ehhez vagy ahhoz a faldarabhoz, kik fordultak meg e szob�kban, h�ny �lmatlan �jszaka vagy boldogtalan szerelem tan�ja volt a h�l�f�lke...
Lehet, hogy mag�nyos, idõs�dõ ember sorvadt el szeretetlens�gben �s tal�n a sarokban �llt az �gya, melyen fek�dt s utols� s�haj�t a kop�r falak fogt�k fel...
�gy �lt, hogy tudta, a hal�l mindig jelen van. Megszokta ezt a fenyegetetts�get.
Mi�ta feles�g�t elnyelt�k a semmi hull�mai, megk�rdõjelezte saj�t belenyugv� felfog�s�t.
Hogyan lehet azzal a tudattal �lni, tervezni, szeretni �s j�võrõl �lmodozni, ha tudjuk, hogy mindennek a v�g�n r�nk borul a s�t�ts�g? Mit sz�m�tanak majd ezek a fogalmak: bar�ts�g, szerelem, anyas�g, gyermek, ha a test egyszer elesik, mert az agy nem ad t�bb� parancsot az �let folytat�s�ra �s a sz�v, mellyel addig szerett�nk, f�ltett�nk �s gyûl�lt�nk, �rz�ketlen h�sdarabb� v�lik...
Kil�pett a kertbe. Tiszta, csillagokkal �tsz�tt �g borult f�l�, a langyos leveg�ben j�lesett m�lyet l�legezni.
K�t �jszak�t ismert; a szolg�latban elt�lt�tt, fesz�lts�gt�l terhes, �les �rny�kokat vet�, rosszindulatot sug�rz�, b�n�ket rejt� s�t�ts�get �s az itthoni zavartalan, l�gy �rnyakkal tel�tett, halkan zsong�, pihentet� �jt.
Lelke borongva viselte a l�tez�s k�njait, a mag�ny �res �r�it, az er�s�d� f�jdalmakat �s megfordult agy�ban a gondolat, nem lenne-e jobb, ha el�be menne sors�nak...
Gyeng�nek tartotta azokat, akik elmenek�ltek a neh�zs�gek el�l, hisz az �let v�g�n mindenki el�tt kiny�lik az a m�sik kapu, de addig fel kell venni a sors �ltal odavetett keszty�t �s j�tszani kell a megadott j�t�kszab�lyok szerint.
Nem hitt a reinkarn�ci�ban, sem a Biblia szavaiban mert rend�rk�nt annyi s�t�ts�get, tudatlans�got, tiszt�talans�got, kegyetlens�get l�tott, hogy lelke �sszeborzadt. Isten t�rt�nete a h�bor�k �s kegyetlens�gek t�rt�nelme volt.
Az �don temet� kapuja nyitva volt. A f�rfi v�gigballagott a tuj�k szeg�lyezte beton�ton, majd meg�llt a k�sz�feny�vel ben�tt s�r el�tt. Keresztet vetett, elmormolt egy miaty�nkot �s miut�n friss vizet hozott a k�zeli csapr�l, elrendezgette a sz�nes vir�gcsokrot.
- Hallasz engem, kicsik�m? - sz�lalt meg a l�lektelen cs�ndben �s le�lt a s�r melletti padra. - Nem tudom, mikor j�hetek el hozz�d legk�zelebb. Lesz-e egy�ltal�n legk�zelebb... Nem sok j�val biztatnak az orvosok...
Keze fej�vel megt�r�lte szem�t �s meggy�jtotta a m�csest.
- Sosem gondoltam bele, milyen r�vid az �let, pedig egy �vtizeddel t�bbet kaptam, mint te... Csak ha valaki a hal�l kapuj�hoz �r, akkor tekint vissza kanyarogva fut� �let�tj�ra s ut�lag mindent sz�pnek l�tva elindulna visszafel�, hogy �t�rt�kelve le�lt �veit, �j tartalommal t�ltse meg. Egyszerre ezerf�l�t k�v�nna megtenni, ami �l�k�nt esz�be sem jutott, mert most fedezi fel, milyen haszontalanul b�nt az idej�vel. P�nz, szerencse, csillog�s; elvesztik �rt�k�ket, ha a test �r�k t�voz�sra �ll k�szen. Legnagyobb f�jdalmam, hogy nem tan�tottam meg a gyermek�nket �gy �lni, hogy amikor majd hossz� �vek m�lva � is meg�ll azon a f�lelmetes hal�lmesgy�n, ahol mindenki egyed�l marad, visszan�zve ne �rezze azt, hogy elt�kozolta az �let�t...
Hirtelen t�madt szell� lebbentette meg a m�cses apr� l�ngj�t.
Az �gen f�gg� s�padt hold leb�mult e k�s�i �r�ban a holtak cs�ndes vil�g�ban id�z� emberi teremtm�nyre, aki lass� l�ptekkel vonszolta mag�t a kapu fel�, amelyen t�l az �let birodalma kezd�d�tt.
Az �let�, mely es�lyt k�n�lt.

�s a Temet�k Ura halad�kot adott.