Megjegyz�s:  A teljes t�rt�netfolyam, amelybe ez a novella beilleszkedik, egy reg�nytril�gia:

1. Szeress, hogy meghalhassak...

2. A nyolc �vsz�zados l�lek

   �sszek�t� novella: Egy �rny a m�ltb�l

3. A F�jdalom Orsz�ga

Egy �rny a m�ltb�l

- Erre tereld õket! - kiab�lta az �regember, mik�zben sikertelen�l pr�b�lta a k�v�nt ir�nyba ford�tani a traktort.
A p�f�gõ j�rmû megmakacsolta mag�t, gazd�ja hi�ba bõgette a motorj�t, nem mozdult.
- Rossebb bel�d! - k�romkodott az �reg �s kik�sz�l�dott, hogy seg�tsen a fi�nak, aki a k�t hossz� szõrû p�sztorkutya k�s�ret�ben a kar�m fel� hajtotta a ny�jat.
Nem ment sim�n, mert a birk�k idegengedtek a bej�rat elõtt �ll� g�ptõl �s sz�tszaladtak, ahelyett, hogy megker�lt�k volna a traktort.
- Ez �gy nem megy, apa! - f�jt nagyot a fi� lev�ve kalapj�t. Izzad� homlok�t megt�r�lte keze fej�vel.
- �n is l�tom! A traktort el k�ne vontatni vagy tolni a bej�ratb�l. Hozz k�telet �s h�vd ki a h�godat meg any�dat!
- Kevesen vagyunk, apa, k�r erõlk�dni!
- Akkor szerinted m�gis mit k�ne csin�lnunk?
- J� est�t! - a f�rfi mintha a f�ldbõl nõtt volna ki hirtelen.
- Nek�nk nincs j� est�nk, idegen - morgott vissza a gazda. Bar�ts�gtalan hangja nem riasztotta el a j�vev�nyt.
- L�tom, bajban vannak. Seg�thetek?
- Hogyne! Mindj�rt kij�n a feles�gem, meg a l�nyom, azt�n istr�ngot kap mindenki. Valahogy elvontatjuk inn�t ezt a masin�t. A birk�k nem akarnak bemenni, mert ennek az istenver�s�nek �ppen itt, az ajt�ban kellett bed�glenie!
- OK! - a l�togat�t elnyelte az �jszaka.
- Megijedt a munk�t�l! - k�p�tt ki a gazda megvetõen. - Gyer�nk, fiam, ide azzal a k�t�llel! Joy, Irene, hozzatok l�mp�kat, hogy l�tni is lehessen...
Szavait erõs�dõ robaj szak�totta f�lbe. Megr�k�ny�dve b�multa a traktor el� tolat� csõr�s truckot, melynek f�lk�j�bõl az idegen ugrott le.
- Mutassa meg, hova kell h�znom a traktort, azt�n �lj�n a masin�j�ba!
A gazda megmutatta, hol a kocsisz�n, majd be�lt a mezõgazdas�gi g�pbe, �resbe tette a sebv�lt�t �s lassan korm�nyozta a kamion kanyarod�s�nak megfelelõen. A dr�t-vontat�k�t�l kitartott.
A fi� lelkesen seg�dkezett; kinyitotta a kocsisz�n h�ts� ajtaj�t is. A kamion beg�rd�lt, a h�ts� ajt�n kigurult, majd meg�llt. A sofõr leoldotta a traktor elej�re erõs�tett vontat�k�telet, vissza�lt csillog� FREIGHTLINER-j�be �s le-parkolt a g�pist�ll� mellett.
A gazda �s a fi� becsukt�k a kapukat. Az idegen le�ll�totta a motort �s kin�zett az ablakon.
- Gyere, fiam! - sz�lt f�l neki bar�ts�gosan az �reg. - Kapsz j� vacsor�t! Mi is megy�nk, csak behajtjuk ezt a bamba t�rsas�got a kar�mba!
A j�vev�ny csatlakozott hozz�juk s egy�ttes erõvel v�gre siker�lt beterelni�k a m�g mindig riadoz� ny�jat az �jjeli sz�ll�sra.
- Leg�ny vagy a talpadon, fiam! - �t�tt a v�ll�ra a gazda. - Hadd l�m, mif�le fick� vagy!
A h�zba l�pve az idegen levette kalapj�t. �dv�z�lte a farmerasszonyt �s le�ny�t. A farmer bemutatta a csal�dot:
- Don Tyler vagyok. Ez Ben, a fiam, Joy a feles�gem, õ pedig a l�nyom, Irene. �lj asztalhoz, fiam �s mondd el, kif�le vagy �s honnan f�jt ide a sz�l.
- Nem a sz�l f�jt. �reg masin�m hozott. John Shanon vagyok. Hivat�sos sofõr.
- Tetszel nekem, Shanon! Vacsor�zz vel�nk �s ha nem v�r senki odahaza, t�ltsd n�lunk az �jszak�t! J�l elbesz�lget�nk. Tudod, erre csak akkor j�r valaki, ha v�letlen�l let�ved az �tr�l.
- �n, hogy �gy mondjam, szabads�got adtam magamnak, ez�rt t�vedtem le.
- L�ss neki az �telnek, John �s mes�lj, merre j�rt�l! A kamionsofõr�k olyanok, mint a tenger�szek. Az �let�k folyamatos utaz�sb�l �ll.
- �gy igaz. New Cityb�l j�ttem.
- Igaz�n?! - csillant f�l Benjamin szeme. - Hallottunk a nagy ribilli�r�l! Amikor a n�p le akarta v�ltani a korm�nyz�t! �s siker�lt nekik! Te is ott volt�l akkor?
- Igen.
- Nem vagy igaz�n lelkes, John! - mondta szemreh�ny�an a fi�.
- Nem - hagyta r� a f�rfi, f�lret�ve t�ny�rj�t. L�tta, hogy most hõss� avatj�k, pedig nem v�gyott r�. F�radt, csal�dott sz�ve pihenni akart, nem eml�kezni.
- Igen csendes vagy, fiam - jegyezte meg a h�zigazda. - Zavar a faggat�z�s?
- Igen - mondta õszint�n Shanon.
- Egy szer�ny hõs! - szavalta fennen Don Tyler.
- Nem vagyok hõs, de a korm�nyz�nak mennie kellett. Vissza�lt a hatalm�val. Kis h�j�n roml�sba d�nt�tte a r�b�zott �llamot, �s boldogtalann� tette a saj�t le�nyait.
- Ez m�r komoly dolog! - sz�lt k�zbe az anya. - A gyermekeket becs�lettel kell f�lnevelni, ha m�r �letet adtunk nekik. �s ha m�g a n�pet is roml�sba vitte, kegyetlen ember volt!
- Te l�ttad a l�nyait? - a kamaszod� Bent nyilv�n m�s szempontb�l �rdekelte a t�rt�net.
- Igen, l�ttam.
- Sz�pek? Egy korm�nyz�nak csak sz�p le�nyai lehetnek!
- Igen, mindkettõ gy�ny�rû.
- Besz�lt�l vel�k?
- Besz�ltem.
- Milyen romantikus! - Ben l�zba j�tt. - Nem lehetne egyszer nekem is l�tnom õket? B�r nyilv�n �szre sem veszik a magamfajta...
- Mindketten kedvesek �s k�zvetlenek - nyugtatta meg a kamionos. - De egy kicsit elk�st�l, mert f�rjn�l vannak m�r.
- �! - mondta csal�dottan a fi�. - �s melyik orsz�g uralkod�i vett�k el õket?
- Az, hogy uralkod�k, t�lz�s egy kicsit. Lilian egy zsaru feles�ge, Sindy pedig egy kamionos�. Mindk�t fiatalember a bar�tom. M�sf�l hete voltam Lilian�kn�l, �s k�t nappal ezelõtt v�ltam el Sindy�ktõl.
- Ha ilyen szerencs�s vagy, mi�rt ez a borong�s benned?
- Elvesz�tettem a feles�gemet. Az õ eml�ke nem hagy nyugodni.
- � - mondta sz�nakozva Joy.
- �s a korm�nyz�nak a feles�ged hal�l�hoz is k�ze volt?
- Nem. Sharon beteg volt. R�kos. �t h�napos h�zasok voltunk. �lete utols� �t h�napj�t velem t�lt�tte. A karomban halt meg. A korm�nyz� buk�sa h�napokkal k�sõbb k�vetkezett be.
Nem ker�lte el figyelm�t, hogy az asszony s�r, legal�bbis k�nnyeit t�r�lgeti, de Irene szeme is gyan�san csillogott.
- Nem akarok senkit elszomor�tani a trag�di�mmal., de �n�k faggattak. Meg kell tanulnom �lni - n�lk�le...
- Milyen asszony volt a feles�ge? - k�rdezte cs�ndesen Irene.
John elmer�lt eml�keiben �s beleesett a csapd�ba. �tszellem�lt az arca, ell�gyult a hangja; a jelenl�võk sz�m�ra megd�bbentõ v�ltoz�son ment �t.
- Gy�ny�rû, szel�d, cs�ndes, mûvelt. Vir�gok vett�k k�r�l, amikor meghalt. Otthon, egy kert�szetben... Bocs�ssanak meg! - �s kiment.
- �rz�keny l�lek.
- �riember!
- A sofõr�k nem urak!
- Nem. De õ az!
- Igen, õ az!
Ilyen szavak estek a kis h�zban.
Csup�n Irene hallgatott. N�zett a f�rfi ut�n. Anyja �szrevette e pillant�st. Term�szetesnek tal�lta, hogy l�nya sz�v�t megh�d�totta a mag�nyos idegen, de az Irene tekintet�bõl sug�rz� szerelem semmik�pp sem lehetett term�szetes ily r�vid idõ ut�n... Ha l�nya nem lett volna mindig szem elõtt, arra gyanakodott volna, hogy r�gebb �ta ismeri Johnt, hisz idõ kell, m�g valaki ir�nt ily nagyfok� �rzelem kinyilv�n�t�s�ra k�pesek lehet�nk...

Shanon kor�n �bredt. Nem engedt�k a kamionban aludni; Ben szob�j�ban szor�tottak neki helyet. �lma nyugtalan volt, �gy a pirkad� nap m�r talpon tal�lta. Elsõ �tja a FREIGHTLINER-hez vezetett. Don az udvaron tev�kenykedett, pip�val a sz�j�ban.
Kiterelt�k a birk�kat �s teheneket, majd Shanon beh�zta az udvarra a kukoric�sban hagyott p�tkocsit. Ezut�n neki�lltak traktort szerelni.
H�t �ra k�r�l Joy beh�vta õket reggelizni. A h�z m�r ragyogott a tisztas�gt�l �s Irene csatlakozott �desanyj�hoz a konyh�ban.
Shanon kezdte mag�t j�l �rezni. J�lesett a gondoskod�suk.
Beseg�tett a munk�kba �s n�h�ny napi itt tart�zkod�s ut�n m�r nehezen tudott volna megv�lni tõl�k.
A fuvarok ut�n �gy t�rt ide vissza, mint aki hazaj�n. J�vetelekor t�bort�zet gy�jtottak a h�z m�g�tt �s �nekeltek. Ezek a dalos est�k olyan �lm�nnyel aj�nd�kozt�k meg, amit m�r r�g nem tapasztalt: szabadnak �rezte mag�t, kiegyens�lyozottnak �s... igen... szerelmesnek...
N�zte a mellette �lõ cs�ndes l�nyt �s ha nyom�ba sem �rhetett Sharon ir�nti szerelm�nek, m�gis el�g volt ahhoz, hogy mag�hoz k�sse a fiatal �letet.
Don �s Joy �r�lt, hogy itt marasztalhatj�k Johnt, Benjamin testv�rek�nt szerette a sofõrt, Irene pedig... Irene az elsõ gyeng�d sz�n�l beh�dolt a kamionosnak.
John tartott eleinte a kork�l�nbs�gtõl, hisz õ m�r j�val harminc f�l�tt j�rt, Irene pedig m�g a huszat sem t�lt�tte be, de �gy l�tszott, rajta k�v�l ez senki nem zavar.
- Most vagy a legjobb korban a nõs�l�shez, fiam - biztatta Don. - Tapasztalt vagy az �let dolgaiban, dolgos �s megfontolt f�rfi. Irene csak j�t kaphat tõled.

Az esk�võ ut�n megsz�lalt ugyan a titokzatos hang, mely h�zta a messzes�g fel�, de ellen�llt a h�v� sz�nak. Otthont akart v�gre.
Feles�g�vel igyekezett min�l t�bbet t�rõdni, de r� kellett j�nnie, nem v�ltoztathatja meg jelentõsen eddigi megszokott �let�t.
Irene nem �rdeklõd�tt a mûv�szet, a kult�ra ir�nt, b�r f�listenk�nt im�dta f�rj�t, aki viszont nem ezt v�rta tõle. A fiatalasszony remek�l �rtett a fõz�s, a h�ztart�s �s a kerti munk�k minden fort�ly�hoz, de szellemi t�ren messze elmaradt f�rj�tõl.
- Nem volna kedved sz�nh�zba menni? Vagy legal�bb moziba! Nem vagy k�v�ncsi egy festm�nyki�ll�t�sra?
- Ha neked van kedved, menj�nk, John, de �n jobban szeretek itthon.
John feladta a kil�t�stalan k�zdelmet. M�r ott tartott, hogy b�nni kezdte elhamarkodott nõs�l�s�t. Igyekezett olyan fuvarokat f�lhajtani, melyek seg�ts�g�vel t�bbet lehetett t�vol feles�g�tõl. Azt rem�lte, nagyobb �r�mmel fog haza�rkezni, ezzel becsaphatja saj�t �rzelmeit.
Tal�n m�r a v�l�st�l sem idegenkedett volna, ha nem �rez csal�d�sa ellen�re is megmagyar�zhatatlan vonzalmat a nõ ir�nt. Nem testi v�gy volt ez, hisz Irene sem adott t�bbet, mint amit b�rmely m�s asszonyt�l kapott volna. Valami m�s volt az, ami nem engedte, hogy �r�kre elhagyja Irenet…

H�rom h�nap m�lva, a Don Tyler sz�let�snapj�ra rendezett pazar vacsora ut�n a csal�d a sok bort�l elnehez�lt fejjel t�rt nyugov�ra.
Shanon viszont ann�l j�zanabbul bolyongott a mezõn.
Neh�z volt a sz�ve; v�gleges d�nt�s elõtt �llt...
Halk l�ptekre lett figyelmes. Megfordult �s szembetal�lta mag�t feles�g�vel, akit f�l �r�ja hagyott mag�ra, mert az is sokat ivott.
- Mi�rt k�borolsz egyed�l, John? - hangja szokatlanul l�gyan csend�lt.
A f�rfi hallgatagon n�zte.
- �riember vagy, John. Hallgatsz, mert nem akarsz megs�rteni, de nem vagy boldog mellettem.
Kijelent�s volt, nem k�rd�s. Shanon nem tiltakozott, de nem is erõs�tette meg az elhangzott szavakat. Irene egyszerre a nyaka k�r� fonta k�t karj�t. Sosem volt kezdem�nyezõ �s a f�rfi meglepõd�tt.
Feles�ge a szem�be n�zett, arcvon�sain ismerõsen idegen kifejez�s �lt, ajka nedvesen csillogott:
- Nem is k�sz�ntesz? H�t nem hi�nyoztam?
John elborul� �ntudattal kapta karj�ba, �s sz�v�re szor�totta; majd megfojtotta az �r�m. Szenved�ly�nek l�ngja magasra csapott s mindkettej�ket elbor�totta...
- Sharon, Sharon... - s�gta elf�l� l�lekzettel. - H�t te is olyan k�l�nleges aj�nd�ka vagy te is a sorsnak, mint Laurianne?
- L�ttam a boldogtalans�godat, John, �s elõmer�szkedtem, mert v�gytam ut�nad.
- �s Irene?
- A bor teljesen elk�b�totta õt is, nem tudja, mi t�rt�nik vele. Tal�n azt hiszi, �lmodik.
- Mit tegyek, hogy velem l�gy a nap minden perc�ben?
- K�lt�zz�nk el innen, John! V�gt�re is term�szetes dolog, ha egy f�rj nem akar a feles�ge sz�leinek fedele alatt �lni. �s �n kamionosp�rti vagyok, ha elfelejtetted volna; szeretem a v�ndor�letet. Mindegy, hova viszel, meg�g�rem, hogy nem foglak zavarni vezet�s k�zben, a rakod�st is r�d hagyom, gyan�tom, meg sem b�rn�m mozd�tani azt a terhet, amit te k�nnyed�n felemelsz, �s szemmel is tarthatlak, nehogy elh�d�tson tõlem valami stoppos szõkes�g... �s te is j�l j�rsz, mert elk�sz�tem a reggelidet, az eb�dedet, a vacsor�dat �s megvetem az �gyadat... - a folytat�s m�r Shanon r�sz�rõl k�vetkezett, mely igen hossz� idõt vett ig�nybe...
- Nem volt�l f�lt�keny Irene-ra?
- �n? F�lt�keny? Egy testetlen szellem hogy lehetne f�lt�keny, John? - �s gy�ngy�zõ kacag�ssal felnevetett. De Irene arca nem der�lt fel...
- Tudom, John, hogy az �r�m�d, a szenved�lyed nekem sz�l. Ez alatt a h�rom h�nap alatt ez a szeg�ny kis test nem kapott annyi cs�kot, �lel�st, mint most egyetlen �ra leforg�sa alatt, mi�ta tudod, hogy �n is benne vagyok...
K�z a k�zben s�t�ltak; az aszony John karj�hoz s�mult, fej�t az erõs v�llhoz t�masztotta.
- Sharon - t�rte meg a csendet a f�rfi, de most nem n�zett r�. - Tudod, hogy Lester...
- Tudom. Feles�g�l vette Sindyt �s odak�lt�ztek a mi egykori otthonunkba. Szeg�ny Sindy! �rezte a jelenl�temet �s f�lt...
- Sharon... az a doboz, a levelekkel, amiket Lesternek �rt�l…
- Igen, tudom, hogy any�m a temet�sem napj�n odaadta �ket Lesternek. Csak azt tette, amire annak idej�n k�rtem. Sajn�lom, hogy f�jdalmat okozott neked, amikor megtudtad, John. �s becs�llek az�rt, hogy nem �tkozt�l meg �rte a s�rom f�l�tt. Mikor azok a levelek �r�dtak, m�g nem ismertelek t�ged. Amikor Lester �s te hazak�lt�ztettetek, valami rossz el��rzett�l hajtva a dobozt any�mra b�ztam, azzal akartam lez�rni n�gy �v rem�nytelen, egyoldal� szerelm�t. A Lesterrel kapcsolatos m�ltat... Lesterrel kapcsolatos! Micsoda ostobas�g! Hisz n�gy �ven kereszt�l �szre sem vett…
- Ebben t�vedsz, Sharon! Lester elj�tt hozz�d, mikor a ravatalon fek�dt�l, �s megd�bbentem, amikor l�ttam a f�jdalm�t. �s hallottam a szavait, amelyekkel elb�cs�zott t�led… Sokkal t�bbet jelentett�l sz�m�ra, mint hitted...
- K�sz�n�m, John. J�lesik ezt ut�lag hallani, de jobban �r�l�k, hogy most veled lehetek... Amikor megszerettelek t�ged, meg kellett volna minden levelet semmis�tenem. Te volt�l a jelenem, �s te lett�l volna a j�võm, ha lett volna j�võm...
- Hogy ker�lt�l Irene test�be?
- Sok�ig nem tudtam semmit. Nem tudom, hogy t�rt�nt velem... Reszkettem a s�rom k�zel�ben... Azt�n egyszer megjelent�l, mag�nyosan, ki�gett, kop�r sz�vvel. H�vt�l. �s veled mentem. Att�l a pillanatt�l veled vagyok.
- Teh�t m�gsem hallucin�ltam, amikor az �rint�sedet v�ltem �rezni...
- Nem, nem hallucin�lt�l! De h�napokig r� se n�zt�l a n�kre, csak most, amikor megismerted Irenet, �rz�keltem valami halv�ny �rdekl�d�st. Gyenge akarat� l�ny, �s �n megsz�lltam szeg�nyt. Most viszont nem tudok elszabadulni tõle, �gyhogy bajban leszek, ha el akarsz hagyni, ahogy j� ideje tervezed... Mert r�gebb �ta ismerlek, mint ez a butuska kisl�ny, meg�rzem, ha elfordulsz tõlem...
- Bocs�ss meg �rte, Sharon...
- �s akkor most kiengesztelsz? - mosolyodott el a nõ oly intelligens mosollyal, mely Irene arc�t soha nem lett volna k�pes felder�teni.
Shanon �jra lehajolt, hogy megcs�kolja, azt�n, hogy meg�lelje, azt�n...
Az �nfeledt percek ut�n a nõ v�gigsim�tott f�rje hull�mos haj�n:
- Azt hittem, hal�lra foglak ijeszteni, de ha tudom, hogy m�g mindig ennyire szeretsz, hamarabb elõmer�szkedtem volna...
- Mi�rt �pp most jelezted, hogy itt vagy? - k�rdezte szel�den a f�rfi.
- Nem neked val� ez a nõ, �n viszont m�r �hozz� vagyok k�tve, �s ha elhagyod õt, engem is elhagysz. �n ugyan nagyon j�l �reztem magam veled, deh�t te nem tudhattad ezt - cinkosan mosolygott, John pedig, az �des, �talakul�ban l�võ arcocsk�t l�tva k�sztet�st �rzett, hogy mag�hoz vonja, mintha a Sharon hal�l�t k�vetõ hossz� h�napokat akarn� p�tolni...
- John, a szerelmed a hal�lomig elk�s�rt, �s k�ptelen voltam elszakadni ettõl a vil�gt�l. Egyszer biztosan v�gleg el kell mennem, �s nem tudom, mikor k�vetkezik ez be, ez�rt nem mertem tov�bb v�rni. Most �jra �lõnek �rzem magam szerelmed �s hûs�ged erej�ben, nem akarlak elvesz�teni. S�ront�li szerelem?

John Shanon sz�m�ra �j �rtelmet nyert az �let. A nappalokat t�vol t�lt�tte ugyan Irene-t�l, de �jszak�i abban a boldog tudatban teltek, hogy Sharont �leli.
�s ahogy Sharon Grant intelligens tudata mindink�bb elõret�rt, Irene egyre fog�konyabb� v�lt mindazon dolgok ir�nt, melyekre f�rje mindezideig hi�ba igyekezett r�nevelni.
A sz�lõk csod�lkoztak. �r�ltek ugyan, mert l�tnival�an k�sz�l�d�tt az unok�juk is, de l�nyuk szembesz�k� v�ltoz�sa megd�bbentette �ket, mert az õ sz�t�rukb�l hi�nyzott a mûvelõd�s �s a kult�ra kifejez�s.
Csak a napi munk�t tartott�k fontosnak �s szentnek.
Az apa egy �zben sz�v� is tette, csavarg�snak minõs�tve a FREIGHTLINER-en tett utakat, ha az nem a gazdas�g jav�t szolg�lta, vagy nem �pp p�nzkeresõ fuvarba sz�l�totta a fellelkes�lt Shanont.
�m az apa olyan ellen�ll�sba �tk�z�tt egykor cs�ndes, engedelmes kisl�nya r�sz�rõl, hogy elk�pedt:
- Hova tetted az eszedet, Irene?! Neked itthon a helyed! V�gy p�ld�t any�dr�l! A f�rjed megengedheti mag�nak, hogy bolond legyen, de neked, az asszonynak hallgass a neve! A filmek meg a k�nyvek megrontj�k majd a k�z�rzetedet, mert soha nem emelkedhetsz abba a vil�gba! Maradj itt a f�ld�n �s v�gezd azt a munk�t, amihez �rtesz! M�t�l nem mehetsz el itthonr�l, meg�rtetted?! K�l�nben is illetlens�g m�r ekkora hassal j�rk�lni a v�rosban, megsz�lnak az emberek!
- Ha John nem sz�gyell velem mutatkozni, mag�nak nincs joga megtiltani, hogy vele tartsak! Õhozz� tartozom!
- M�g az �n fedelem alatt vagy, csak azt teheted, amit megengedek neked!
- Akkor elk�lt�z�nk! - v�gott vissza Irene, �s nem tudhatta, hogy Sharon Grant indulata t�rt ki belõle.
�s ekkor az apja meg�t�tte...

A FREIGHTLINER k�sõ �jjel d�b�rg�tt be a tanya udvar�ra. Shanon leugrott a f�lk�bõl �s farkas�hesen indult vacsor�zni.
Any�sa �s ap�sa hidegen fogadta, csup�n fiatal s�gora vil�gos�totta f�l a t�rt�ntekrõl:
- �sszevesztek; Irene a v�delm�be vett t�ged, �s apa meg�t�tte Irenet...
- Micsoda?! Kezet emelt egy terhes nõre, a saj�t l�ny�ra, az �n feles�gemre?! �s te nem akad�lyoztad meg?
- Sajn�lom, John, �n sem voltam itthon. Kerestem is a nõv�remet estig, de eltûnt... Tal�n az orsz�g�t fel� ment...
Shanon �hs�get, f�radts�got feledve rohant vissza a kamionhoz. Lekapcsolta a p�tkocsit �s csup�n a truckkal v�gott neki a kukoric�snak �s a mezõnek...

A FREIGHTLINER lassan g�rd�lt a f�ld�ton, f�nysz�r�i kutatva p�szt�zt�k az �jszak�t.
John nem akarta tudom�sul venni, hogy Sharont �jra elvesz�tette.
V�gsõ k�ts�gbees�s�ben t�rsaihoz fordult seg�ts�g�rt. Le�rta nekik feles�ge k�lsej�t, �s k�rte, �rtes�ts�k, ha tudnak r�la valamit.
Azt�n letette a CB-t, de v�telen hagyta.
�gy lehetett f�ltan�ja a k�vetkezõ p�rbesz�dnek:
- Szeg�ny Shanon, jobb, ha nem tudja meg...
- Tudsz valamit a nõrõl, pajt�s?
- Hogyne tudn�k! �n vettem f�l. Kis h�j�n el�t�ttem, kirohant a kamion el�, de egyetlen �rtelmes sz�t sem tudtam kih�zni belõle. Bar�tom, n�zt�l m�r olyan k�tba, melynek m�ly�n nem l�tod csillogni a vizet? �s �nmag�val veszekedett. Hol Irene-nak, hol Sharonnak sz�l�totta mag�t! Pajt�s, itt boruljak kamionostul, rakom�nyostul az �rokba, ha nem õr�lt meg az a nõ! K�pzelj el egy gyereket v�r� asszonyt, aki madonnamosoly helyett az õr�let vicsor�ra igaz�tja ajk�t...
- El�g!!! - �v�lt�tt sebzett oroszl�n b�mb�l�s�re eml�keztetõ hangon Shanon. - Hol a feles�gem?!!!
Pillanatnyi dermedt cs�nd ut�n az idegen kamionos csendesen v�laszolt:
- Bevittem egy k�rh�zba, gondoltam, ott tal�n seg�thetnek rajta…
Shanon nagyot l�legzett �s nyugalmat erõszakolt mag�ra:
- K�sz�n�m, amit tett�l �rte. K�rlek, mondd meg, hol tal�lom...

Miut�n Sharon lelke v�gleg eleny�szett, Irene mag�ra maradva elcsendesedett �s olyan m�ly �lomba zuhant, hogy a k�r�l�tte l�võket is megr�m�tette, hisz az im�nt m�r k�nyszerzubbony haszn�lat�nak bevet�s�re gondoltak.
�s a r�kapcsolt mûszerek a nyugalmi �llapot be�llt�val egy�tt m�st is mutattak...
Egy �pol�nõ sietett be:
- Doktor �r, egy f�lõr�lt fick� van odakint, �s ahogy zavaros szavaib�l ki siker�lt vennem, terhes feles�g�t keresi. Att�l tartok, errõl a nõrõl besz�l - intett fej�vel Irene mozdulatlan test�re.
Az orvos levette, megt�r�lte, visszaillesztette szem�veg�t, azt�n az �pol�nõre n�zett:
- K�sz�ts�k elõ a mûtõt, addig besz�lek vele!

Shanon az �gy mellett t�rdelt, Irene kez�t szorongatva.
Rajta k�v�l csup�n az orvos volt bent. Kr�kogott, mielõtt megsz�lalt volna:
- A h�lgy teh�t a �n feles�ge. Megvallom, igen furcsa esettel �llunk szemben. V�lem�nyem szerint Mrs. Shanon skizofr�ni�s; a tudathasad�s egyik rendk�v�l l�tv�nyos t�net�t produk�lta. �nmag�val vitatkozott, m�gpedig igen hevesen. A legmegd�bbentõbb azonban az, hogy amint egyik �nje elt�vozott �s a beteg m�ly �jul�sba zuhant, a gyermek �letfunkci�i... sajn�lom... megszûntek. Mintha az a t�voz� �n... �rti, mire gondolok?
John a feles�g�t b�mulva b�lintott:
- Sharon most m�r �r�kre elment... �s mag�val vitte a gyermek�nk lelk�t... Irene meggy�gyul, de nem fog eml�kezni semmire. Legkev�sb� Sharonra… - mormolta halkan.
- Uram, a mûtõt most k�sz�tik elõ a feles�ge sz�m�ra; a halott kis testet el kell t�vol�tanunk...
A megt�rt f�rj v�ll�ra tette kez�t:
- A trag�di�k �ltal lesz�nk jobbak, nemesebbek. Tanulja meg elviselni a f�jdalmat �s seg�tsen a feles�g�nek talpra�llni a mût�t ut�n! �s nem �rtana, ha a pszichi�triai kezel�seken maga is r�szt venne...

- Bolondot csin�lt�l a l�nyomb�l! - kiab�lta az apa mag�b�l kikelve, �s �t�sre emelte kez�t. - Meg�llek!!!
- Ne, apa, ne! - rohant oda Benjamin �s lefogta, mert Shanon mozdulatlanul �llt, nem v�dekezett sem a v�d, sem a fenyeget�s ellen, de ha valaki most belel�t a lelk�be, eszeveszetten elmenek�l a k�zel�bõl.
- Ne, apa! - ism�telte a fi�. - �gy ûzted el Irenet is!
Shanon felvetette fej�t, szeme vill�mokat sz�rt.
Egy pillanatra �gy l�tszott, szabadj�ra engedi a lelk�ben tombol� kavarg�, s�t�t iszonyatot, de visszafogta mag�t, �s kih�tr�lt az udvarra.
A FREIGHTLINER t�voz�sa ut�n Benjamin s�hajtva elengedte apj�t:
- Tal�n, ha elv�lnak, Irene megint a r�gi lesz.

Irene nem tudta pal�stolni �r�m�t, hogy v�l�sra ker�lt a sor. A h�tt�rben az a t�ny h�z�dott meg, hogy bent tart�zkod�sa alatt �rzelmileg k�zel ker�lt egy �pol�hoz a pszichi�tri�n, s miut�n bebizonyosodott, hogy ism�t k�pes norm�lis �letre, mert �tmeneti skizofr�ni�j�t�l megszabadult, k�z�s �letrõl kezdtek terveket sz�v�getni.
Shanon elk�lt�z�tt a tany�r�l, �s visszat�rt az orsz�g�ti robotol�k k�z�, de mindaddig, m�g v�l�suk le nem zajlott, megjelent a t�rgyal�sokon.
Irene sz�lei lassacsk�n megnyugodtak, csak Benjaminnak hi�nyzott John, akit annyira megszeretett, hogy sz�k�st tervezett azzal a c�llal, csatlakozik hozz�.
Johnt megrend�tette a ragaszkod� gyermek, de igyekezett elt�ntor�tani:
- Nem j�hetsz velem, Ben, neked m�s �let rendeltetett! �n utamat a gy�sz, a s�t�ts�g �sv�nyein j�rom tizenhat �ves korom �ta, �s ha fell�zadtam, a sors m�g nagyobb csap�st m�rt r�m! Isten veled, Ben.